A túloldalon
A Vekker műhely Másik oldal/Druhá strana c. előadásáról
A pozsonyi Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke idén ősszel is megrendezte a kétnyelvűségről szóló szimpóziumát október 26-án a pozsonyi Balassi Intézetben. Ahogy azt már megszokhattuk, most is a kisebbségi nyelvhasználat került a Hizsnyai Tóth Ildikó által előkészített boncasztalra. A 2016-os szimpózium témája Az érem másik oldala címen a kisebbségi nyelvoktatás többségi fogadtatásának problémáit járta körül.
Ezt a nyelvi feszültségben gazdag eseményt nyitotta meg a Vekker színházi műhely Másik oldal/Druhá strana elnevezésű interaktív előadásuk. A darab a pesti Káva Kulturális Műhely Üres lap című játékának alapján készült. A vekkeresek a hallgatóságot is aktívan bevonva játszottak (és képzeltek) el különböző (a valósággal összeegyeztethető) nyelvi helyzeteket, melyeket a főszereplő, Udvardi Miki történetén keresztül vittek színpadra. A kétnyelvű (szlovák, magyar) darabban Havasi Péter egy nagyszelmenci focista (Miki) szerepébe bújva próbál megbirkózni a karrierépítés közben felmerülő ilyen-olyan (szlovák-magyar) nyelvi problémákkal. Az eddig főleg középiskolások előtt játszott előadást most egyetemisták, a szimpózium előadói és egyetemi tanárok közönségét bevonva adták elő – immár több mint harmincadik alkalommal.
Miki édesanyja, szlovák barátnője (hol ez, hol az: Kuklis Katalin), húga (Rakottyay Katalin) és Miki bajkeverő magyar barátai állítják a főszereplőt olyan helyzetek elé, melyek valahol mindig a szlovák-magyar kontextus lehetséges nyelvi és nemzetiségi problémáira utalnak vissza. Olyan mindennapi helyzetekből nyitnak, mint a szlovák iskolába való jelentkezés problémái, a vegyes nemzetiségű párkapcsolatok sztereotípiái, a nemzeti identitással kapcsolatos családon belüli viták, vagy épp egy na Slovensku po slovenky alapú verekedés. De, ahogy egymás közt a színpadon, úgy vitát gerjesztenek a nézők közt is az egyes nemzetiségi és nyelvi kérdések performálásával, és pontosan ez a Vekker műhely célja: játékba hozni közönséget. Ugyancsak sikeresen szólítják meg a nézőket a (darabban felmerülő problémák lehetséges megoldásainak feltérképezése kapcsán) azzal, hogy a játék megszakítása nélkül tanácsot kérnek a jelenlévőktől – például olyan problémák megoldásában, hogy valóban lehetséges-e elveszteni vagy megőrizni egy nyelvet, vagy mindez csak illúzió? A darab kétnyelvűsége miatt az ilyen vitákba (melyek ugyancsak kétnyelvűek) csak az olyan közönség tud teljes értékű szereplőként részt venni, akik jól beszélik és értik mindkét nyelvet. Tehát a darab az alapproblémát – vagyis a kétnyelvűséget – magával a kétnyelvűséggel szeretné megoldani, vagy legalábbis tisztázni az egyes téveszméket, valamint az egyoldalú (egynyelvű) megközelítés szűklátókörűségéből adódó konfliktusok értelmetlenségét. A darab interaktív jellegét erősíti az is, hogy nincs hagyományos értelembe vett színpad és nézőtér. A színpad egyszerre a nézőtér is, és fordítva. A játék egyetlen kelléke egy asztal és a hozzá tartozó szék. Ezeket a színpad egyik végéből a másikba áthelyezve változnak a játék folyamán helyszínek, nyelvek és problémák. A nyelvi távolságokat jelző asztaláthelyezés csak a történet betetőzésekor, a barátok elleni vallatáskor kerül a játékra felhasznált tér közepére. Miki mindvégig nyitott és semleges marad, ezzel arra is utalva, hogy a Vekker egy olyan rugalmas színházműhely, amely nem akarja közvetlenül befolyásolni a jelenlévőket, csak a látókör kiszélesítésével próbál rámutatni a másik oldal (legyen az a szlovák vagy a magyar nyelv) egyes aspektusaira oly módon, hogy sokszor maguk a nézők fejezik be a gondolatok következtetéseit. Ezzel az interaktív jelleggel kapcsolatban a színészek remekül oldottak meg minden olyan rögtönzést és performanszt, amely elé a közönség kiszámíthatatlan válaszai állították őket.
A darab talán egyik kulcsfontosságú mondanivalója, hogy vajon mennyire tapad egybe és milyen kapcsolatban van az identitás az (anya)nyelvvel. Mi van előbb a nyelv vagy az identitás, amikor valaki meg akarja határozni önmagát: vajon mi a különbség egy Magyar focista és egy Focista közt, aki magyar?
Mellár Dávid
(1992, Pozsonypüspöki) a pozsonyi Comenius Egyetem kiadványszerkesztő szakos hallgatója, Dunaszedahelyen él. Verseket, novellákat közölt az Irodalmi Szemlében és Kalligramban.
Fotók: Olláry Ildikó