Juhász R. József Vendéglövegek

Papp Tibor 75

Hetvenöt évvel azután, hogy a Papp család nevet keresett az újszülöttnek, egy párizsi lakás, sajtokkal, pástétommal, vörösborral bélelt magyar műhelyében beszélgetek Tiborral. A valóságban persze ki sem mozdulok a jó meleg szobámból, de ez nem befolyásol abban, hogy magam elé képzeljem a lakást Tiborral, na meg Zsu-zsával; a lakást, ahol megfordult a magyar irodalom apraja-nagyja. A virtuális interjúgenerátor 75. variációjánál kimerevítem az időt, hogy a magyar avantgárd irodalom pápáját papírra vessem. Oda, ahonnan kinőtt. Mivel az idő – az egyetlen zavaró tényező – ily módon már nem befolyásolja a tárgyilagos összkép elkészültét, munkához láthatok.
Mostantól fogva az idő összes szinonimája jelentését veszti, hiszen objektíve megállt, szubjektíve viszont fogy. Így a rendelkezésemre álló objektíve végtelen idő, máris végessé vált (na meg a leadási határidő is közeleg).
Az általam ismerni vélt Papp Tibor 1987-ben jelenik meg a színen (ez a szín a rózsaszín). Kassák-lázban ég Budapest. Száz éve született a mester, talán most vég-re helyükre kerülnek a dolgok, talán a Magyar Műhely is hazajön – bár egyelőre Kassák sincs otthon. Sem OTTHON, sem ITTHON. Az iródiások már túl vannak a tűzkeresztségen, a Kassák-omázsokat lengyel gyors-vonatokkal menekítették ki ITT-HON-ról, és most ott állunk a Vasasban a képek előtt Ő meg én meg Kassák. (Intermezzo –  húsz évvel később ez a kép megismétlődik – most már ITTHON –, a szín ismét rózsaszín, a Magyar Műhely már ott-hon van, Kassák is hazaért – gondoltuk…)
Ott, akkor (azaz most) kinyílik a világ egy ember számára – aki én –, és a kilincset Tibor tartja a kezében. A túloldalon olyan emberek állnak, mint Nagy Pál, Bujdosó Alpár, Megyik János, Petőcz András, Székely Ákos, Bortnyik Éva, Michel Giroud, Szombathy Bálint, Ladik Katalin, Claude Maillard, András Sándor, Béládi Miklós, Julien Blaine, Szkárosi Endre… A szubjektív idő itt most felgyorsul, a tér és az idő végérvényesen összefonódik. A találkozási csomópontok (a Magyar Műhely hazaérkezése, a szerkesztőségi órák, napok, hetek, a Kassák-díjak, az MM-találkozók, a nemzetközi kortárs költészeti fesztiválok), amiket Tibor, Pali és Alpár1 szerveznek, egy új generációt löknek bolygóközi pályára.  
E rövid köszöntőben csak vázolni tudom ezt az életpályát.
A magyar irodalmi élet francia-kapcsolata kitanulta a nyomdászatot, maga köré gyűjtötte a tehetséges fiatalokat, a hallgatásra ítélt „nagy öregeket”, a kint és bent tengődőket, és az „átkosban” újra egységes, ideológiáktól mentes irodalmi életet teremtett, melyet 1962-től a Magyar Műhely neve fémjelez, olyan szerzőgárdával, a triászon2 kívül, mint: Weörös Sándor, Márton László, Parancs János, Orbán Ottó, Hanák Tibor, Kibédi Varga Áron, Pomogáts Béla, Erdélyi Miklós, Kassák Lajos, Sík Csaba, Jékely Zoltán, Kemenes-Géfin László, Határ Győző, Vitéz György, Tamkó Sirató Károly, Tandori Dezső, valamint a kortárs francia irodalom nagyjai.
És Tibort ez még mindig nem elégítette ki. Érdeklődése a történelem folyamán mindig az aktuális politikai hangulattól terhelt magyar avantgárd, majd a leg-újabb francia irodalmi irányzatok felé fordult. Itt teljesedik ki igazán Tibor életműve, és megint csak a triásznak és a Magyar Műhelynek köszönhetően jó ötven évvel az után, hogy a magyar és a világ avantgárd irodalmi bolygói szinkronba kerülnek, ismét bekövetkezik ez a történelmi pillanat. Tibor ott van az Alire számítógépes irodalmi folyóirat születésénél (1989), a francia írószövetség vezérkarában, a Polyphonix nemzetközi kortárs irodalmi fesztivál elnökségében. Szerepet vállal Kassák francia újrafelfedezésében (Convergences, 1967, ; Le cheval meurt les oiseaux s’envolent, 1971, ; L’Activisme Hongrois, 1979).
Hangköltészeti darabjaival, vizuális költészeti opuszaival, számítógépes irodalmi műveivel, performance-aival minden jelentős fórumon szerepelt, máig aktív alkotói tevékenysége és irodalomfelfogása  az egyik legnagyobb hatású magyar irodalmi avantgárd alkotóvá tette őt. Ez az oka annak is, hogy az időt kimerevítettem. Ha nem tettem volna, már egy újabb óraversen dolgozna, felülírva mindazt, amit eddig papírra vetettem.
Az A22 Galériában tavaly ilyenkor életmű-kiállítása volt, ahol az 1960-as évektől a mai napig több tucat irodalmi műve volt kiállítva, versgenerátorral, tapintható versekkel, interaktív irodalmi művekkel. Soha egymás mellett ennyi, ilyen sokrétű és izgalmas irodalmi alkotást galériában még nem láttam. És nem csak ez a különlegessége a kiállításnak/életműnek. A korai munkáktól a legutóbbi művekig egyformán magas színvonalú aktuális irodalmi alkotásokról van szó, még véletlenül sem sikerült a korszakot/évszámot beazonosítanom. Hihetetlenül homogén és aktuális életműről van szó.
Nézem az időbe merevedett embert. Nyakában az elmaradhatatlan inggallér mögé gyűrt francia kendő, a francia szakállka, miközben sugárzik róla a tokaji virtus. És csak egy kérés jár a fejemben.
Mester!  
Hetvenötödik születésnapodat ünnepelve, mi, halandók, barátok, rajongók, tisztelők azt kérjük tőled:
Szóljanak a vendéglövegek!

1–2 Papp Tibor, Nagy Pál, Bujdosó Alpár.