Hradil Mária versei

Mondd…

Bolygód egén
Csillag
Nem lehettem.
Szerelmem
Soha nem tehettem.
Mindig
A part
Túlsó oldaláról
Néztelek téged.
Így
Múltak az évek.
Soha
Nem voltál
Az enyém,
Mégis,
Magaménak neveztelek.
Vágyom utánad,
Szeretlek,
Becézlek.
A fantáziám szülte
Álomnak köszönhetem,
Hogy
Nálam ébredsz.
Harmatillatú reggeleken
Nem gyűrött a párnád,
Elillansz
Mint a virágillat,
Mielőtt kinyitom szemem.
A sors
Játéktársunk volt.
Már-már nekem adott,
De a mágikus erő
Inkább taszított,
Mint vonzott.

Kell, hogy tudd:
Megkésett
Gyötrelmek harcolnak
Sebzett szívemben.
Kérdezem!
Mondd,
Mi táplálja
Ezt a megmagyarázhatatlan
Vonzó gyengédséget,
Amelyet irántad érzek?

A nehéz út

Nehéz időszakban élünk.
Térdre kényszerítve
A világtól,
Csalódottan,
Hitet vesztve,
Lelkünk békéjét keresve.
Szeressük egymást!
Nyugalmat ad
Kiostorozott idegeinknek
Egymás közelsége.
Elárult életünket
Gyógyítsuk
Reménnyel,
Hittel,
Amely volt,
Van
És lesz
A legerősebb oldala
Lelkünknek.
Azzal a szeretettel,
Amely
A bölcső felett énekel,
Amelynek,
Mint az égboltnak,
Nincsenek határai.

Ez a szeretet
Átvezet bennünket
A nehéz úton,
Amelyen megyünk.

Már láttalak

Az örök titok,
Amely
Az ég
És a Föld között van,
Adott téged
A karjaimba.
Már láttalak valahol.
Tán az előző életemben.
Biztosan tudom.
Emlékszem
Hajad illatára,
Karcsú derekadra,
A kínzó vágyra,
Amely
Újra és újra
Kergetett a karjaimba.

Nem elég
Leélni egy életet,
Tudatunk alatt
Örökre hordozzuk
Az emlékeket.
Neked köszönöm,
Ki ott laksz
A csillagok között,
Hogy folytathatom azt,
Ami az előző életemben
Elkezdődött.
Mint a feltörő vulkán,
Élem újra át
Volt életünk szakaszát,
Bizonyítva,
Hogy itt
Még jobban szeretlek
Mint odaát.

Mi ez?

Mi ez?
Összeesküdött
Ellenünk a világ?
Átok,
Sors,
Vagy a mi hibánk?

Itt születtem,
Őseim
Itt pihennek a temetőben,
Együtt élünk itt
Éveken át
Jóban és rosszban egyaránt,
Közös a múltunk
És közös jövő
Vár ránk.
Mi taszít mégis egymástól?
Kérdezem:
Ez itt a mi hazánk?
Tavaszra várunk,
Békére,
Virágzásra,
Talán számunkra is
Kizöldül az akácfa.
Kizöldül,
Talán
Kivirágzik,
Békét hoz,
Tavaszt hoz és
Tanyát ver e tájon,
Hogy örökre itt maradjon.
És mi élünk
Mint rokonok,
Barátok,
Testvérek,
Összekovácsoltak
Az együtt töltött évek.

Közös a gondunk,
Egy a cél:
Hazát,
Biztonságot
Nyújtson e Föld mindenkinek,
Aki itt él.

A szeretet

Szeretet,
Rólad énekelek.
Te vagy
Alapja az életemnek.
Közös nevezője vagy
Minden jónak,
Ami a föld
És az ég között van.
Te vagy
Értelme a létezésemnek.
Te vagy reményem,
Hitem,
Szomjúságom
És mindenem,
Ami a szívemnek
Boldogságot ad.