Tóth Elemér versei

Az udvaron

    Kacsa mondja:
         – Háp! Háp!
    Szeretem az árpát,
    kukoricát, krumplit…
    Jó helyen lakunk itt!

    Kecske mondja:
        – Mek! Mek!
    Mindjárt felöklellek!
    Szarvam hegyes tüske,
    ügyes vagyok, fürge.

    Liba mondja:
        – Gí! Gá!
    A szívemet bírná,
    az a nyalka gúnár,
    ott a gémeskútnál.

    Bari mondja:
        – Bé! Bé!
    Hogyha vesz a tévé,
    a szemem kifestem…
    Örül testem-lelkem.

    Pulyka mondja:
        – Glú! Glú!
    Kitör a háború,
    ha a mufurc Bodri,
    csak rám fog morogni!

    Malac mondja:
        – Röf! Röf!
    Vigyen el az ördög!
    Vályú, vödör üres,
    Hogy hízzak így, füles?!

    Nyári vers

        Búzatábla,
        búzatábla,
        aranysárga
        a ruhája.
    Pipacsból a
    fodor rajta,
    szél ringatja,
    simogatja.

    Zöldellő rét,
    zöldellő rét,
    virágok közt
    táncol a méh.
    Fecskék szállnak,
    csivitelnek,
    csodaének
    a szívemnek.

    Kékellő tó,
    kékellő tó,
    benne úszkál
    Peti s Kató.
    Benne fürdik
    az ég, a nap,
    és a halak,
    és a halak…

Három falu

Hanva, Runya, Recske,
táncol három kecske.
Egyik sem visel kalapot,
se pántlikát,
se szalagot,
de ha unják
a fogócskát,
szarvukra tűzik a napot.

Recske, Hanva, Runya,
bődörög a gulya.
Szól a kolomp: don-don,
borjú sír
a dombon.
Őszi ég,
csuda kék.
Csuda kék! – ha mondom.

Runya, Recske, Hanva,
diót lop a szarka.
Tarisznyája csörög-zörög,
hogy vinnék el
az ördögök.
– Mivel sütök
diós kürtöt! –
Mari néni így mennydörög.

Négy évszak

Ó! Ó! Ó!
Elolvadt a hó.
Jön a tavasz
a kert alatt,
szép tüzes csikó.

Jó! Jó! Jó!
A nap tűzgolyó.
Itt van a nyár,
forr a határ,
izzik a folyó.

Ó! Ó! Ó!
Szól a riadó.
Kopik a táj,
minden sivár,
sír az őszapó.
Jó! Jó! Jó!
Ez nekem való.
Ez a fehér,
vastag, kövér,
dús hótakaró.