Egy úriember mindig ellenzéki

Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár, 2016. október 12-16.

Már az előző években is látható volt, hogy a Margó Irodalmi Fesztivál akár le is körözheti az Ünnepi Könyvhetet. Az biztos, hogy az utóbbi években kinőtte magát: bár továbbra is a júniusi könyves ünnep különféle budapesti helyszíneken zajló kísérőrendezvényeként tekintünk rá, tavaly októberben már őszi kiadással és saját, elsőkötetes prózaíróknak járó díjjal is jelentkezett, idén pedig jelezte, hogy az őszi programokból és a díjból is hagyományt kíván teremteni.

Az idei őszi kiadás helyszíne ezúttal szinte kizárólag a Kazinczy utcai Tesla rendezvényközpont, benne egy exkluzív bárral és egy tükörfolyosón át megközelíthető mosdóval, kis- és nagyteremmel, és nem utolsó sorban kiadók standjaival, mivel a Margó mostantól könyvvásárként is definiálja magát. A rendezvény ötnapos, és annak ellenére is nagy az érdeklődés, hogy még a szakma egy része sem szokott hozzá, hogy a Könyvfesztivál és a Könyvhét mellett őszre is betervezzen egy irodalmi fesztivált. Nádas Péter estjére annyian regisztrálnak, hogy pillanatok alatt megtelik a Nagyterem, de nem jutok be Garaczi László születésnapjára sem. A magyar szerzők (csak néhány további név: Danyi Zoltán, Erdős Virág, Fabricius Gábor, Király Levente, Kun Árpád, Márton László, Péterfy Gergely, Szabó T. Anna, Szily László, Spiró György, Tolnai Ottó, Varró Dániel) mellett külföldiek (a lengyel Joanna Bator, az olasz Alessandro Mari, a francia Jean Mattern) is feltűnnek.

Az egymással átfedésben lévő programok sűrűsége és minősége tényleg vetekszik a hagyományos tavaszi és nyári rendezvénysorozatokéval, a kötelező, de véletlenül sem unalmas könyvbemutatók mellett van felolvasószínház, koncert és filmvetítés is. Az érdeklődésre jellemző, hogy az Esterházy Péterről szóló filmet többször is levetítik – nekem végül az egyik pótvetítésre sikerül regisztrálnom, és nem hiába teszem: a pályatársakat, barátokat, a testvért és magát Esterházyt hallgatni legalább annyira szórakoztató, mint amennyire megrendítő. A könyvbemutatók közül pedig mintha tudatosan úgy szemezgetnék, hogy a bemutatott könyvek a távolabbi vagy közelebbi, történelmi vagy személyes múltat kössék össze a jelennel. Szombat délután rögtön Péterfy Gergely könyve, a Mindentől keletre bemutatójára ülök be, ami tulajdonképpen az utóbbi évek egyik sikerkönyvének, a szerző Kitömött barbár című nagyregényének függeléke.

Péterfy Gergelyt Mészáros Sándor kérdezi

A nagyregény a felvilágosodás idején játszódik, a frissen kiadott publicisztikagyűjtemény pedig a korszak hagyománya felől közelíti a jelen társadalmi, gazdasági, politikai folyamatait, felhasználva a szerző klasszika-filológiai tanulmányait és tanári tapasztalatát. Beszélgetőpartnere, a Kalligram Kiadó vezetője, Mészáros Sándor szerint a provincializmus, a nyers durvaság, a fejlettebb világtól való eszmei elzárkózás gyökerei sokkal régebbiek a szocializmusnál, a néhány héttel ezelőtti menekültellenes kampányban viszont ismét megmutatkoztak. A publicisztika műfajánál is elidőznek egy kicsit: az írók vagy elzárkóznak tőle, vagy hittérítésnek fogják fel, Péterfy viszont független értelmiségiként mer gondolkodni, és úgy érzi, nincs világnézete, vagy ha úgy tetszik, nincsenek elvei, vagyis nem akarja megmondani a tutit – ez egyébként sem feladata egy írónak, és egy úriember különben is mindig ellenzéki. Vagy legalábbis nem válik lakájjá, teszi hozzá Mészáros.

Péterfynek, ha már budai úri gyereknek született, jobboldalinak, konzervatív liberálisnak kellene lennie, de családján belül is sokféle hatás érte. Ezek közül anyai nagyapjával, az erdélyi születésű, latinos és franciás műveltséggel is rendelkező Jékely Zoltánnal való horgászásokat és a nőkről szóló beszélgetéseket emeli ki. Mészöly Miklós pedig éppúgy hatott rá, ahogyan Márton Lászlóra is, akinek Hamis tanú című könyve szintén a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg. A regény a tiszaeszlári vérvád történetét dolgozza fel. Ezzel, ha nem is sokan, de próbálkoztak már Eötvös Károlytól Krúdy Gyulán át Sándor Ivánig a szépirodalom vagy a publicisztika eszközeivel – Márton részben fiktív szereplőkkel és helynevekkel dolgozott, bár egy részük mégiscsak valóságos. Ahogy fogalmaz, a régi Magyarországot szerette volna úgy megírni, hogy a mai is benne legyen, nem feltétlenül áthallásokat keresve, csak a tényeket rögzítve, amelyek itt-ott kísértetiesen hasonlítanak a maiakhoz.

