MEG+ruházunk!: A császár új ruhája (dráma)

(Hans Christian Andersen meséje nyomán)
1* Az itt közölt szövegkönyvet a komáromi Marianum Egyházi Gimnázium MEG+ruházunk! nevű csapata hozta össze a játszók improvizációi és vendégszövegek felhasználásával, Tóth Gábor rendező vezetése mellett. Mondatok – esetenként átgyúrt mondatok – hangzanak el benne Quentin Tarantino Pulp Fiction, Henryk Sienkiewicz Quo vadis?, Vlagyimir Szorokin 23 000, Janne Teller Semmi, Umberto Eco A prágai temető, Weöres Sándor A teljesség felé című művéből, illetve Orbán Viktor, Robert Fico, valamint a Bartók Rádió egyik műsorvezetője – akinek a nevét sajnos sikerült elfelejteni – szájából.

Bár az itt közölt szövegnek nem célja a színházi élmény felkeltésének illúziója, talán nem érdektelen, ha eláruljuk, hogy az előadás díszletéül öt darab fekete összecsukható szék szolgált, továbbá hogy a játszók – amint az a szereposztásból is kitűnik – több szerepet is játszottak. A figurák közötti váltások a nyílt színen zajlottak (olykor jelenet közben), egyszerű ruha-, illetve frizuraváltásokkal (császári udvar: zakó és copfba fogott haj, forradalmárok: ingujj vagy póló és szétengedett haj). Az előadás alatt végig teljes fény uralta a színpadot.
Az előadás bemutatóját 2014. június 6-án tartották a Rév – Magyar Kultúra Házában Komáromban. (T. G.)

SZEREPLŐK:
Császár
Miniszter
Hopmester
Püspök
Takácsok
Ellenzéki vezető
Forradalmárok
Zenész
Néma

1. A TAKÁCSOK MEGEGYEZNEK

A takácsok berohannak
1. takács    Leráztuk őket?
2. takács     Le.
1. takács    Á, hagyjuk! Túl kockázatos. Nem csinálom tovább.
2. takács    Mindig ezt mondod. Ugyanezt mondod mindig. „Nem csinálom tovább, túl veszélyes.”
1. takács    Tudom, hogy mindig ezt mondom. És igazam is van.
2. takács    Aztán egy-két nap alatt elfelejted.
1. takács    Azelőtt tényleg elfelejtettem. De mostantól nem fogom.
2. takács    Tudod, hogy amikor ezt mondod, milyen vagy?
1. takács    Olyan vagyok, mint egy épeszű ember.
2. takács    Mint egy kacsa. Háp, háp, háp, háp.
1. takács    Hát nem kell többet hallgatnod. Most, hogy már nem csinálom többet, nem kell hallgatnod a hápogásom.
2. takács    Nem lesz több italbolt?
1. takács    Megbeszéltük, nem? Nem, nem lesz több italbolt. Abban már nincs fantázia. Az italboltokat megszállták a külföldiek. Azt mondod neki, hogy ürítse ki a kasszát, és lövése sincs, hogy mit pofázol. Hát ezzel mit csináljak? Te, van nálad valami kaja? Majd éhen halok. (A 2. takács elővesz egy kiflivéget a zsebé­ből, megosztoznak rajta) Ha folytatjuk, az egyiket kénytelen leszek kinyírni.
2. takács    Én nem akarok kinyírni senkit.
1. takács    Én sem akarok. De előállhat olyan szituáció, hogy vagy mi, vagy ők. Hagyjuk, nem jó ez.
2. takács    Na, és akkor most mi lesz? Elmegyünk melózni?
1. takács    Nem, azt azért nem.
2. takács    Hát akkor mi lesz?
1. takács    (Feldob egy pénzt, elkapja, mutatja a tenyerén) Ezt itt.
2. takács    Ezt itt? A pénzt?
1. takács    Ki van az érmén?
2. takács    A Császárt? És hogyan?
1. takács    Tudod jól, hogy ruhabolond.
2. takács    És akkor mi?
1. takács    Figyelj, hozz már valami kaját, aztán elmagyarázom.
2. takács    Szeretlek, Tökfej. (A 2. takács Zenészt játszik tovább.)
1. takács    Szeretlek, Nyuszimuszi. Everybody be cool, this is a robbery! (Ki)
A Zenész zongorázni kezdi Dick Dale Misirlou című számát (a Pulp Fiction, illetve Taxi című filmek főcímzenéje)

