Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2008

Jú­ni­u­si szá­munk­ban – elő­ze­te­sen – már be­szá­mol­tunk ar­ról, hogy 2008. jú­ni­us 2-án, Po­zsony­ban, a Cse­ma­dok OT szék­há­za dísz­ter­mé­ben, ün­ne­pé­lyes kül­ső­sé­gek kö­zött sor ke­rült – im­már nyolcadszor – a Posonium Iro­dal­mi és Mű­vé­sze­ti Dí­jak át­adá­sá­ra.

Az ün­nep­sé­get Do­bos Lász­ló, a Ma­dách Egye­sü­let al­el­nö­ke nyi­tot­ta meg, majd az ala­pí­tók ne­vé­ben Lauer Edith üd­vö­zöl­te a meg­je­len­te­ket. Az ün­ne­pé­lyes díj­át­adást  Duba Gyu­la, a ku­ra­tó­ri­um el­nö­ke ve­zet­te. A dí­jak át­adá­sá­ban Má­tyás­fal­vi György, a Mű­vé­sze­ti Díj ala­pí­tó­ja is részt vett.

A dí­ja­kat az aláb­bi al­ko­tók ve­het­ték át:

A ku­ra­tó­ri­um dön­té­se ér­tel­mé­ben a Fő­dí­jat és az El­ső­kö­te­tes Szer­zői Dí­jat nem ad­ták ki.  A dí­ja­kat a ku­ra­tó­ri­um át­so­rol­ta a Kü­lön­dí­jak (20 ezer Sk) és a Szü­lő­földdí­jak (10 ezer Sk) ka­te­gó­ri­á­já­ba. Kö­vet­ke­zés­kép­pen az idén ket­tő he­lyett há­rom Kü­lön­díj, és két Szü­lő­földdíj át­adá­sá­ra ke­rült sor. Élet­mű­díj­ban  Cselényi Lász­ló ré­sze­sült, sok évtizedes, ki­emel­ke­dő köl­tői  mun­kás­sá­gá­ért; és Vadkerty Ka­ta­lin, sok évtizedes, ered­mé­nyek­ben gaz­dag tör­té­nel­mi ku­ta­tó­mun­ká­já­ért. A  Posonium Mű­vé­sze­ti Díj  Élet­mű­dí­ját Lipcsey György szob­rász­mű­vész­nek ítél­ték oda, sok évtizedes ki­emel­ke­dő mun­kás­sá­gá­ért. Kü­lön­díj­ban ré­sze­sí­tet­te  a ku­ra­tó­ri­um H. Nagy Pé­tert, Ha­gyo­mány­tör­té­nés. A „szlo­vá­ki­ai ma­gyar lí­ra” pa­ra­dig­mái (AB-ART) és a Hib­ri­dek (Nap Ki­adó) cí­mű ta­nul­mány­kö­te­te­i­ért; Beke Zsol­tot, Az iró­nia hur­ka (Nap Ki­adó) cí­mű ta­nul­mány­kö­te­té­ért;  és Benyovszky Krisz­ti­ánt,  a Be­ve­ze­tés a kri­mi ol­va­sá­sá­ba (Lilium Aurum) cí­mű mo­nog­rá­fi­á­já­ért. Szü­lő­föld-díj­jal tün­tet­ték ki Tóth Ele­mért,  Töl­gyek (Lilium Aurum) cí­mű vers­kö­te­té­ért; és Lacza Évát, Je­lek a por­ban II. (Nap Ki­adó) cí­mű be­szél­ge­tőkö­te­té­ért.

Az ün­nep­sé­gen fel­lé­pett Rejter Ist­ván he­ge­dű­mű­vész.
A ku­ra­tó­ri­um tag­jai vol­tak: Duba Gyu­la (el­nök), Fónod Zol­tán (tit­kár), Né­meth Zol­tán, Szar­ka Lász­ló, Tő­zsér Ár­pád.
 Az aláb­bi­ak­ban kö­zöl­jük a meg­nyi­tó- és üd­vöz­lőbe­szé­de­ket, va­la­mint  a dí­ja­zot­tak mun­kás­sá­gá­ról, élet­mű­vé­ről szó­ló  mél­ta­tá­so­kat is.

