Urbán Andrea verse

Kép: Németh Zoltán

Mondhatom magamnak,
hogy minden rendben van,
nem ér semmit

Ez 3, 1-3

Azt hiszem, beszélem az emberek nyelvét,
mégis elhagynak a szavak.
Egy város kell hozzá, hogy felismerjem
hiányom helyénvalóságát.
Sétálok az utcákon, teszem, amit
tennem kell, egymás után a
lábaim.
Lenyelem a párbeszédeket tartalmazó
tekercset.
Felidézem, mi mindent érthettél félre.
A mi beszélgetésünk párhuzamos,
a mi beszélgetésünk félreértés.
Keresem a választ egy helyen,
ahol egy szót sem értek abból,
amit az épületek falára írtak,
de amiről szeretném hinni,
biztatás a folytatásra.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2025/3-as lapszámában

Urbán Andrea (1998, Szolnok)

Költő, kritikus, PhD-hallgató (Debreceni Egyetem).