2. AZ UDVAR TERVEZI A KORONÁZÁSI ÉVFORDULÓT

Hopmester, Püspök, Néma, Miniszter be.
Hopmester    (A Zenészhez) Hagyd abba, tudod, hogy ezt nem szereti.
Császár    (Be)
Hopmester    Vigyázz, jön! (a Miniszter, a Néma, a Püspök, a Zenész vigyázz!-ba állnak)
Császár    Leülhettek. (A Miniszter, a Néma, a Püspök, a Zenész leülnek)
Hopmester    Felség! Engedelmeddel ismertetjük, hogy mi várható a közelgő Koroná­zási Jubilium ceremónióján. Miniszter!
Miniszter    Felség! Ahogy már korábban jeleztem, minden tartományúr gondosko­dik arról, hogy a fennhatósága alá tartozó alattvalók megfelelő ajándékot küldjenek, amivel kimutatják Felséged iránti mély odaadásukat és rajon­gásukat. Az összes állam vezetője elfogadta meghívásunkat, hogy eljöjje­nek sütkérezni Felséged ragyogásában. Ugye így képzelted te is? A jubi­leumi ünnepség a templomi ceremóniával veszi kezdetét, ezt követően a királyi katonaság díszszemlén mutatkozik be.
Hopmester    Engedelmeddel, már láttam az új egyenruhákat. Kifogástalanok.
Miniszter    A hangsúly természetesen az új fegyverarzenálunk bemutatásán lesz. A nap fénypontja Felséged megjelenése a nép között, amikor kíséretével vé­gigvonul a főváros utcáin a katonakórus éneke mellett. A napot bál zárja.
Császár    Néma! Lázadás nem várható? (A Néma int, hogy nem) Brutus-hadmű­velet kivitelezve? (A Néma elhúzza a kezét a nyaka előtt) Püspök uram, kápráztasson el!
Püspök    Felség, engedjen meg néhány keresetlen szót a Jubileum templomi cere­móniájáról. A székesegyházat kívül-belül felújítottuk. Újraaranyoztuk a kupolát, szereztünk három új oltárt, öt szobrot és két ereklyét meglehe­tősen míves ereklyetartókban. A ceremónia hangulatát a gyermekek kara emeli, akik angyali énekükkel kelnek versenyre Felséged magasztosságá­val. Az összes megyés püspök is jelen lesz. Sőt, mindenki jelen lesz, aki annak idején Felséged koronázása alkalmával is jelen volt.
Hopmester    Két embert ki is extrudáltunk emiatt.
Miniszter    Kihantoltuk őket.
Császár    Zenét! (A Zenész zongorázni kezdi Felix Mendelssohn Bartholdy Velencei gondoladal című szerzeményét) Tudjátok, miért szeretem a zenét? A zene azt mondja nekem, hogy igenis van rendkívüliség. Én tehát keresem min­den erőmmel és hatalmammal, amit az Isten adott a kezembe. Senki el nem képzeli, micsoda művész vagyok én. Ó, milyen szürke lesz a világ, ha én nem leszek. A magamfajta emberek szeretnek valami jelentőset vég­hezvinni, valami rendkívülit. A történelem megadta nekem ezt az esélyt. És egy ilyen rendkívüli embernek képesek voltatok összeállítani egy en.­nyire közönséges (a Zenész melléüt), igénytelen (a Zenész melléüt), pocsék (a Zenész melléüt) Jubileumot. (A Miniszterhez) Végig fogok vonulni a városon. Mégis milyen ruhában? Készül már az új ruha? Vagy minden fontos dologra én gondoljak? (A Püspökhöz) És a templomi ceremónia? Mitől lesz annyira fenomenális? Mégis mitől?
Hopmester    Szerzünk galambokat! Ezret! Tízezret! Százezer idomított galamb fog fel­röppenni, amikor kilépsz a székesegyház kapuján!
Miniszter    A tartományokból hívatunk ötszáz daliát díszőrségbe. Vau! És ötszáz szűzlányt. Vau! (Letérdel, pitizik, kutyaként liheg)
Püspök    Kétszáz kispapot hozatunk a szemináriumból… ööö… szeminriumbóóó-uuul (lihegés) ministrálni… (Liheg, pitizik)
Hopmester    (Letérdel, vakkant kettőt) Három sárkány fog körözni a templom fölött. (Lihegés, a Zenész és a Néma ugatva csatlakoznak a falkához)
Császár    Nna. Kezd tetszeni a dolog. (Kutyaeledelt rak a pitizők elé, azok habzsolják)
Megszólal a Beatles Revolution című dala. Néhány taktus alatt Néma átöltözik Ellenzéki vezetővé, a többiek forradalmárokká.
Playback    You say you want a revolution well you know
We all wanna change the world
You tell me that it’s evolution well you know
We all change the world
But when you talk about destruction
Don’t you know that you can count me out (in)
Don’t you know it’s gonna be, alright
Don’t you know it’s gonna be, alright
Don’t you know it’s gonna be, alright

