Marcin Wicha: Nevetni a megfelelő pillanatokban (próza, Danyi Gábor fordítása)
Egyik nap anya hív. Épp meg vagyunk sértődve egymásra. Nem emlékszem, miért. – Ide kell jönnöd – mondja. – Dolgom van – válaszolom. – Akkor hát gyere, amikor befejezted. Ismerem ezt a hangnemet. Ütős lapnak kell lennie a kezében. Ütősebbnek...