Márton László és Tóth-Czifra Júlia

Ijesztő párhuzam a mával, hogy a cári Oroszországból, a pogromok elől menekülő zsidókról, akik egy része ráadásul nem is kívánt Magyarországon letelepedni, azt írták a korabeli újságok, hogy betegségeket terjesztenek, és hogy idegen kultúrájuk miatt amúgy is összeférhetetlenek a magyarokkal, akiknek ráadásul a munkáját is elveszik. Ismerős, ugye? Ez a gyűlöletkampány vezetett oda, hogy az emberek fenntartások nélkül hitték el, hogy a zsidók keresztény gyerekeket gyilkolnak meg, és holttestüket macesz sütésére használják fel. A hírhedt, 1882-83-as per hamis tanúja egyébként a zsidó templomszolga fia volt. A kor a modernizálódásról szólt ugyan, a sikereket azonban ilyen és ehhez hasonló feszültségek árnyékolták be. Márton mellett szerkesztője, a kézirattal nem éppen kesztyűs kézzel bánó Tóth-Czifra Júlia foglal helyet, és bepillantást enged a szerkesztés folyamatába is, amikor a szerzőt idézi: „érzem, hogy jó irányba viszi a regényt, de fáj.”

Fabricius Gábor

A szombat este főműsoridős programja a reklámszakemberként és filmrendezőként is sikeres Fabricius Gábor Más bolygó című regényének bemutatója. Az estet a Margó Fesztivál főszervezője, Valuska László moderálja, a könyvből Kovács Lehel színművész olvas fel, és feltűnik a színpadon Friedrich Judit irodalomtörténész és M. Nagy Miklós, az Európa Könyvkiadó igazgatója is. Két idősíkon, 1993-ban és 2013-ban játszódó regény a rendszerváltás csalódását tematizálja: Wunder, a sikeres, de éppen elbukó menedzser nekivág a Nyugatnak, felidézve közben egy húsz évvel korábbi utazást is, amikor szerelmével, Nyúllal, és legjobb barátjával, Dzsekivel indultak el ugyanabba az irányba. A háttérben ott húzódik a Kanadába költöző anya elvesztésének traumája is, valamint az apa világától, általában pedig a visszahúzó múlttól való elszakadás iránti vágy, ami örökké vágy marad.

Hiába élték meg hatalmas várakozással az akkori kamaszok a vasfüggöny lebontását, az ország benne ragadt a csapdában, amiből már az előző generációk sem tudtak kimászni. Közben az identitását is elveszítette mindenki. M. Nagy Miklós szerint a regény az amerikai road movie-k és az orosz disztópiák világát is idézi. Érdekes egyébként, hogy Wundert a történet elején egy kereskedelmi csatorna éléről távolítja el a népszaporulati tartalomgyártást szorgalmazó hatalom, és ha már kereskedelmi televíziózásról van szó, asszociálhatunk a TV2-re, pedig amikor Fabricius elkezdte írni a regényt, még szó sem volt a csatorna felvásárlásáról, ahogy a Népszabadság körüli friss botrányról sem. De ha ezeket a rétegeket leválasztjuk a szövegről, akkor is ott marad Wunder, Dzseki és Nyúl szerelmi háromszöge, a felnövés és az illúziókkal való leszámolás története.

Kun Árpádot Szegő János kérdezi

Vasárnap megnézem még Kun Árpád könyvbemutatóját – a Norvégiában élő magyar írót előző regénye, a Boldog Észak megjelenése után most a Megint hazavárunk című könyve miatt várta haza a Margó Fesztivál, a Magvető Kiadó és az olvasótábor. Ez a könyv is utazós regény, és itt is kísért a múlt: egy négytagú, nehéz anyagi körülmények között élő család 2006-ban kel útra, hogy a „boldog” Észak legyen az új otthona, az elbeszélőt pedig egészen véletlenül Kun Árpádnak hívják. A Szegő Jánossal folytatott beszélgetésből nem maradhat ki az azonosságának kérdése, de a szerző szerint mindegy, mit mond, az olvasó akkor is vele azonosítaná főhősét, ha más lenne a neve, ugyanakkor megjegyzi, hogy amíg a regényben szereplő Kun Árpád kakaót iszik reggel, a regényíró Kun Árpád kávét. Szegő kérdésére, hogy a Sopronból induló, Budapesten, Párizsban és Bordeaux-ban is megforduló író számára hol van a haza, nem is felelhet mást, mint hogy ott, ahol éppen a szerettei vannak.

Ahogy a könyvbemutatóknak, a szervezők a Margó-díj átadásának is megadják a módját: az első három helyezettről és a különdíjasról egy-egy kisfilmet vetítenek, és Valuska Gábor a színpadon is röviden elbeszélget velük. A Margó-díjat idén Milbacher Róbert kapja Szűz Mária jegyese című könyvéért, megelőzve Molnár T. Esztert a Stand up! – Egy majdnem normális család, illetve Makai Mátét a Koriolán dala szerzőjét. A különdíjas pedig Morsányi Bernadett a Sehány éves kisfiú és más unalmas történetek című kötetével. A Margó-díjast Gaborják Ádám, a József Attila Kör elnöke, a különdíjast Szalay-Bobrovinszky Alexandra, Budapest főpolgármester-helyettese laudálja.

Szarka Károly

Fotók: Valuska Gábor, facebook

(1984, Mosonmagyaróvár) A Nyugat-Magyarországi Egyetemen diplomázott. Jelenleg Budapesten él, szabadúszó újságíró, a tudósítások, interjúk, kritikák mellett néha tárcákat, novellákat is ír. Cikkeit többek között az Articsóka, a Bárka, a Drót, az Élet és Irodalom, a FÉL, az Irodalmi Jelen, az Irodalmi Szemle, a Kortárs, a Librarius, a Litera, a Műút, a Napút, a Népszabadság, a Népszava, a Prae.hu, a Revizor, a Tiszatáj és a Szifon nyomtatott és online felületein publikálta. Tagja a József Attila Körnek és a Fiatal Írók Szövetségének. Egyszer azt mondták róla, ír, mint a gödény.