3. AZ ELLENZÉKIEK TALÁLKOZÓJA

E. v.    Jelszó?
Többiek    Amazon!
E. v.    Köszöntöm az ország legbátrabb embereit és a szabadság barátait! Leül­hettek. (Mindenki helyet foglal) Ismertetem mai találkozónk programját. Először is a tagsági bizottság beszámolóját…
3. forr.    Társaim az elvben, elnézést kérek, napirend előtti beadványt szeretnék megszavaztatni. Javaslom, hogy jelszavunkat az eddig használatos, rám nézve diszkriminatív „Amazon”-ról változtassuk „Spartacus”-ra.
E. v.    Társam az elvben! A mai épp a 78. alkalom, hogy egy ilyen beadványt akarsz jóváhagyatni. Ki van mellette? (A 3. forradalmár jelentkezik) Elle­ne? (Mindenki más jelentkezik) Elutasítva. Tehát mai ülésünk programja. Először is a tagsági bizottság…
1., 3. forr.    (Jelentkeznek) Jelen!
E. v.    …beszámolóját hallgatjuk meg, majd a jelmondatbizottságot…
2., 4. forr.     (Jelentkeznek) Jelen!
E. v.    …kérem fel, hogy számoljon be munkájáról. Ülésünk végén teret adok az általános vitának. Mellette? (Mindenki jelentkezik) Ellene? (Senki nem je­lentkezik) Megállapítom, hogy egyhangúlag elfogadtuk az ülés program­ját.
3. forr.    Bizottságunk azt a javaslatot teszi, hogy sorainkba csakis az értelmiség tagjait vegyük fel.
1. forr.    Ezt a véleményt nem osztottam már a bizottsági ülések alkalmával sem, hiszen így nem vagyunk demokratikusak.
E. v.    Hát nem is!
3. forr.    Értsétek meg: nem vehetünk fel minden hülyét a sorainkba. Polgártársa­ink nagy része nincsen olyan mentális állapotban, hogy…
E. v.    Itt elvekről van szó! Hogy jössz te ahhoz, hogy bárkit is kizárj mozgal­munkból, aki nem fér bele az általad önkényesen felállított keretekbe!
3. forr.    Jó, rendben. Akkor hozzunk létre külön platformot a munkások…
1. forr.    Munkásosztály!
3. forr.    …munkásosztály számára is.
2. forr.    Van egyáltalán lehetőség platformokat létrehozni?
1. forr.    Már utána is néztem. Alapszabályunk 17. pontjának b) cikkelye ezt lehe­tővé teszi.
2. forr.    Azért csak ellenőrizzük. (Kimegy az alapszabályért)
4. forr.    Sőt, véleményem szerint külön platform illetné meg a parasztságot is.
3. forr.    (Gúnyolódva) Akkor a kereskedőket is.
4. forr.    Akkor a kereskedőket is!
E. v.    A művészekről se feledkezzünk meg!
1. forr.    És a pedagógusokról se!
4. forr.    Na meg a diákokról!
E. v.    A takarítók!
1. forr.    Szerelők?
3. forr.    (Gúnyolódva) Meg a szeretők…
4. forr.    Meg az állatvédők! Meg… meg az állataik!
3. forr.    Ne hülyéskedjetek már! Minden férget fel akartok venni?
E. v.    Nem, csak mondjuk a madaraknál magasabb rendűeket.
1. forr.    De akkor így megint nem leszünk demokratikusak.
2. forr.    (Visszajön) Tényleg benne van.
E. v.    Ki van a mellett, hogy mozgalmunkban külön platformokat hozzunk létre az értelmiség, a munkásosztály, a parasztság, a kereskedők, a művészek, a pedagógusok, a diákok, a takarítók, a szerelők, a szeretők, valamint az állatvédők és állataik – de csakis a madaraknál magasabb rendűek – szá­mára? (Mindenki jelentkezik) Ellene? (Senki nem jelentkezik) Csak majd hol találunk ennyi platformelnököt?
1. forr.    Viszont teljes mértékben elutasítjuk azokat, akik akár egy pillanatra is szimpátiát éreznek vagy éreztek a Császár iránt, illetve azokat, akik haj­landóak bármilyen szinten empatikusnak mutatkozni vele. 100%-osan kizárjuk sorainkból magának a Császárnak a személyét. Hacsak önmaga iránt nem kezd ellenszenvet érezni.
E. v.    Mellette? (Mindenki jelentkezik) Ellene? (Senki nem jelentkezik)
3. forr.    Továbbá javasoljuk, hogy mozgalmunk vezetői pozícióját csakis egyetemi diplomával rendelkező ember tölthesse be.
E. v.    Tiltakozom. Puccsot szerveztek ellenem?
4. forr.    Társaim az elvben. Eddig nem zavart minket, hogy vezetőnk analfabéta. Most miért kellene változtatnunk ezen?
E. v.    Nem vagyok analfabéta, sőt! Alanyi költő és pamfletíró. Társaim az elv­ben! Nem veszitek észre, hogy ez megint egy maszkulin provokáció?
3. forr.    Társam az elvben! Neked ez a hepped? Különben is: minden demokrati­kus mozgalom, amelyik komolyan gondolja saját demokratikus mivoltát, kvótázza a férfi aktivisták számát!
E. v.    Csakhogy minálunk kizárólag a teljesítmény számít! Nem fogunk belees­ni a kvóták csapdájába! Ma a férfiak, holnap a balkezesek, vagy mi? Tár­saim az elvben! Ki ért egyet a javaslattal, hogy a vezető legyen egyetemet végzett? (Csak a 3. forradalmár jelentkezik) Ellene? (A 3. forradalmáron kívül mindenki jelentkezik) Kérem a jelmondatbizottság tagjait, számolja­nak be munkájukról.
4. forr.    Bizottságunk a múltkor javasolt jelmondatokból, tételesen: „Szabadság, egyenlőség, testvériség!,” „Nec arte, nec marte,” „Make love, not war!”, egyet sem tartott méltónak arra, hogy jelmondattá emeljük. Viszont a – figyelem, mutatom –: (fociszurkoló módjára tapsol és ordít) „Mi vagyunk a forradalmárok! Nálunk nincs helye a Császárnak, hej!” jelmondatot ja­vasoljuk elfogadásra. (Leül, a többiek bambán bámulnak) Mi van, nem tetszik?
1. forr.    Hogyan választhattatok önkényesen egy új jelmondatot, amikor nem is erre kaptatok felhatalmazást?
2. forr.    Társaim az elvben! A legutóbbi gyűlésen elhangzott 3. számú határozat szó szerint azt mondta, hogy a létrehozott bizottság – idézem – „fogadjon el jelmondatot az alábbi javaslatok alapján: Szabadság, egyenlőség etécé”. Ebből a megfogalmazásból egyáltalán nem következik, hogy csakis a há­rom javaslat közül kerülhet ki a végleges változat!
3. forr.    Akkor mire volt jó az a kétórás vita a mondatok körül, ha csak úgy lesöp­ritek őket?
4. forr.    Inkább hallgass. Jól tudjuk, hogy csak a „makelove”-odat sajnálod!
E. v.    Csendet! Már megint veszekedünk ahelyett, hogy azon dolgoznánk, ami­ért idejöttünk! Miért vagyunk itt? (Feláll, öklét előre rakja)
Többiek    Mert gyűlöljük a Császárt!
E. v.    Mennyire?
Többiek    Nagyon. Fúj. Broáf. (Habzó szájjal köpködnek, hánynak)
E. v.    Nahát! Ehhez tartsátok magatokat! Ma még csak egy maroknyian va­gyunk. De holnap már egyre többen állnak mellénk. És ennyi ember nem tévedhet. Sok.
E. v., 1., 2. forr.    Több.
Mindenki    Igaz!

