Malek Izisz: A férfivá válás allegóriái (Krusovszky Dénes A fiúk országa című kötetéről)

Krusovszky Dénes A fiúk országa című kötetét először kézbe véve tekintetünket megragadja a különleges hangulatú bo­rító. A címoldalon lévő, Kékesi Donát ál­tal készített fotón egy parkolóban heverő férfit látunk. Arca láthatatlan, csak test­alkatából és öltözékéből tudunk nemére következtetni.

A férfi takarásban lévő arca egyben egy megelőlegezett utalás is lehet a novellák központi szereplőinek változatosságára, ugyanis Krusovszky írásaiban sokféle egyénnel találkozunk: az óvodás fiúgyerektől kezdve a lázadó kamaszon keresztül az élete alkonyán járó mesteremberig. Ezek az alakok és a kilenc novellából kirajzolódó életesemé­nyek alkotják közösen a címben szereplő fiúk országát. Milyen ez az ország? Mi­lyen a földrajza és kik lakják? A felvetődő kérdésekre választ a novellák együttes olvasatából kaphatunk.

Krusovszky történetei egy zord vidé­ket rajzolnak föl: az írásokon keresztül egy olyan területet látogatunk meg, ahol alapvető élettapasztalat a válás, az elsza­kadás, az abortusz és a régi sérelmekből, illetve elfojtásokból táplálkozó erőszak, a kilátástalanság és a csalódottság. Ezen a tájon elveszett egyének bolyonganak, akik megpróbálnak az életükben bekö­vetkező eseményekből tanulva megvál­tozni.

A történeteket meghatározó egyes traumák valamiféle beavatódásként is értelmezhetőek, hiszen, ha a gyakorlat­ban nem is, de elméletben a férfivá válás folyamatát hivatottak szolgálni. Ugyan­akkor a szereplők ebben a folyamatban mintha elakadnának; felismerik a társa­dalom és a környezetük által rájuk rótt feladatot, ám egyedül maradnak prob­lémáikkal, és magányosan léteznek egy olyan világban, ahol az egyik alapvető elvárás, hogy férfiként viselkedjenek. Ez a nyugati társadalmakban erősen je­lenlévő elvárási horizont Krusovszky Dénes szereplőire bénítóan hat: a meg­követelt identitáskategória az egyénen belül egy állandó komplexust és szoron­gást épít föl. A férfivá avatódás csak egy módon következhet be: ha az adott sze­mély felismeri, hogy ebből az ördögi kör­ből kizárólag az események elfogadására és megértésére tett kísérlet által léphet ki.

Az írások központi alakjai a felszínen kissé esetlenül, egyik életszituációtól a másikig botorkálnak, s a sorok között, a művek mélyebb rétegeiből kiolvasható, hogy karakterük a XXI. század emberé­nek problémáit személyesíti meg. Az el­lenkező nemmel való kapcsolatteremtés, az elszigetelődés, illetve az egyes érzel­mek kimondhatóságának problematiká­jára, a traumák, krízisek életen át tartó hatásaira, valamint a felnőtt és felelős­ségteljes férfiszerep modern korban való betöltésének

lehetetlenségére világítanak rá. Az e témákon belül is széles skálán mozgó novellák éppen ezért a férfivá, illetve érett felnőtté válás lehetséges alle­góriáiként működnek.
Krusovszky az egyén életében be­következő sérelmeket és krízispontokat tárja föl, amik ezáltal képesek magyará­zatot adni a későbbi, már kiforrott sze­mélyiségek frusztrációira és szorongása­ira. A Mielőtt apámat kettéfűrészelték című novellában egy család széthullásának jellegzetességei egy viszonylag zárt cse­lekményrendszeren belül jelennek meg. Azonban a nyitva hagyott történet, a cirkusz porondján, a bűvészmutatvány­ban részt vevő apa ordítása mintha elő­irányozná a család és elsősorban a két gyermek történetének folytatását; egy testvérpár egyik első traumájának felidé­zésével kezdődik a szöveg, ami ugyan­akkor a későbbi életükre hatással levő eseménysorozatra világít rá.