F. Z.

Az egyen­ran­gú­ság és egyen­jo­gú­ság út­ján…
Do­bos Lász­ló meg­nyi­tó­be­szé­de

Szí­vet me­len­ge­tő öröm szá­munk­ra, hogy nyol­cad­szor ke­rül sor a Posonium Iro­dal­mi és Mű­vé­sze­ti Díj át­adá­sá­ra. Azt mond­hat­juk, má­ra már a dí­ja­zott mű­vek­nek egy lát­ha­tó, az iro­dal­mi fej­lő­dés szem­pont­já­ból sem mel­lőz­he­tő fo­lya­ma van. Ezt gaz­da­gít­ja a mai nap is, ami­kor a múlt év­ben ki­adott mű­vek, ta­nul­má­nyok leg­jobb­ja­it dí­jaz­zuk. őszin­te öröm szá­munk­ra, hogy a dí­ja­zot­tak kö­zött – a hely­zet vé­let­len­je foly­tán – egy nem­ze­dék, a fi­a­tal iro­da­lom­tör­té­nész- és iro­da­lom­kri­ti­kus- nem­ze­dék dí­ja­zá­sá­ra is sor ke­rül­het.

Mi­e­lőtt az ün­ne­pé­lyes díj­át­adást meg­kez­de­nénk, en­ged­jék meg, hogy né­hány szót szól­jak hely­ze­tünk­ről, ki­sebb­sé­gi dol­ga­ink­ról, azok­ról a nyű­gök­ről, me­lyek gyö­tör­nek ben­nün­ket.

Ne­héz tör­té­nel­mi, po­li­ti­kai lec­ké­ket él­tünk meg az el­múlt kö­zel száz esz­ten­dő­ben. Van mit vis­­sza­ol­vas­nunk. Ál­lan­dó­an kény­szer­hely­ze­tek­be sod­ród­tunk. Tri­a­non óta sors­tör­té­nel­met élünk. Több­sé­gi-ki­sebb­sé­gi kény­szer vi­szo­nya. Ed­dig nem volt rá mó­dunk,  hogy sa­ját utat ta­pos­sunk ki ma­gunk­nak… Ho­gyan? Hol? Mi­kor? le­he­tünk ön­ma­gunk urai… Mi­kor s hol, ho­gyan tes­­szük meg el­ső lé­pé­se­in­ket az ön­kor­mány­za­ti­ság, az ön­ren­del­ke­zés irá­nyá­ba?

A szlo­vá­ki­ai ma­gyar kö­zös­ség meg­sza­vaz­ta az or­szág be­lé­pé­sét az Eu­ró­pai Uni­ó­ba. Ami azt je­len­ti, hogy az eu­ró­pai szö­vet­ség ka­pui és tör­vé­nyei a szlo­vá­ki­ai ma­gyar kö­zös­ség lé­té­re is vo­nat­koz­nak. Egyen­ran­gú­ság és egyen­jo­gú­ság… A sa­ját út: szü­lő­föld – ha­za – önkormányzat – nemzet-Európa. Most is ez irány­ba ve­zet az út. Ezt kell ki­ala­kí­ta­nunk a sa­ját épít­ke­ző erőnk­kel.
Tri­a­non óta a sor­sunk az erő­szak­hely­ze­tek so­ra. Sors­tör­té­nel­met él­tünk és élünk. Mind­má­ig nem va­gyunk a sa­ját éle­tünk urai. A ki­sebb­sé­gi lét kény­szer­hely­ze­tek so­rát szü­li Tri­a­non­tól a mai na­pig. Mi­kor le­he­tünk ön­ma­gunk urai? Mi­kor és ho­gyan fi­zes­sük, tes­­szük meg el­ső lé­pé­se­in­ket az ön­kor­mány­za­ti­ság, az ön­ren­del­ke­zés irá­nyá­ba? Szülföld – ha­za – ön­kor­mány­zat – nem­zet-Eu­ró­pa… Ezt kell ki­ala­kí­ta­nunk sa­ját épít­ke­ző erőnk­kel.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar nem­ze­ti­sé­gi kul­tú­ra anya­gi tá­mo­ga­tá­sa a rend­szer­vál­tás óta meg­ol­dat­lan. Pon­to­sab­ban: 2006-os év­re a kor­mány a szo­ká­sos 80 mil­li­ót 160 mil­li­ó­ra emel­te. Elé­ge­det­tek voltunk… Saj­nos a mos­ta­ni hely­zet is­mét a ré­gi, az egy­kor volt 80 mil­lió (2007-től te­hát egy nagy zu­ha­nás). Gö­dör.