4. A TAKÁCSOK A CSÁSZÁR ELŐTT

A 2. forradalmár Hopmestert játszik tovább.
Hopmester    Felség! Felség! Nagyszerű hírem van! Nem kellenek galambok, nem kell sárkány! Megvan a Jubilium fénypontja! Két takács érkezett az udvarba egy csodálatos ajánlattal!
Az 1. forradalmár Minisztert, az Ellenzéki vezető Némát játszik tovább, a 3. és a 4. forradal­már pedig takácsokat
Császár    (be)
Takácsok    Felség! (Néma, Hopmester és Miniszter a Császár mellé állnak)
Hopmester    Felség! Ők azok. Két takács, akik azt állítják, hogy egy csodálatos ruhát tudnak készíteni Felséged számára.
Császár    Nocsak. Had’ halljam. Milyen az a ruha?
1. takács    Felség, először is szeretnénk megköszönni, hogy színed elé járulhattunk, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy hitvány mivoltunk fölöttébb méltatlan arra, hogy fenséges magasztosságod elé vigyük. Nincs arra szó, mely talá­lóan leírhatná, mennyire nagy megtiszteltetés számunkra, hogy…
Császár    (A 2. takácshoz) Nem térhetnénk a tárgyra?
2. takács    Kifejlesztettünk egy egyedi módszert egy olyan kelme szövésére, hogy a kerek világon nincs hozzá fogható.
1. takács    Ezzel a módszerrel egy különleges ruhát tudunk Felségednek készíteni.
2. takács    Ilyen ruhát Felséged még álmában sem látott.
1. takács    Ez egy olyan…
2. takács    Ez egy olyan ruha, amely mindenkit elkápráztat. Nemcsak hogy páratla­nul szép a színe meg a mintája, de van egy…
1. takács    …van egy bűvös tulajdonsága is: akik méltatlanok a tisztségükre, vagy buták, mint a föld, azok előtt láthatatlanná válik a kelme.
Császár    Azt akarjátok mondani, hogy olyan ruhát tudtok készíteni, amit nem lát­hat mindenki?
1. takács    Akik méltatlanok a tisztségükre, vagy buták, mint a föld, azok előtt látha­tatlanná válik a kelme.
Miniszter    Mennyibe fog ez kerülni a kincstárnak?
2. takács    Felséged biztosan megérti, hogy egy ilyen különleges ruhának megvan az ára.
1. takács    10 000 csengő aranyra gondoltunk.
Miniszter    Felség, az nagyon sok.
Császár    Css! (A takácsokhoz) Miért pont hozzám jöttetek ezzel az ajánlattal?
2. takács    Ki más érdemelne meg egy ilyen csodálatos kelmét ezen a világon Felsé­geden kívül?
1. takács    Fel sem merült bennünk, hogy mást keressünk meg a tudásunkkal.
Miniszter    Mi van, ha csalók?
Császár    Legfeljebb lesz egy szép ruhám. De nem érted? Ez volna még csak a nagy­szerű ruha! Felölteném, és egyszeribe megtudnám, kik azok az országom­ban, akik méltatlanok a tisztségükre, vagy buták, mint a föld. (Hopmester­hez, Miniszterhez) Nektek mi a véleményetek?
Hopmester    Felség, tudod jól, hogy mit gondolok erről. Ezzel a ruhával megvan a Ko­ronázási Jubilium fő attrakciója. Minden vendégedről meg tudnád mon­dani, hogy ki milyen. Csodálatos lesz.
Miniszter    Te meg minek örülsz? Úgysem fogod látni. Felség, ha jónak látod…
Császár    Jónak látom. (A takácsokhoz) Tetszik az ajánlatotok. Lássatok munkához.
1. takács    Felség. Kaphatnánk egy kis előleget?
Császár    Persze, persze. Adjatok nekik 100 csengő aranyat egyelőre. (Miniszter odaadja a pénzt a takácsoknak)
Császár    (Némához) Azért tartsd rajtuk a szemed. (Hopmester, Miniszter, Császár el)
1. takács    Akkor rakjuk is össze a szövőszéket. Kezdd el.
2. takács    Én?
1. takács    Mindig te szoktad, nem?
2. takács    Ja, ja, persze. (Bénázik)
1. takács    (Némához) A szövőszék is a mi találmányunk. Elég időigényes az összera­kása.
2. takács    (Ősszerakta a „szövőszéket”) Működik.
1. takács    Na, ez a beszéd, Nyuszimuszi. (szőnek, Néma ki)
Takácsok    (Őrömtáncszerű koreográfiát adnak elő, közben véletlenül összeütik a fejü­ket)
2. takács    Aú, Tökfej, ez fájt!
Néma    (Be, a takácsok visszaszaladnak a szövőszékhez szőni, a Néma adott jelre Ellenzéki vezetőt, a takácsok forradalmárokat játszanak tovább)

5. AZ ELLENZÉKIEK TALÁLKOZÓJA (RUHALOPÁS KITALÁLÁSA)

E. v.    Amazon!
Többiek    (Forradalmárokként be) Amazon! Amazon!
E. v.    (Nagyon izgatott) Társaim az elvben! Világunk a vesztét érzi, és ezért in­adekvát mozgásokba kezdett. Ráng.
3. forr.    (Ellenzéki vezető szavába vág) Társaim az elvben, elnézést kérek, napirend előtti beadványt szeretnék megszavaztatni. Javaslom, hogy jelszavunkat az eddig használatos, rám nézve diszkriminatív „Amazon”-ról változtas­suk „Matuska Szilveszter”-re. Radikálisabb is lenne, mint a mostani.
E. v.    Társam az elvben, szórakozol velünk? Mellette? (3. forradalmár jelent­kezik) Ellene? (Mindenki más jelentkezik) Elutasítva! Szóval. Világunk a vesztét érzi, és ezért inadekvát mozgásokba kezdett. Ráng. Az emberiség tendenciája az elmebaj felé egészen szembeszökő. Holnap már csecsszo­pókat reggeliznek, az elnököket pedig a hímtagjuk mérete alapján választ­ják meg.
1. forr.    Mi van?
E. v.    Ti nem hallottátok? A Császár új ruhát varrat magának. Bűvös ruhát. Akik méltatlanok a tisztségükre, vagy buták, mint a föld, azok előtt látha­tatlanná válik a kelme.
1. forr.    És akkor mi van?
E. v.    Nem értitek? Az ő kezében ez a ruha fegyverré válik. Fel fogja tudni osz­tani az alattvalókat „látókra” és „selejtekre”. Jaj lesz annak, aki nem látja majd a ruhát! Nem mint ha tartanék attól, hogy mi ne látnánk a ruhát, de mi a nálunk kevésbé tehetségeseket is képviseljük.
3. forr.    Én mondtam, hogy elég csak az értelmiség.
E. v.    Ne szólj be! Azért hívtalak össze titeket, hogy találjunk ki valamit.
2. forr.    Öljük meg!
4. forr.    Ezt már egyszer leszavaztuk.
3. forr.    Lopjuk el! (Senki nem figyel rá)
1. forr.    Népszavazással buktassuk meg, és válasszunk másik császárt.
2. forr.    Abszolutisztikus monarchiában? Te hülye vagy?
4. forr.    Emigráljunk!
E. v.    A fél ország? Nem menne.
4. forr.    Lopjuk el.
E. v.    Ez az! Lopjuk el!
3. forr.    Ezt én mondtam!
4. forr.    Kuss!
2. forr.    Mikor?
1. forr.    Mit mikor?
2. forr.    Mikor lopjuk el?
E. v.    Holnap este.
1. forr.    Hogyan?
E. v.    A takácsok a hátsó toronyban dolgoznak az első emeleten. Bemászunk az ablakon, és ellopjuk. Ki mit tud hozni?
1. forr.    Lámpákat.
2. forr.    Nálam lesz kötél.
3. forr.    Pajszert, kést, pisztolyt.
E. v.    Pisztoly minek?
3. forr.    Hátha…
E. v.    Azt a pisztolyt csak hagyd otthon inkább.
4. forr.    Én majd teremtem a feszültséget valami izgalmas aláfestő zenével!
E. v.    Nagyszerű. Holnap sötétedés után találkozunk a várárok melletti bokrok­nál. Aztán támadunk. Amazon!
Mindenki    Amazon!

