Abszurdiádák

Ardamica Zorán Örökországi és más történetek című kötetének bemutatója

Dunaszerdahely, 2015. április 29.

A kis borozók családias hangulatában Dunaszerdahelyen április 29-én este a résztvevők belekortyolhattak egy finom bor mellett Ardamica Zorán új és egyetlen prózakötetébe, az Örökországi és más történetekbe, mely a Media Nova M (az egykori Nap) Kiadónál jelent meg. Az est házigazdái Csanda Gábor és Vida Gergely voltak, s mellettük jelen volt még Barak László kiadóvezető és Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága elnöke is. A könyvbemutató elején Csanda Gábor jóízűen lát neki a könyv “szétszedésének”. Kezdve a borító (szerinte) tökéletességével, rajta a csillaggal jelzett műfajmegjelöléssel (abszurdiádák) és a kötet címének Mikes Kelemen Törökországi levelekjére való rájátszás egyértelműsítésével. Megtudjuk azt is, hogy a kötet két részből áll, szokatlan címválasztással: az és más történetek címet viseli az első rész, míg a második az Örökország címet kapta. Az előbbi rész rövidebb prózát, az utóbbi pedig négy hosszabb novellát tartalmaz.

A kulcsszó minden esetben az abszurd. Kötőanyagként tartja egyben az egész könyvet, annak két egymástól elkülönített részét, nem beszélve a prózák sokszínűségéről, amelyben a törvényparódiától kezdve egészen a versfordításnak álcázott versig sokféle műfaj nyoma megtalálható.

Ilyen és ehhez hasonló kulcsfogalmak hangzottak el a kötettel kapcsolatban: abszurd, irónia, szatíra, posztmodern nyelvi játékosság, groteszk, életszagú, realista, feloldás nélküli hibrid szöveg és paródia. Egyszóval igazi Ardamica absurdica ez a könyv.

Az est folyamán a szerző a következőképp fejezte ki viszonyát az abszurdhoz: „Abszurd világban élek és abszurd dolgok történnek velem, és ezekből a helyzetekből nem tudok – nem lehet! – kivetkőzni, mert csak még abszurdabb lesz minden.” Majd később hozzáteszi: „én csak élősködök az irónián, az irónia adja magát, az abszurd pedig ugyanúgy magától termelődik a világban, csak oda kell rá figyelni.”

Csanda kiemelte a Tor című novella narratív megoldásait, amelyben egy toron levágott disznó a mindentudó szemszögéből meséli el a helyszínen történteket. A disznó (vagyis csak a „szelleme”) mindent kimondhat – így kapunk a novellában mindenkiről hiteles képet.

Az est további részében Ardamica beszélt a posztmodern mint fogalom megfoghatatlanságáról is, és hogy számára mégis mit jelent posztmodern írónak, illetve csak „félig” annak lenni. Ezt követően Barak László a jelenlegi könyvkiadás nehézségeiről ejtett pár szót azzal kapcsolatban, hogy a könyv a bemutatóról elvihető, de hivatalosan nem megvásárolható – mivel a kiadó egy nonprofit szervezet, ezért az írót csak szimbolikus összeggel lehet támogatni munkájáért.

A könyvbemutató során az író kétszer is olvasott fel könyvéből, amivel sikerült hitelesítenie annak jóérzést keltő abszurditását, még ha a szerző a maga legdepressziósabb művének is tartja.

Akárhogy is van, a kötet íze és illata 100% Ardamica.

Mellár Dávid