Ezt a meg­szé­gye­ní­tést a kor­mány ma­gas­la­tá­ból le­het ma­gya­ráz­gat­ni, de mi ezt a „gesz­tust” nem tud­juk el­fo­gad­ni. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság is adó­fi­ze­tő. Kér­jük ki­mu­tat­ni adó­fi­ze­té­sünk szá­za­lék­ará­nyát. Nem aka­runk in­gyen­élők és ki­tar­tot­tak len­ni… Nem aka­runk is­mét va­la­mi nyo­mo­rí­tó nagy­lel­kű­ség ál­do­za­tai len­ni.

És vé­gül hadd em­lít­sem meg a hely­ze­tünk­ről, sor­sunk­ról szól­va, hogy a Ma­dách Könyv- és Lap­ki­adó ve­ze­tő­sé­ge el­ha­tá­roz­ta, a Fel­vi­dék kö­zel 100 éves tör­té­nel­mé­nek meg­írá­sát. Írott s meg­bíz­ha­tó és igaz­sá­gos tör­té­nel­mét kí­ván­juk sor­sunk­nak, ha­zánk­nak. Szar­ka Lász­ló, a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­ze­té­nek igaz­ga­tó­ja, fel­vi­dé­ki nemeslelkűséggel el­vál­lal­ta en­nek az iszo­nyú mun­ká­nak az irá­nyí­tá­sát. Az ősz fo­lya­mán el­ké­szül a Fel­vi­dék tör­té­nel­me fi­a­tal ma­gyar tör­té­né­szek be­vo­ná­sá­val.

Le­gyen gyü­mölcs a fán.

Lét­fel­té­tel szá­munk­ra ma is az írott szó…
Lauer Edith üd­vöz­lő­be­szé­de

Is­mét nagy öröm­mel, és az im­már 2001 szep­tem­be­re óta ha­gyo­má­nyos­sá vá­ló „ha­za­té­rés ér­zé­sé­vel” ér­kez­tem ma Po­zsony­ba, ked­ves csa­lád­tag­ok tár­sa­sá­gá­ban. Má­tyás­fal­vi Györ­gyöt, a Posonium Mű­vé­sze­ti Díj ala­pí­tó­ját már jól is­me­rik. Báty­já­val, Má­tyás­fal­vi Já­nos­sal ta­valy ta­lál­koz­hat­tak elő­ször. Sze­ke­res Zsolt, jó ba­rá­tom és Ame­ri­kai Ma­gyar Ko­a­lí­ci­ós mun­ka­tár­sam, ed­dig majd­nem min­den Díj­ki­osz­tás­ra el­jött Po­zsony­ba, ami­ért kü­lön kö­szö­net il­le­ti őt.
Fér­jem, John, aki min­dig na­gyon él­ve­zi ezt a ren­dez­vényt, saj­nos, megint az ugyan­er­re a nap­ra ki­tű­zött, Ma­ry­land Egye­tem ku­ra­tó­ri­u­má­nak évi köz­gyű­lé­se mi­att mu­laszt­ja el a rész­vé­telt a mai ren­dez­vé­nyen.
Akik kö­ve­tik a fel­vi­dé­ki ma­gyar kul­tú­ra, kü­lö­nö­sen a könyv­ki­adás és könyv­ter­jesz­tés ál­lan­dó­an nö­ve­ke­dő ki­hí­vá­sa­it – és eb­ben a te­rem­ben so­kan kö­ve­tik ezt –, azok ké­pe­sek va­ló­ban mél­tá­nyol­ni, hogy mi­lyen nagy erő­fe­szí­tést igé­nyel az éven­te kb. 150-200 ma­gyar könyv meg­je­len­te­té­se. Nap­ja­ink­ban több té­nye­ző okoz ko­moly vál­to­zá­so­kat a köny­vek vi­lá­gá­ban:
– ál­ta­lá­no­san ke­ve­sebb az ol­va­só, és csök­ken a ma­gya­rul ol­va­sók szá­ma;
– Szlo­vá­kia és Ma­gyar­or­szág kö­zös EU-tagsága ered­mé­nye­ként a ma­gyar­or­szá­gi köny­vek vám­men­te­sen, és ezért na­gyobb szám­ban je­len­nek meg Szlo­vá­ki­á­ban;
– a könyv­áru­sí­tás a ha­gyo­má­nyos kis vá­ro­si köny­ves­bolt­ok­ból ki­köl­tö­zött a nagy be­vá­sár­ló­köz­pont­ok­ba, ahol üz­let­lán­cok ré­sze­ként ked­ve­zőbb áron ve­szik és ad­ják el a köny­ve­ket. Az üz­let­lán­cok, per­sze az „üz­let” le­he­tő­sé­gei sze­rint vá­lo­gat­nak, s a ki­sebb­sé­gi ma­gyar iro­da­lom al­ko­tá­sai csak el­vét­ve ke­rül­nek a pol­cok­ra.
És ez­zel egyidőben az idén a szlo­vák ál­lam csök­ken­tett ös­­szeg­gel tá­mo­gat­ja a ki­sebb­sé­gi könyv- és lap­ki­adást. Bár az Eu­ró­pai Unió dek­la­rál­ja a tag­or­szá­ga­i­ban élő nem­ze­ti ki­sebb­sé­gi kul­tú­rák fenn­ma­ra­dá­sá­nak fon­tos­sá­gát, en­nek mi­ként­jét, va­gyis, hogy mi a min­den­ko­ri kor­má­nyok kö­te­les­sé­ge és sze­re­pe a fenn­ma­ra­dás biz­to­sí­tá­sá­ban, azt már nem ha­tá­roz­za meg. A je­len­le­gi szlo­vák kor­mány, vi­szont lát­ha­tó­an, nem is­me­ri fel azt a nyu­ga­ti or­szá­gok­ban el­fo­ga­dott alap­ve­tő de­mok­ra­ti­kus el­vet, hogy az ál­la­mi fej­lesz­té­sek, tá­mo­ga­tá­sok, a kö­zös­ség ér­de­ke­it kell, hogy szol­gál­ják, még­pe­dig ará­nyo­san az adott kö­zös­ség ál­tal be­fi­ze­tett adó­val.
Az ered­mény – aho­gyan ezt Do­bos Lász­ló a kö­zel­múlt­ban a Sza­bad Új­ság­ban meg­ír­ta: „A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság tár­sa­dal­mi lé­tét (hoz­zá­te­szem, ezen be­lül, kul­tú­rá­ja tá­mo­ga­tá­sát) a má­sod­ren­dű­ség jel­lem­zi”, vagy ahogy Fábry Zol­tán jó­val ko­ráb­ban meg­ha­tá­roz­ta: „a ma­gyar­ság ér­té­ké­nek le­be­csü­lé­se.”