6. HOPMESTER A TAKÁCSOKNÁL

Császár    (Behozza a Hopmester zakóját) Hopmester! (1. forradalmár és Ellenzéki vezető kimennek, 3. és 4. forradalmár takácsokat játszanak tovább, Császár és Hopmester párbeszéde alatt henyélnek és hamburgereznek a szövőszék körül)) Tudod jól, hogy nem szeretem, amikor a trónteremben hagyod a gönceid!        
Hopmester    (2. forradalmár Hopmestert játszik tovább) Elnézést, Felség!        
Császár    Szeretném, ha megnéznéd, hogy haladnak a takácsok a ruhával.    
Hopmester    Én?        
Császár    Te.        
Hopmester    Látta már valaki?        
Császár    Te leszel az első.        
Hopmester    Ó, Felség, nem akarok túl pátoászosnak tűnni, de… ez hatalmas megtisz­teltetés.        
Császár    Szeretném, ha a látogatást követően beszámolnál.        
Hopmester    Természetesen, Felség. (Császár el, a Hopmester elindul a takácsokhoz, a takácsok a Hopmester közeledtére újra szőni kezdenek)        
2. takács    Vigyázzon, mert rátapos!        
Hopmester    Mire is?        
2. takács    A kelmén áll, jóember!        
Hopmester    Á, elnézést. Persze-persze, hogy is nem vettem észre…        
1. takács    Minek köszönhetjük a Hopmester látogatását?        
Hopmester    A Császár küldött.        
2. takács    És? Hogy tetszik?        
Hopmester    Nagyon szép.        
2. takács    Melyik része tetszik leginkább?        
Hopmester    Az uszály.        
2. takács    De hiszen az még kész sincs.        
1. takács    Miből gondolja, hogy az az uszály?        
Hopmester    Szépen csillog. Nem csillog?        
2. takács    Még nem hímeztük bele az aranyfonalakat.        
Hopmester    Akkor csak a napfény játszik velünk.        
1. takács    Nem lehet, hogy a drágakövek csillogását látja?        
Hopmester    De, de! Most hogy mondja!        
2. takács    Hogyan tetszenek a színei? Mit szól hozzá, hogy a vörös a bíborba ját­szik?        
Hopmester    Méltó viselete lesz Császárunknak.        
2. takács    Fogja csak meg! Olyan, mintha semmi nem lenne az ember kezében, igaz?        
Hopmester    Nagyon finom kelme. Pókhálószerű, ugye?        
1. takács    Nyuszimuszi, hagyjuk a Hopmestert, biztos rengeteg dolga van. (Hopmes­terhez) Lenne szíves szólni a Császárnak, hogy megmérnénk? Lassan kész a kelme, el kell kezdenünk a szabást.        
Hopmester    Természetesen. Viszontlátásra. Jó munkát. (A takácsok henyélnek, zabál­nak tovább, a Hopmester távozik)        
Császár    (A Hopmester elé toppan) Milyen?        
Hopmester    Szép.        
Császár    Részleteznéd?        
Hopmester    Még csak a kelme készült el. Nagyon finom anyag, szinte pókhálószerű. A vörös színe bíborba játszik. Drágaköveket szőttek bele, azok szépen csillognak. Mintha a napfény játszana velünk. Méltó viselete lesz Felsé­gednek.        
Császár    Nagyon szépen köszönöm a beszámolót.        
Hopmester    És még valami. Meg szeretnék mérni Felségedet.        
Császár    Állok elébe.        
Hopmester    (Elindul a takácsokhoz, rajtakapja őket az evésen, a takácsok zavarba jön­nek, próbálják lenyelni a falatot, de teli a szájuk)
Rosszul vannak?        
2. takács    (Teli szájjal) Ebédfünet.        
Hopmester    Kaphatnék én is egy falatot? A Felség nem szereti, ha dzsunkfúdot eszünk.        
1. takács    Szolgálja ki magát.        
Hopmester    Köszönöm. (Nagyot harap a hamburgerbe) A Felség várja magukat.    
1. takács    Nagyszerű. Mehetünk.

