Forgács Miklós: Az ifjú Lucifer szenvedései
Bodnár Ádámnak és Tancer Tamásnak
0.
nem változom
tollba mondom igazam
fosztva duruzsolom
1.
szellőztetek
hámlik a bőröm
minden pórusom ablak
állok a huzatban
nem veszek össze
világos
2.
nyílik rajtam az ablak
magamból kizuhanok
nyitva rajtam az ablak
magamtól belém esem
3.
ki s be járok
magamon kívül és belül
tétován odázok
szenvtelenül
4.
ha nem esem
nem is esek
pilinkézem
szitálok
szemetelek
5.
bukásom bukom bukóablakon
ablakszárnyammal csapkodom
hónom alatt a gyanú árnyéka
mint egymásba nyíló hűlt helyem
6.
közelről
közeledem
közel s távol
egyedül
közlekedem
nincs belátás
nincs előnyszabály
7.
nem tévedtem ez tényleg tévedés
elvettem tőlem az ént
8.
részlény
kéjfény
héjmély
széléj
bérbőr
kényőr
térpír
nem vagyok
nem vagyok idegen
9.
ablaktok és tollvonás
fele hús és fele más
10.
mert bennem összeérnek a fények
minden irányból értem a fényt
nagy rakás fényben nem ismerek magamra
nyakig fényben tétován
méregetem azt a magam ki zuhan
más vagyok mint egy kupac ablak
nem vagyok más mint egy ablakkupac
belülről magamnak dőlök
kívülről nem kopogtatok
dörömbölök rajtam
zihálok
nyikorgok bennem
fújtatok
utam csupa horzsolás
magamra lépek
üvegtestem szétrobban
szállnak az üvegpihék
lebegnek az üvegfoszlányok
cikáznak az üvegcafatok
ragyog a sötét
csiklandoz a semmi
11.
valami mindig nyílik velem
valami mindig csukódik mással
valami mindig velem csukódik
valami mindig mással nyílik
néha jólesik
csak keresztülnézni magamon
12.
csukogatom
csukódom
réseimben kucorgom
zuhanás közben is kizuhanok
13.
rendezgetem a tollseprő tollait
tisztelem
gondozom
hiszen szertelen repülő lény
14.
ma reggel, volt reggel
sok reggelből lett egy
néztem a reggelt estig
15.
engem csap be az ablakom
vagyok mindkét oldalon
sebemmel is tartozom
kivágom magam az ablakon
magamba gabalyodom
tükrözöm leképezem
trükközöm elképzelem
tűkön ülve élvezem
tűzokádva észlelem
magam magamra hagyom
megismerem káprázatom
16.
befejezem a befejezhetetlen berzenkedést
lehet spaletta nélkül élni
rámlátok
behúzom retinám mögé a szárnyaim
könnyeim itatom
sértés minden mozdulat
felszínem fejtem
mélyem ködbe vész
hadonászok csak
magamba ragadva
17.
kapálózom
sóhajoktól hólyagosak a falak
vergődöm
zihálástól szálkás a tér
nem merek megszólalni
a vágyam félelmetes
átsziszeg rajtam a szél
18.
testem sima csupasz
csupa rideg üveg
hová tűzzem a tollakat
ha valósággá álmodom
szerteszárnyaló magam
19.
hiányzom
rámtapad az űr
hempergek
ragad a látszat
haladok
vedlem
20.
nem tagadom
„dugnám magam”
nem tagadom
eldugnám magam
nem tagadom
dugnám magamba magam
nem tagadom
bedugultam
nem. tagadom
21.
ifjúkorom körbeöregszem
stabil a sár
(idegesít az örökkévalóság
gyógyít a csillagdagonya)