Gyurász Marianna verse

Marko Slavkovic felvétele

ROBBANNI MINDIG CSAK BELÜLRŐL

Az éjjel összedőlt a Dnyeper nagy víztározójának gátja Nova Kahovkánál.
Az ukrán sereg déli parancsnoksága persze
Azonnal az orosz hadsereget vádolta robbantással,
És mint tudjuk, a vadállatias megszálló erőtől
Nem állnak távol a hasonló megmozdulások.
Azonban ők, a megszállt Nova Kahovka orosz polgármestere és sleppje
Az orosz utánpótlási vonalakat támadó
Ukrán tüzérséget okolta, akiknek ősszel valóban célpontot jelentett
A víztározó hídként is használt gátja.

Bárhogy is történt, a helyzet jelenleg kritikus.
A víztározó a zaporizzsjai atomerőmű hűtéséért is felel,
Csupán remélni merhetjük, hogy a víz szintjének csökkenése nem vezet katasztrófához.
A gát alatti szakaszon a pusztulás mindenesetre
Embertelen mértékű lesz.
A lakosságot evakuálják, miközben a kommunikációs felületeken
A gyűlölködő mindentudás pont olyan kövér hullámokban árad, mint a Dnyeper vize az egykori
Gát alatt.

Kahovka gátját viszont, ha a médiának hihetünk,
Egyelőre nem kérdezte senki,

Afelől, pontosan miféle út vezetett a töréspontig.
Hogy hosszú évek szüntelen és megingathatatlan munkája,
A rengeteg befektetett erő, szelíd önvizsgálat,
Kérdés nélkül biztosított gondviselői türelem után,
Békéltető szerepében való fölös tetszelgések, frusztráló,
Sikerélménnyel vagy revelációval sosem járó,
Végtelen párbeszédek után mikor ért el arra a pontra, ahol
A türelem és szentség álarcát feladni képtelen,
Magasra nyújtózó, de
Belül lassan üregessé váló teste
Megadta magát:

A kegyelmet megadó golyó, robbanószerkezet,
A ravaszt meghúzó ujj, parancsot kiadó kéz
Gazdája
Valószínű épp olyan hitetlenül bámult a látóterét
Hirtelen és visszafordíthatatlanul kitöltő zuhatagra,
Mint valaki, aki tudta nélkül lépett át egy határvonalat,
Ami az előző nap még mérföldekkel odébb húzódott.
Álmában kerülhetett ilyen közel hozzá, hogy egy elhamarkodott szóval,

Ám ezen a ponton talán valóban

Felesleges Kahovka gátját kérdeznünk arról,
Miért nem sajátított el egy korábbi életszakaszban
Egészségesebb megküzdési mechanizmusokat,

Miért nem húzott fel szigorú és messziről látható határokat,
Miért nem óvta hatékonyabban önmagát.

Kahovka gátja összedőlt, a kifelé zubogó vizet vissza nem tuszkolja senki,
Zúdulása egyirányú, ahogy időérzékelésünk, fejlődésünk, deteriorációnk, a lánc folyamatos,
Egyre gyakrabban botló szintézise,

Felesleges bármit kérdeznünk Kahovka gátjától.
Ha tud is, nem válaszol semmire.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2024/4-es lapszámában