7. A TAKÁCSOK MEGMÉRIK A CSÁSZÁRT

Hopmester    Felség, a takácsok megérkeztek, hogy méretet vegyenek felséges szemé­lyedről.
1. takács    Megengedi? (A következőkben folyamatosan méretet vesz a Császárról, a 2. takácsnak diktálja az adatokat)
Császár    Csak tessék. Azt olvastam a minap, hogy négyféle vezetőember lehet az ország élén: Prokrusztész, Napóleon, Samu bácsi és Szolón. Prokrusztész egy bizonyos elgondolás híve, melybe nemzetét bele akarja kényszeríte­ni, ha törik, ha szakad. Napóleon szenvedélyes játékos, és akár nyer, akár veszít, mindenképpen tékozol. Samu bácsi úgy ül az uralkodói teremben, mint egy fűszeres boltban, dekákkal és garasokkal ravaszkodik. Szolón az isteni ihletre figyel, minden tette az örök mértékből ered, és országa virul. Hopmester, szerinted én melyik típus vagyok?
Hopmester    Miből is lehet választani?
Császár    Prokrusztész, Napóleon, Samu bácsi és Szolón.
Hopmester    Melyik volt az az istenes a viruló országgal?
Császár    Szolón.
Hopmester    Akkor az.
Császár    Én is épp így gondolom.
2. takács    Ha ennyire virul az ország, hogyan lehet, hogy csak ön és a környezete dúsgazdag? (Az 1. takács leejti a mérőszalagot)
Császár    Nem fogok úgy tenni, mint ha nem tudnék cipőt, ruhát, órát venni. Ha­mis lenne. Nem azon múlik, hogy a császár mennyire gazdag, hanem hogy hogyan használja a hatalmát. (A Hopmester ki) Néhányan úgy te­kintenek rá, mint saját pozíciójuk megerősítésére, mások lehetőségként, hogy dönthessenek és vezethessék az országot. Folytathatjuk. (Az 1. ta­kács folytatja a mérést) Mit gondol, van a pénztárcámban készpénz, mint az egyszerű halandóknak?
2. takács    Természetesen.
Császár    Mennyi lehet nálam?
2. takács    Nem tudom.
Császár    Megmondom. Olyan 200 csengő arany. De valójában nincs is szükségem készpénzre. A törvény értelmében olyan ellátást kapok, hogy teljes mér­tékben a munkámra tudok koncentrálni. Még ha egy étteremben kell is fizetnem, gyakran megesik, hogy nem akarják tőlem elfogadni a pénzt, és elég, ha a kívánság- és panaszkönyvüket aláírom. Ez nagyon kedves. Per­sze mindig igyekszem rendezni a számlát, csak néha mérlegelnem kell, hogy az említett gesztus elutasításával ne sértsem meg a személyzetet.
1. takács    Köszönjük. (Elindulnak kifelé)
2. takács    (Visszafordul) Arra gondoltunk, hogy arany csipkét varrnánk az ingujj szélére és a gallérra. Ehhez 200 csengő aranyra lenne szükségünk.
Császár    (Nyújtja a pénzt) Tessék.
2. takács    (Odalép a Császárhoz a pénzért, de nem tudja kivenni a kezéből, mert a Császár nem engedi) Köszönöm.
Császár    Nagyon szívesen. A ruhára bármikor. (Elengedi a pénzt)
A takácsok a helyükre mennek, átépítik a szövőszéküket próbabábuvá.

8. MINISZTER A TAKÁCSOKNÁL

Császár    Miniszter!    
Miniszter    (Be)    
Császár    Szeretném, ha te is megnéznéd a ruhát. A Hopmester már látta, neki na­gyon tetszett, de szeretném, ha megnézné egy… hogy is mondjam… ke­vésbé patetikus ember is.     
Miniszter    Ez megtisztelő, Felség. (Császár ki, a Miniszter a takácsokhoz megy)    
Takácsok    Jó napot.    
Miniszter    Jó napot. Az az ujja?    
2. takács    Az hát. Nem látja?    
Miniszter    Dehogynem látom!    
1. takács    Ide jönne, Miniszter? Ön szerint tetszeni fog a Császárnak ez a gallér? Arra gondoltam, hogy itt egy kicsit merészebben szabnék bele. Mennyire konzervatív a Császár az öltözködés terén?    
Miniszter    Nem nagyon. Eléggé. Mit tudom én? Maguk is látták, mi van rajta!    
1. takács    Éppen azért kérdezem. Eddig mehetek? Vagy sok? Hátrébb kicsit? Így jó lesz?
Miniszter    Jó, úgy jó lesz.    
1. takács    Á, inkább mégis legyen így. Mégis koronázási évforduló.    
2. takács    Miniszter, mit tanácsol? Melyik fonállal szegjük be az ujját?    
Miniszter    Azzal.    
2. takács    Biztos harmonizál a piros a sárgával?    
Miniszter    Akkor legyen a sárga.    
2. takács    De hiszen az előbb is a sárgát választotta.    
Miniszter    Akkor a piros. Mit tudom én! Színvak vagyok!    
2. takács    Nézze csak meg közelebbről! (Odadob egy láthatatlan gombolyagot, a Mi­niszter „elkapja”, örül, hogy kiállta a próbát, de a 2. takács közel megy hoz­zá, és egy másik gombolyagot nyom a markába, amit a Miniszter „leejt”) Vigyázzon! Leejtette!    
Miniszter    Nincs rajtam a szemüvegem.    
2. takács    Viszont ebből a pirosból már alig van.    
1. takács    Bizony. Fogytán vagyunk a készleteknek. A Császár azt mondta, hogy bármelyik emberétől bármikor kérhetünk pénzt a ruhára.    
Miniszter    Mennyire lenne szükségük? (Kivesz a zsebéből egy marék pénzt)    
1. takács    Annyi elég is lesz.    
Miniszter    Viszontlátásra. (A takácsok és a Miniszter megmerevednek)

