Lackfi János versei

Távolsági

    Visz a Tibi dagi busza,
    lohol a fa, kesze-kusza,
    lim-lom, fura hinta.

    Az uzsimat falatozom,
    utasok a pocakomon,
    ping-pong, palacsinta.

    Megülik a tuti helyem,
    telelehelik a fejem,
    sitty-sutty, kajaszag van.

    Kiborul a Tibi busza,
    kifogy az utasok szusza,
    hej-haj, nem akartam!

A papírzsepi balladája

    Út közepén
    mire gondolsz,
    ó, te szegény
    zsepigombóc?

    Hej, szerelem,
    veszedelmes,
    jól telesírt
    a szerelmes!

    Rossz bacival
    telefújtak,
    szél ha szalad,
    tovarúg csak!

    Hull az idő
    a papírra,
    langyos eső
    telesírja.

    Üldögélős

    Ül a fejemen a béka,
    korona van a fején.
    Vagy valaki ül alattam,
    És a breki vagyok én?

    Ül a fejemen a zebra,
    Üti-veri az eső.
    Engem tenne fel kalapnak,
    De bizony én vagyok ő.

    Ül a fejemen a rendőr,
    Füle fura galacsin.
    Fenyeget a gumibottal,
    Gyakorolgat valakin.

Az ártalmatlan fenevad

    Sörénye kőszőrből,
    bundája kőbőrből,
    őrködvén őrlődő,
    koronás házőrző.

    Kőkarma karmolna,
    kőbajsza karcolna,
    iszonyú marcona,
    tán fel is koncolna!

    Kőizma dudorgás,
    készülget kőugrás,
    megkövült ordítás,
    kőfoga kőmintás.

    Ijesztget? Hát aztán!
    Őszülget a posztján
    benőtte borostyán,
    nyamvadt kőoroszlán!

    Elillant szerelem

        Robog a tohonya Lali a réten,
        Lobog a hacuka Lali után.
        Libeg a Rozi a Lali fejében,
        Szalad a Lali a feje után.

        Morog a kutya a Lali nyomában,
        Rezeg az ideg a Lali fülén,
        Sehol a Rozi a Lali fejében,
        Sehol a szerelem, szalad szegény.