Simon Bettina versei

natasha-barova felvétele

A macskád szaga

Kerestem a szennyesből eltűnt,
koszos ruháid, és megtaláltam
a táskádban a bírósági határozatokat,
elhúzódó válásod dokumentációját.
Macskaszarszagú, gépelési hibáktól
hemzsegő oldalak fölött örültem,
hogy nincs macskám, nem tudnék
olvasni ebben a bűzben. Azokon
a heteken, amiket nem a gyerekeiddel,
hanem velem töltesz, a macska
mindent bebüdösít, a táskád, a válásod,
és mióta belenyúltam, a lakásom is.
Ennyi kusza rövid mondatot csak az
amerikai költészetben olvashattam eddig, és egy
podcastben, aminek Anne Sexton szar
a címe, beszélnék erről bővebben is.

Röviden a hiperrealizmusról

Meg van nyitva egy ideje a Cream Pie,
Ralph Goings festménye 1979-ből.
Ezt is lehetne szebben mondani egy versben.
Cream Pie Ralph Goingstól,
így gördülékenyebb, de ha felolvasom,
úgy hangzik,
mint egy fegyverdördülés,
ahogy a gyerekek utánozzák,
idegesítően,
hülye arckifejezéssel.
Egy ideje meg van nyitva, mert szép,
és mégsem csinálok semmit.
Nyugtalanít, hogy mégis közöm
van hozzá, és egy ideje nyugtalanítanak
a konkrétumok a verseimben.

Simon Bettina (Miskolc, 1990)