9. RUHALOPÁS

E. v.    (Kintről) Amazon!
(A Miniszter és a takácsok forradalmárokat játszanak tovább, 2. forradalmár be)     
E. v.    (Be) Egy, két, hár, és!
(Mindannyian felugranak, nagyot dobbantanak, ebben a pillanatban mindenki behunyja a szemét, és tapogatózik)    
2. forr.    Társaim az elvben! Rohadt sötét van. Kapcsoljunk villanyt!    
E. v..    Ki a lámpafelelős?    
1. forr.    Ja, én. Francba. Otthon hagytam őket.    
4. forr.    Majd ha visszaértünk, jegyzőkönyvezzük!    
E. v.    Te csak törődj a zenével. Azért hoztunk.    
4. forr.    Bocs. (Játszani kezdi a zongorán a Mission: Impossible zenéjét)    
3. forr.    (Elkapja az 1. forradalmárt, körbetapogatja) Megvan a ruha!    
1. forr.    Te hülye, ez én vagyok.    
2. forr.    Csss!    
E. v.    Ne csissegj ilyen hangosan!    
2. forr.    Ők hangoskodtak    
E. v.    De te meg csissegtél.    
3. forr.    (Nekimegy a székeknek)    
2. forr.    Csss!    
E. v.    Mondtam már, hogy ne csissegj!    
2. forr.    De nekiment az izének! Felizéli az egész házat!    
1. forr.    Megvan!     
E. v.    A ruha?    
1. forr.    Nem, a kapcsoló. (Csettint, mindenki kinyitja a szemét, és hunyorog)    
E. v.    Hol a ruha?     
3. forr.    Aha! Szóval nem látod a ruhát? Ezek szerint nem vagy méltó a tisztségedre.
E. v.    Te kivel beszélsz, mi?    
3. forr.    Csak azt mondom, hogy mivel nem látod a ruhát, nem vagy méltó arra, hogy vezess minket. Vagy buta vagy, mint a föld.    
E. v.    (Odamegy a 3. forradalmárhoz) Te nyomorult. Te kinek az oldalán állsz, mi? Tégla van köztünk! (Elkapja a 3. forradalmár nyakát, fojtogatja)    
3. forr.    Mi van, meg akarsz ölni? (Ekapja Ellenzéki vezető nyakát)    
2. forr.    Mondtam, hogy ne vegyünk be pasit! (Elkapja a 3. forradalmár nyakát, aki viszontfojtogatja)    
1. forr.    Ne hülyéskedjetek! Hagyjátok abba!     
E. v.    Ne avatkozz bele! Ezt most lejátsszuk egyszer és mindenkorra! (Fojtogatni kezdi 1. forradalmárt is)    
4. forr.    Áááááááááááá! (Hátulról támad, üti-vágja, akit ér)    
1. forr.    Áuu! Ez fáj, hülye vagy? (Elkapja a 4. forradalmár nyakát, megszólal a Beatles Revolution című dalának átirata az Anima Sound System előadá­sában, a forradalmárok az első taktusokra lassan összecsúsznak)    
Playback    You say you want a revolution well you know
We all wanna change the world
You tell me that it’s evolution well you know
We all change the world
But when you talk about destruction
Don’t you know that you can count me out
Don’t you know it’s gonna be, alright
Don’t you know it’s gonna be, alright
Don’t you know it’s gonna be, alright    
A 3. és a 4. forradalmár felélednek, és takácsokat játszanak tovább    
2. takács    Tö-tökfej. Tökfej.    
1. takács    Mit csináltál, Nyuszimuszi?    
2. takács    Nem én csináltam! Már itt feküdtek! Tökfej, ezek meg vannak halva?    
1. takács    Á, nem. Nem látod, hogy ficánkolnak? Szólok a Hopmesternek. (Az 1. és a 2. forradalmár felélednek, és Minisztert, illetve Hopmestert játszanak tovább)
Hopmester    (Ellenzéki vezetőre utalva) Ezt ismerem. Ez ilyen revucionális mozgalmár vagy mi, azt mondják.    
Miniszter    (Lehajol a 2. forradalmár – ebben a jelenetben Hopmester – hűlt helyéhez) Jé, Hopmester, ez itt meg rád hasonlít. Nem rokon? Na, ebből is látszik, hogy forradalmat csak az tud csinálni, akinek megvan hozzá a hadi képzettsége.
Hopmester    Ám akinek megvan, az nem forradalmárkodik, hanem a mi oldalunkon áll.
Miniszter    Azaz már csak ezért sincs énszerintem értelme (mármint értelmes értel­me) forradalmat csinálni. Ezt innen el kell takarítani.    
Hopmester    Nyuszimuszi, hop!    
2. takács    Mármint mi vigyük ki a hullákat?    
1. takács    Azt azért nem. Ezek nem miattunk jöttek ide halomra gyilkolni egymást. Kész a ruha. Szét kell szednünk a berendezést, kiaggatni a ruhadarabokat. Vagy maguk ketten fogják ezt megcsinálni?     
Miniszter    Hopmester, hop! (Elindul Ellenzéki vezető feje felé, de az 1. takács rákiált)
1. takács    Miniszter! Összelépkedi a ruhát!     
Miniszter    Elnézést.    
2. takács    Nem lát a szemétől? Inkább meg se mozduljon egyedül. Segítünk. (A két takács megfogja a Minisztert, és átsegítik Ellenzéki vezető fejéhez)    
Miniszter    Tudják, a szemüvegem. Nincs rajtam.    
1. takács    Most már vihetik.
(A Miniszter és a Hopmester elkezdi cipelni Ellenzéki vezető hulláját, a takácsok lebontják a szövőszéket, majd kiaggatják a ruhadarabokat)    
Hopmester    Miniszter, ez rohadt nehéz, tegyük le egy kicsit. (Gúnyosan) Nos, Minisz­ter, hogy tetszik a ruha?    
Miniszter    Tetszik. És neked?    
Hopmester    Szépen csillog a napfényben.    
Miniszter    Ide nem is süt be a nap.    
Hopmester    Amikor a kelmét láttam, akkor besütött.    
Miniszter    A palotának erre az oldalára soha nem süt be a nap. Mi van? Csak nem vagy ideges? (A Miniszter és a Hopmester farkasszemet néznek)
(Mindenki megmerevedik, Ellenzéki vezető feláll)    
E. v.    Amíg ezek ketten így elvannak, szeretnék mondani valami fontosat, ami­re most jöttem rá. Nyugalom, már meg vagyok halva. Ha azt képzeljük magunkról mi, kifinomult írástudók, hogy fontos részei vagyunk a világ­egyetemnek, semmivel sem vagyunk jobbak a babonás írástudatlanoknál. Eszmékkel nem lehet megváltoztatni a világot. Az üresfejű ember kevésbé hajlik a tévedésre, azt teszi, amit mások is tesznek, nem zavar senkit, és viszi is valamire, megszedi magát, lesz valaki, képviselő, érdemrend-tulaj­donos, híres író, akadémikus, zsurnaliszta lesz. Lehet-e ostoba az, akinek ilyen jól mennek a dolgai? Az ostoba én vagyok, amiért szélmalmokkal akartam megküzdeni. (Visszafekszik Hopmester és Miniszter közé)    
Miniszter    Milyen rossz lesz azoknak, akik nem láthatják a ruhát. A Császár biztos kirúgja őket.    
Hopmester    Még jó, hogy mi mind a ketten látjuk, nem igaz?    
Miniszter    Bizony.    
Hopmester    Szép ruha lesz.    
Miniszter    Szép. Méltó a Felséghez.    
Hopmester    Most hogy ilyen szépen koncsenzusra jutottunk, akkor talán folytathatjuk a munkát.    
Miniszter    Konszenzusra, Hopmester, konszenzusra. (Kiviszik Ellenzéki vezetőt, vis.­szajönnek)    
1. takács    Hívhatják a Császárt.    
Hopmester,
Miniszter    Felség!    
Császár    (Be) Egyedül szeretném látni.    
Hopmester,
Miniszter    Igenis. (Kimennek)

