Lackfi János: A világ legeslegrövidebb meséi (kisprózák); A fiúk; A lányok; Óda a lányokhoz; Óda a fiúkhoz; Vadiúj tananyag (versek)

A világ legeslegrövidebb meséje Rapunzelről szólt, aki leereszti haját a toronyból, a királyfi pedig nagyon megörül ennek, de sajnos tornaórán is mindig egyest kapott kötélmászásból, ezért két fogás után szépen lepottyan, és lógó orral elkullog… Nem is, nem pottyan le, mert ötöst kapott kötélmászásból, de sajnos Rapunzelnek valami gumis anyagból van a haja, nyúlik-nyúlik, és a királyfi akármeddig mászik felfele, nem ér fel soha… Ha felért volna, akkor ez nem is lenne olyan gonosz mese.

*
Nem is, mert Piroskáról szól, aki bort és kalácsot visz a nagyinak, és találkozik a farkassal, aki elsírja magát, és Piroska nyakába borul, és azt mondja, hogy ne haragudj, te drága kislány, én aljasul meg akartalak enni téged is, meg a nagymamádat is, de most már képtelen lennék, és jó útra térek. Erre Piroska is elsírja magát, hogy hát ő ilyen édes-aranyos, ótvar büdös egy farkast még nem látott életében. Erre a bokorból előjön sírva a vadász, hogy ő le akarta lőni a farkast, de úgy meghatódott, hogy ezentúl vegetáriánus lesz, és a puskáját is kidobja. Erre előkerül sírva és bottal sántikálva a nagyi is, hogy hol az a nyavalyás kaja, ő már majdnem megkrepált éhen, ezek meg itt pityognak az erdő közepében! Egy nagyit éhen halasztani, az aztán gonosz dolog!
*
Nem is, mert tizenkét kőművesről szól, akiknek hidat kellett építeniük. De amit reggel építettek, estére leomlott. Amit este építettek, reggelre leomlott. Rájöttek, hogy amíg el nem égetnek egy asszonyt, és a hamuját bele nem keverik a cementbe, addig nem is fog soha megállni az a híd. Kőműves Kelemen, aki a főnökük volt, és olyan okos, hogy még áfás számlát is tudott adni, töprengve vakarta a feje búbját. Merthogy az anyját mégse falazhatja be, az már milyen tahóság lenne! És a húgát se, mert az még alig élt valamit! És a feleségét se, mert akkor ki főzne neki ebédet! Ezért aztán lefújta az építkezést, összepakoltak és hazamentek, ami nagy gonoszság, mert az emberek azóta is állnak és integetnek és kiabálnak a folyó egyik partjáról a másikra meg a másikról az egyikre, de átjutni, azt nem tudnak.
*
Nem is, mert egy baromállatira erős vitézről szól, akinek az izmairól majdnem lepattogott a páncél, és akinek a marka majdnem vizet facsart a kardja tökszáraz markolatából, és aki ilyen erősen találkozott egy másik, marharohadt erős vitézzel. És akkor megfeszítette az összes izmát, és ebelebe ubudamba potétó. Aztán akkorát rikkantott, hogy egy madár döglötten fordult le az ágról, és römbödömbö hamarama zirrzurr. Aztán letörölgette a kardjáról a vért meg a beleket, és dzangadang zorronda prikulics. Még jó, hogy ez a mese félig más nyelven van, mert amúgy iszonytató gonosz lenne.
*
Nem is, mert egy csigáról szól, amelyik eső után iszonyú gyorsan siklott az úton, csak úgy suhogtak mellette a házak, ijedezve sikoltoztak utána a lányok, mintha menő motorosfiú lett volna, és ez tetszett neki, fenyegetőzve integettek utána botjukkal a nyugdíjasok, akiket majdnem elütött a nagy rohanásban, és ez is tetszett neki, vörös fejjel sípoltak utána a rendőrök, felhívták szíves figyelmét, hogy azonnal szíveskedjék megállni, de nem szíveskedett, és ez tetszett neki a legjobban. Aztán felébresztette őt a csigaanyukája, hogy muszáj suliba menni, vigyen magával csiganyálas fűszálat is uzsonnára, és most mehet csigalassan egy tök unalmas suliba, ez már aztán gonoszság!
*
Nem is, mert egy sátánian gonosz katicáról szól, amelyik így nevetett, hogy WAHHHAHAHHA, és már ennyitől mindenki majdnem hanyatt esett ijedtében, de még voltak egyéb trükkjei is, például előugrott a sötétből, és ráijesztett mindenkire, hogy majd szívbajt kaptak, de ez se volt neki elég, mert petárdákat durrantott váratlanul, és nem csak szilveszterkor, amikor szabad. Egyszer aztán valaki megelégelte ezt a sok szívózást, és agyonnyomta szegény mocsok kis katicát. Na, ettől igazán gonosz ez a mese!
*
Nem is, mert egy néniről szól, aki voltaképpen bácsi, mert bajusza is van, és a kolbászt is szereti, de nem is annyira bácsi, mint inkább moha egy fa törzsén, igaz, a moha nem szereti a kolbászt, bár zöld bajusza, az van neki, persze ki látott már kávédarálót zöld bajusszal, ő ugyanis kávédaráló volt, legalábbis azt hitte, míg ki nem derült, hogy igazából egy nagyon csúnyán füstölgő kémény, amely valójában krokodil, és csakugyan zöld, és tényleg szereti a kolbászt, akkor is, ha néniből vagy bácsiból készül, és olyan éhes, hogy bármit felfal bármikor, még a kéményt is kávédaráló-mártással vagy a fatörzset mohakrémmel, bár ettől már kicsit elrontotta a gyomrát, le is feküdt gyorsan szunyálni.