Fábry Zol­tán Iro­da­lom és ma­gyar­ság kö­te­tét ol­vas­va a kö­vet­ke­ző so­rok­ra ta­lál­tam: „Ért­sük meg: olyan idő­ket élünk, olyan hely­zet­ben va­gyunk, hogy lét­fel­té­tel, szük­ség az írott szó, mint esz­köz, de ez még nem szen­te­sí­ti az írott szót iro­da­lom­má. Az író al­ko­tó mű­vész: te­rem­tő, for­má­ló. A mű­vé­szi al­ko­tás ki­vá­lasz­tó, ér­té­ke­lő tör­vé­nye: az esz­té­ti­ka.”

Írta ezt Fábry 1923-ban, egy olyan kor­ban, ami­kor a fel­vi­dé­ki ma­gyar kö­zös­ség jö­vő­je te­le volt kér­dő­je­lek­kel. Ezért fon­tos ma is fel­idéz­ni sza­va­it, és hang­sú­lyoz­ni, hogy az­óta, min­den ne­héz­ség el­le­né­re, kö­zel 90 év alatt, a fel­vi­dé­ki ma­gyar írók a köny­vek ez­re­i­ben tud­ták fel­mu­tat­ni az em­be­ri ál­la­pot klas­­szi­kus ér­té­ke­it a fel­vi­dé­ki ma­gyar lét pers­pek­tí­vá­já­ból.

A fenn­ma­ra­dás és a mű­vé­szi al­ko­tás esz­té­ti­ká­já­nak szel­le­mé­ben szü­le­tett meg a Posonium Iro­dal­mi és Mű­vé­sze­ti Díj is. Az el­múlt évek­ben és a mai na­pon mél­tá­nyolt írók és mű­vé­szek kö­zött olyan ki­vá­ló al­ko­tók­kal ta­lál­koz­ha­tunk, kik­nek mű­vei nél­kül el­kép­zel­he­tet­len és ért­he­tet­len len­ne a fel­vi­dé­ki ma­gyar kö­zös­ség tör­té­ne­te és szel­le­mi­sé­ge. Öröm ezt tu­da­to­sí­ta­ni, s öröm szem­be­sül­ni a dí­ja­zot­tak al­ko­tá­sa­i­val ezen a mai ün­nep­sé­gün­kön is.