Krusovszky írásai így egyfajta előz­ményfeltárásként működnek. Jól látható­vá válik, hogy hogyan alakul ki, milyen apró mozzanatokból áll össze, illetve a jövőben – a novellák idején túl – minek hatására változhat meg az egyes sze­replők személyisége. A kötet végére így egy hálórajz alakul ki, amely az egyes tapasztalatokon keresztül mutatja be az egyén életét. Mindazonáltal ezek az alakok sem saját életükben, sem a kör­nyezetükben bekövetkező változásokkal nem tudnak lépést tartani, ezért egyfajta külső támaszt, biztos pontot keresnek. A novellákban ábrázolt emberi kapcsola­tok szükségszerű egymásra utaltságban működnek: az állandó (ki)útkeresésben lévő fiúk/férfiak a zűrzavaros világban csak egymásra, illetve a másikra támasz­kodhatnak. Ez a kötet nyitónovellájában szereplő testvérpár között is megfigyel­hető, de legérzékletesebb és egyben en­nek a magatartásnak egyéb árnyoldalait is megmutató példája a Mélyebb rétegek című novellában érhető tetten. A család­jától elszakított és így traumatizált Ah­med az apafigurát, valamint a követendő férfimintát is a történet elbeszélőjében látja meg. Ő az, akitől az idegen kultúrá­ban útmutatást vár, azonban azzal nem számol, hogy a két különböző kultúra találkozásánál, az eredendően eltérő ta­pasztalatok miatt, a másik megértésében is probléma adódhat. A novellák tűpon­tos, szóbeliségre hajazó és tárgyilagos stílusát némiképp ellensúlyozza a folya­matosan ott lebegő nem-beszélés, illetve elmondhatatlanság problémája. Ezeknek a fiúkaraktereknek ahhoz, hogy a kül­világgal kapcsolatot tudjanak teremteni és egyben férfivá válhassanak, meg kell tanulniuk egyrészt megérteni, másrészt kibeszélni, vagyis nyelvi szintre hozni mindazt, ami velük történik.
A kötet címadó novellája is – egy abortusz leírásán keresztül – olyan szitu­ációt mutat be, ahol a főszereplő a másik helyzetének megértésén és a szükség­képpeni kívülállóságának elfogadásán keresztül fejlődhet. Ennek a kívülál­lóságnak a megtapasztalása, illetve az események alakíthatatlanságába való beletörődés, vagyis a passzív szerep el­fogadása által válik a karakter férfivá: „Férfi vagyok, most váltam azzá, és nem korábban, a szeretkezéseink alkalmával, hanem ezekben a pillanatokban, ahogy magányosan és bután ácsorgok itt a nő­gyógyászati osztály huzatos folyosóján.”

Krusovszky Dénes novelláskötete a sztereotípiákat megkerülve, egy új oldal­ról közelíti meg a férfivá válás kérdését. Mindenekelőtt az egyes traumák lélek­alakító hatásának elfogadása és ezáltal nemcsak az aktív cselekedet, hanem a magányba, a kívülállóságba való bele­törődés is lényegi részét képezi a férfivá érés folyamatának („És hirtelen az fut át az agyamon, hogy én egy kívülálló vagyok, hogy én ezt az egészet fel sem foghatom, s legfeljebb együttérző parazi­ta pozíciója lehet az enyém”). A felelős­ségteljes ember már nem csupán tettei által ítéltetik meg, hanem azáltal, hogy képes-e elfogadni, illetve megérteni a körülötte és vele történő életesemények jellemformáló hatását.

(Krusovszky Dénes: A fiúk országa. Mag­vető, Budapest, 2014, 224 oldal, 2690 Ft)