 

*

Nem is, mert egy gödörről szól, amely egy focipálya kerítése mellett tátongott és ásítozott az unalomtól, mert gödörnek lenni rémségesen unalmas, az ember reggel is gödör, este is gödör, meg éjszaka is gödör, aztán slussz. Se kóla, se csipsz, se számítógép, se buli… Egyszer viszont a focipályáról kirepült egy labda, és a gödör mélyén landolt. Nem sokkal később egy másik, majd egy-két nap múlva egy harmadik is. A labdák valahogy felfedezték, hogy oda be lehet pottyanni, és mire rájöttek, hogy gödörben dekkolni nem túl jó poén, már nem volt menekvés. Mostanra van vagy húsz labda odabenn, kész kincsesbánya, de sosem fogjátok megtalálni, bárhogy is keresitek. Leeresztenek, bekoszolódnak, kipukkadnak szépen, és soha senki nem rugdossa őket. Ilyen egy gonosz mese ez!
*
Nem is, mert egy fiúról szól, aki verembe esett, de hazaszaladt egy toronydaruért, és avval kihúzta magát, de sajnos fennakadt a daru horgán, jó, hogy volt a zsebében egy zacskó keksz, abból lépcsőt szerkesztett, és lecsámpázott a magasból, csak sajnos beleesett egy tóba, de a hajszálaiból tutajt ácsolt, és csodásan megmenekült, ekkor nyelte el tutajostul egy bálna, de ő addig csikizte a hal máját, míg az ki nem röhögte őt a partra, ahol sajnos megint beleesett egy verembe, és az egész kezdődött elölről.
*
Nem is, mert arról szól, hogy volt egyszer egy, aki kapta magát, beleadott apait-anyait, és olyan alaposan nekilátott, hogy hét határon túl nem lelni párját, és ezt már nem tűrhette zokszó nélkül, félt, hogy olyat tesz, maga is megbánja, nekibúsult hát, hej, Uram, teremtőm, most már jaj szegény fejemnek, ugyan mitévő legyek, s hát, lássatok csodát, uccu neki, fuss, esze nélkül tovaszaladt, és még ma is szalad, ha meg nem nyerte vagy el nem vesztette az olimpiát.
*
Nem is, mert egy vámpírról szól, aki az összes kamra összes befőttesüvegéből kiszívta az összes lekvárt… Nem is, egy zombiról szól, aki annyira csúnya véres volt, hogy az már szép, és belenézett a tükörbe, és úgy megijedt attól a sok szépségtől, amit ott látott, hogy rémületében feltámadt… Nem is, egy vegetáriánus vérfarkasról szól, aki az összes fa zöld vérét kiszürcsölte, és azok mind lekonyultak, mintha cipőfűzők lennének… Nem is, egy láncfűrészes gyilkosról, aki annyi fűrészport evett, hogy kész bútorlapok potyogtak belőle a vécén… Nem is, hanem… Á, ezt már el se merem mondani!

*

Nem is, mert a világ legeslegrövidebb meséjét sajnos kidobták a világ leghosszabb meséjével együtt, amelynek az aljára valami macskakaparással oda volt írva.

