Sallangok nélkül

Komáromi Gabriella Janikovszky Éva című kötetéről

 Janikovszky mindannyiunké. Ezt nyugodtan ki lehet jelenteni az elmúlt félszáz évben felcseperedett generációk nevében, amelyek képviselői óvodai és iskolai ünnepségeken, otthoni felolvasások és közös könyvnézegetések alkalmával találkoztak a mondataival, hogy aztán évtizedeken keresztül visszacsengjenek a fülükben, és idézzék őket.
A könyvesboltok polcain a mai napig ott sorakoznak a könyvei, munkássága és személye is (!) gondolkozásunk része, közkincs. Mégsem tudunk róla eleget, szükség van tehát egy róla szóló monográfiára, főleg ha az olyan gazdag bibliográfiával is bír, mint Komáromi Gabriella kötete, mely így kézikönyvként is forgatható (a jegyzetanyaga is bőséges); a szerző előszavában hangsúlyozza is, hogy elsősorban az irodalomtörténet és a gyermekirodalom kutatóinak szánja munkáját.

A könyv mélykék borítója méltóságot sugároz Janikovszky Éva fiatal kori képével; egy gyönyörű és csinos lány látható szemből, ahogy korlátnak támaszkodik – mint kiderül, ekkor színésznek készült. A hátsó borító sem okoz csalódást: az ismert idős kori képre találunk, amikor Janikovszky Éva írógépe fölött ül, és onnan néz a fényképezőgépbe, ezzel együtt ránk, olvasóira. A borító színhasználata figyelemfelkeltő, az író köteteit amúgy is gondozó Móra Könyvkiadónál – egyébként egykori munkahelye – figyeltek arra, hogy ne a hagyománnyá vált és megszokott, jelentőségteljes fehér alapú borítót használják.

Az előszó – a címre hivatkozva – a pálya mozaikszerű bemutatását ígéri, mely meg is valósul: a négy fő fejezet összhangba hozza az életút és a munkásság mozzanatait. Az első fejezet életrajzi, a gyerekkortól az íróvá válás pillanatáig kíséri hősét, a második a gyerekeknek szóló írások jellegzetességét, a harmadik az otthonának számító Móra Kiadónál – és annak elődjénél, az Ifjúsági Kiadónál – töltött közel három évtizedet felölelő munkásságát tárja fel, a negyedik a későbbi, felnőtteknek szánt publicisztikai írások rajzát nyújtja. A szöveg mellett/között megjelenő fekete-fehér képanyag is az életút és a műelemzés kettősséget támasztja alá, ami egyaránt merít a hétköznapok pillanataiból és a Janikovszky-kötetek borítóképeiből.

A könyv hangvétele visszafogott és távolságtartó, mégis egész pontosan kiderülnek azok a hangsúlyok, melyeket a szerző fontosnak érez az életműben, és az értékítélete is egyértelmű. A könyv tételszerűen vissza-visszatér egyes állításokhoz. E szerint az életműben rangsort állít fel, a gyerekirodalom részét képező írásokat tartja a Janikovszky-jelenség teremtőjének a felnőtteknek szánt publicisztikai írásokkal szemben. A gyerekirodalmi írások között is különbséget lát, első helyre a Ha én felnőtt volnék, a Kire ütött ez a gyerek? és a Velem mindig történik valami címűeket sorolja, melyeknek műfajáról is pontos leírást ad a gyermekirodalom kutatásában évtizedes tapasztalatokkal rendelkező szerző: ezek képeskönyvek, rangjukat az illusztrátor, az így társszerzővé váló Réber László és Janikovszky Éva közös munkája adja meg. Szövegtípusuk a gyerekmonológ, mely azóta is követendő példa, beivódott a magyar gyermekirodalomba. Alapos nyelvészeti, retorikai, stilisztikai, szövegtani elemzést olvashatunk a műfajról. A következtetés egyik tétele a mondatközpontúság, mely egyben magyarázat is arra, miért lehet könnyen lefordítani a Janikovszky-műveket. A szerzői elgondolás szerint a kiemelkedő írásokhoz tartozik továbbá a Bertalan és Barnabás, a Már óvodás vagyok, az Az úgy volt… című kötetek néhány darabja, két novella A hét bőr történetei közül, továbbá A nagy zuhé és a Cvikkedli. Jellemzőjük a humor és a hétköznapi élet ideológiamentes megragadása, az ellentétekre való érzékeny, empatikus rámutatás. Két lányregényét, a csíkos könyvek között megjelent Szalmalángot és az Aranyesőt alapos, a korszak lányregényeinek összehasonlító bemutatását is magán viselő elemzésén keresztül a szerző korai próbálkozásoknak titulálja.

A visszafogott hangnem, a tárgyszerű leírás nagyon sok apró életrajzi elemet, felvetést fog össze, melyekről elsőre nem is hinnénk, mennyire megragadnak az olvasó gondolatai között, mennyire nem hagyják nyugodni. Ilyen például az, hogy az író ötféle nevet használt élete során: Kucses Éva, Kispál Éva, dr. Fábián Ferencné, dr. Janikovszky Béláné és Janikovszky Éva. Első könyve, az 1957-ben megjelent Csip-csup még Kispál Évát tüntette fel szerzőként. Ez az írás nem idézi meg a majdani író hangvételét, általában nem is tudni, ki rejlik a név mögött, a legtöbb könyvtárban fel sem lelhető a kötet. Érdekes továbbá, hogy viszonylag kései a pályakezdés, a saját műfaj megtalálása csak harminchét évesen történik meg, még ha az írás közelsége mindig is jellemezte őt, naplót írt, könyvkiadóban dolgozott. Az életmű kiemelkedő részét képező kötetek a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig készültek el, utána válságperiódus következett, ezt hosszú szünet követte, majd megszülettek a felnőtteknek szóló publicisztikai írások.

Komáromi Gabriella Janikovszky pályáját a már többször említett távolságtartó magatartásból szemléli, eltartja magától, de csak hogy kellő rálátása legyen. Érte van, és ha kell, megvédi, de nem elfogult. Jó példa erre az 1973-as Év Gyermekkönyv-díj odaítélésének és átvételének történetelmesélése, vagy az, hogy a kötet polemizál a Magyar Narancs hasábjain 2012. április‒májusában zajlott vitával. Elemzésével ezek szerint kizárja az olyan ellenséges, és kellemetlenkedő olvasatot, hogy Janikovszky Éva a szocializmus írójaként csak a rendszernek köszönhetné sikerességét, éppen azt próbálja bemutatni – megfejteni nem tudja, hiszen az igazi titkok legbenső lényege nem tárulhat fel – hogy annak ellenére, hogy a korszakot jellemző tárgyi környezet elengedhetetlen részét képezi a Janikovszky-szövegeknek, azok mégis mennyire értékállók és elévülhetetlenek.

A kötet hiánypótló, alapos, korrekt. Értékítéleteivel nem kell feltétlenül egyetérteni, a felnőtteknek szóló írások vagy a szerző által nem a legkiválóbbnak tartott gyerekeknek szóló szövegek például szubjektív ítélet alapján kaphatnak más besorolást, de a könyv egyik legfontosabb erénye, hogy nem erőszakolja rá az olvasóra saját ítéletét, sokkal inkább egy beszélgetőtárs, amely továbbgondolásra késztet.

(Komáromi Gabriella: Janikovszky Éva. Pályakép mozaikokban. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2014, 336 oldal, 2990 Ft)

Varga Kinga