Állandosult könyv­ki­adá­sunk évi tel­je­sít­mé­nye
Duba Gyu­la, a ku­ra­tó­ri­um el­nö­ké­nek ér­té­ke­lé­se

A ku­ra­tó­ri­um mun­ká­ja so­rán olyan fel­is­me­rés alakult ki, hogy könyv­ki­adá­sunk évi tel­je­sít­mé­nye ál­lan­dó­sult. Mint­ha ki­egyen­sú­lyo­zó­dott vol­na. Ki­adó­ink éven­te száz­hat­van-száz­het­ven mű­vet je­len­tet­nek meg. Nem volt ez más­kép­pen a múlt év­ben sem. De a má­sik mu­ta­tó is hasonlóan ál­lan­dó­sult, a dí­ja­zás­ra szám­ba ve­he­tő mű­vek szá­ma az idén is har­minc kö­rül mo­zog. Az idei mun­kánk egy do­log­ban rend­ha­gyó­nak bi­zo­nyult: lát­vá­nyo­san elő­tér­be ke­rül­tek ben­ne az el­mé­le­ti-kri­ti­kai mű­vek! Ez al­ka­lom­mal a szép­iro­da­lom, vers és pró­za, mint­ha gyen­gé­b­ben tel­je­sí­tett vol­na az el­múlt esz­ten­dő­ben. Eb­ből kö­vet­ke­zett, hogy a Fő­díj­ra és az El­ső­kö­te­tes Szer­zői Díj­ra nem ta­lál­tunk elég­gé sú­lyos mun­ká­kat, ame­lyek a Posonium-díjak alap­fel­tét­ele­i­nek meg­fe­lel­nek.

A 2008-as esz­ten­dőt két je­len­tős iro­dal­mi ju­bi­le­u­munk te­szi fon­tos­sá. 1958 szep­tem­be­ré­ben, Do­bos Lász­ló szer­kesz­té­sé­ben meg­je­lent az Iro­dal­mi Szem­le el­ső szá­ma, és ugyan­ezen év­ben ad­ta ki a Szlo­vá­ki­ai Szép­iro­dal­mi Könyv­ki­adó a Fi­a­tal szlo­vá­ki­ai ma­gyar köl­tők an­to­ló­gi­á­ja cí­mű kö­te­tet, ame­lyet Turczel La­jos vá­lo­ga­tott és be­ve­ze­tő­jé­vel út­nak in­dí­tott. Mind­két ered­mény, a la­punk és az an­to­ló­gia új fe­je­ze­tet nyi­tot­tak iro­dal­munk­ban. Az Iro­dal­mi Szem­le le­he­tő­vé tet­te az iro­da­lom ön­szer­ve­ző­dést, az an­to­ló­gia pe­dig a tu­da­to­sabb esz­té­ti­kai fej­lő­dést in­dí­tot­ta el. A ju­bi­le­u­mok fél év­szá­za­dot fog­nak át, idő­sebb nem­ze­dé­ke­ink szin­te tel­jes al­ko­tói éle­tét. S egy­ben le­he­tő­sé­get ad­nak, hogy át­te­kint­sük az el­múlt időt, sor­já­zó nem­ze­dé­ke­ink mun­ká­ját és ho­za­dé­ka­it is, és az iro­da­lom je­len­le­gi hely­ze­tét. A ki­adott el­mé­le­ti mű­vek túl­sú­lya kí­nál­ja a le­he­tő­sé­get, hogy a kri­ti­kai iro­da­lom je­len ál­la­po­tát, el­mé­le­ti-gon­do­la­ti ered­mé­nye­in­ket ezen mű­vek fé­nyé­ben vizs­gál­juk és be­szél­jünk ró­la. A ku­ra­tó­ri­um mun­ká­já­nak a gya­kor­la­tá­ban vi­szont az kö­vet­ke­zett eb­ből, hogy az idén – a ki nem osz­tott Fő­díj és El­ső­kö­te­tes Szerzői Díj ös­­sze­gé­ből – még egy Kü­lön­dí­jat és két Szü­lő­földdí­jat osz­tunk ki.