—

A fiúk

Beszólnak a tanárnak,
fölrakják a padra a lábukat,
zabálnak az órán,
a vállukat vonogatják,
direkt büfögnek, és ezt rohadt
viccesnek tartják, fingós hangot
adnak ki, és ezt rohadt viccesnek
tartják, hajunkba pöckölnek
mindenféle koszt, és ezt rohadt
viccesnek tartják, egyáltalán,
úgy hiszik, minden rohadt vicces,
amit csak csinálnak, és ez már
inkább rohadtul unalmas,
jogsi nélkül motort vezetnek,
cigiznek és piálnak,
de halál komolyan,
csapdossák a fenekünket,
és ránk tapadnak, hogy
NAGY ÖLELÉÉS!, és a hátukra
kell ütni egy bikásat,
meg megzsarolni őket,
hogy inkább azt fogdossák,
akibe szerelmesek,
mert úgyis mindent tudunk,
és véres húszasoznak,
addig pörgetik a pénzt,
amíg nem vérzik a kezük,
és azzal húzzák egymást,
hogy akinek nagyobb a tolltartója,
annak nagyobb a horgászbotja,
és röhögnek egyfolytában.

A lányok

Simán bunyóznak ők is,
visítva tépik egymás haját,
csípőset csapnak egymás
combjára, hogy bevörösödik,
és bekenik a képüket alapozóval,
másik szemet rajzolnak a szemük köré,
de vajon minek,
és büdös lakkal mázolják a körmüket,
és azt mondják, hogy ez illat,
és menjen ki, aki nem szereti,
órán mindig okoskodnak,
és bénán hátrafeszített ujjakkal
próbálják elkapni a labdát,
és csámpásan futnak,
és azt hiszik, hogy a fiúk
nem tudják, kibe szerelmesek,
és azt mondják, hogy senkibe se,
csak a kockahasú tiniénekesekbe,
pedig azok olyan nyálasak
mind, mint egy-egy protézis,
a lányok egész órán leveleznek,
és szünetben minden ok nélkül
sugdolóznak meg futkorásznak meg
pici szíveket rajzolnak,
és azt kérdezik, mi bajunk
a pici szívekkel, és különben is
minden, amit róluk terjesztünk,
hazugság, és tüntetni fognak
ellenünk, mert nekik egyenlő
jogaik vannak!

Óda a lányokhoz

Meghalok, drágám, érted!
Előbb kinyírlak téged!

Ó, milyen szép a lábad!
Szaga is nagyon állat!

Gyönyörű az éneked!
Fejem tőle szétreped!

Olyan selymes a hajad,
Mikor tőből kiszakad!

A termeted kígyózó,
Szép vagy, mint egy birkózó!

Szelíd vagy, mint egy gerle,
Legvonzóbb pofán verve!

Szeretem a lányokat!
Nyalják le a hátamat!

Óda a fiúkhoz

Meghalok, drágám, érted!
Szétkarmolom a képed!

Két karod olyan izmos,
Egy hangya megver, biztos!

Ilyen ész nincs senki más,
Legfeljebb egy óvodás!

Érdeklődésed színes:
Netes játék, focimeccs.

Divatos vagy aránylag,
Pont, mint akit lehánytak.

Bár egy zombi harapna
Sormintát a hátadba!

Csípem majd a fiúkat,
Ha az agyam kilyukad!

Vadiúj tananyag

Feleltettek reppelésből,
de nem készültem semmit,
cigizés-órán köhögtem,
egyest kaptam, mint mindig.

Bézbólsapkám otthonmaradt,
az ördögvillát elrontottam,
tök béna lett a káromkodás-dogám,
s a gördeszkázás se ment jobban.

A pléjsztésönt kettessel megúsztam,
jött egy uncsi óra: internet,
karatés játékban a tanárok
sajnos százszor is péppé vernek.

Az ebédlőben belém tömték
a chipset és a gumicukrot.
De nem ittam elég pálinkát,
így a jó jegyem máris ugrott.

Tévénézéskor nem figyeltem,
úgyhogy ezt rendesen benéztem,
rágózásból nem buktam még meg,
de állkapcsom szétment egészen.

Be kellett tolnom egy liter kólát
meg két hamburgert, mindjárt hányok!
Aztán meg számonkérés volt abból,
hogy mitől dögösek a lányok.

A kajadobálást elrontottam,
leszúrt a tanár, elég gáz volt,
utána verekedni kellett,
azóta kicsit sántikálok.

Bunyóból hármasra lezártak,
mert akit ütöttem, végre vérzett,
de most már hazafelé tartok,
elfelejthetem az egészet.

Izmozhatnak már a tanárok,
itthon nem látják, mit csinálok,
cseppet olvasok, matekozok,
titokban kicsit kémiázok.

Ellopom apu lexikonját,
szolmizálok padláson bújva,
angol szavakat magolok gyorsan,
s ha lebukom, hát kezdem újra!

Gyümölcsöt eszem sok zöldséggel,
csak egészséges legyen, bármi!
Beethovenre, Bachra riszálok, és
takarítok, nem tudok leállni.

Mindent elmosogatok, ami csak van,
főzök, mosok, vasalok, s utána
azt hazudom, valaki más volt,
betört melózni a lakásba.