10. A CSÁSZÁR MEGNÉZI A RUHÁT

A Császár középre jön, nagy levegőt vesz, a ruhához megy. A takácsok meghajolnak előtte, mutatják a ruhát. A Császár megfordul, kiviharzik.
1. takács    Ez rájött. Ezek kinyírnak minket. El kell tűnnünk. Szerzek kocsit.    
2. takács    És én mit csináljak?             
1. takács    Nyugodj meg! Ne csinálj semmit! Várj meg itt!            
2. takács    Tökfej, ne hagyj itt!            
1. takács    Mindjárt visszajövök, ne félj.            
2. takács    Siess vissza, jó? (Az 1. takács kirohan, a 2. takács a nézőkhöz fordul) Em­ber nem tud olyan magányos lenni ezen a Földön, mint a zongorista, mi­közben Mozart A-dúr zongoraversenyének lassú tételét játssza. (A zongo­rához lép, Zenészt játszik tovább, és elkezdi játszani az említett tételt)    
Császár    Lassan be, megvakarja a fejét, összekócolja a haját, lehajol, ordít, Zenész­hez megy, rácsap a zongorára)
Hívd be a Minisztert és a Némát.            
Zenész    Igenis! (El)

11. CSÁSZÁR ÉS MINISZTER KETTŐSE

Miniszter, Néma be.
Császár    Láttad a ruhát?
Miniszter    Persze. Be is számoltam róla. Gyönyörű, nem igaz? (A Néma elkapja Mi­niszter torkát)
Császár    Láttad a ruhát?
Miniszter    (Pitizik, liheg, kutyaként nyüszít) Nem láttam.
Császár    Hogyhogy nem láttad? Talán buta vagy? Esetleg nem vagy méltó a tisztsé­gedre? (Int, Néma elengedi a Miniszter nyakát és kimegy) Én sem láttam.
Miniszter    Nincs ruha?
Császár    Úgy ahogy mondod. Nincs ruha.
Miniszter    És most mi lesz? Mármint mi a szándékod?
Császár    Nem tudom… Mi lenne? Kivégeztetem a két pojácát.
Miniszter    Ezt azért gondoljuk át. Vegyük sorra a lehetőségeket. Tegyük fel, hogy van ruha. Kétféleképpen reagálhatunk. Mi is úgy teszünk, mint ha látnánk a ruhát. Így jövünk ki a legjobban a szituból. De ha úgy csinálunk, mintha nem lenne ruha, óriásit bukunk. Mindenki azt gondolná, hogy nem vagy méltó a tisztségedre, és buta vagy, mint a föld. Valószínűbb azonban, hogy nincs ruha. Te se láttad, én se láttam.
Császár    Szerintem a Hopmester se látta.
Miniszter    Persze, hogy nem látta. De az nem számít, mert ha lenne ruha, akkor se látta volna. Szóval mivel nincs ruha, hatalmadnál fogva meg akarod bün­tetni a takácsokat.
Császár    Tiszta sor.
Miniszter    Felség, gondoljuk át a következményeket. Ezzel elismered, hogy csúnyán átejtettek. A fél államkincstárt odaadtuk nekik – a semmiért? És erre nem jöttünk rá? Felség, ez presztízsvesztés. Botrány… Sőt, lázadás lehet belőle. Nem beszélve arról, hogy ha mégis van ruha, akkor óriásit bukunk.
Császár    Arra akarsz kilyukadni…    
Miniszter    …hogy meneküljünk előre. Csináljunk úgy, mintha lenne ruha. Ha eset­leg tényleg van, akkor így nagyot nyerünk. De ha nincs, mert valószínűleg tényleg nincs, akkor senki sem látja. Ezzel csak az alattvalók önérzetét csökkentjük!
Császár    (Némi gondolkodás után) Tegyük fel, hogy felvonulok ruha nélkül. Vegyük sorra, mi történhet. A takácsoknak eljárhat a szájuk. Néma! (A Néma be) Miután a takácsok megkapták az utolsó fizetőrészletet, a ceremónia után megöljük őket. Kimehetsz. (Néma el) Ez nem probléma. De mi van, ha valamelyik paraszt bekiabál?
Miniszter    Ezek közül? Ugyan már! Nagyobb ügyeket is túléltünk már. Gondolj csak bele: a legforradalmibb csoport tagjai ott fekszenek a várárokban elkapar­va az idétlen betörésük egyenes következményeként. Ki merne ezek közül szót emelni?
Császár    Akkor sem kockáztathatunk. Valahogyan be kell fogni a szájukat.
Miniszter    Rendben. Járjunk a kedvükben. A ceremóniára ne a nép hozzon ajándékot, hanem mi adjunk neki. Hirdess földosztást. Garantálj kincstári nyugdíjat, különös tekintettel a hadiözvegyekre és az árvákra. Csökkentsd a dézsmát! Csupa jót, ami ugyan sok közpénzbe kerül, de a csőcseléknek kedvez.
Császár    És kell egy jó kis ellenségkép. Déliek, hottentották, mindegy. Ha nincs ellenség, mivel biztassuk a népet?
Miniszter    Kiváló. Csámcsogjanak csak azon. A falkaszellemre kell játszanunk. Ha ezer nem szól, tízezer se fog. És ennyi ember nem tévedhet. Sok. Több.    
Császár    Igaz. Hol császárság van, ott császárság van! Néma! Hozd elém a takácso­kat!
A Miniszter és a Hopmester kiviszik a székeket, a Miniszter és a Hopmester a Császár mellé állnak. Néma a másik oldalról hozza a megrémült takácsokat.

12. FINÁLÉ, VONULÁS

Császár    Kedves takácsok! Miután szemrevételeztük a ruhát, és valamennyiünknek elnyerte tetszését, megállapítom, hogy vállalt feladatotokat magas színvo­nalon végeztétek el. Munkátokat így megköszönöm. Hamarosan kezdő­dik a ceremónia, úgyhogy át is öltözöm. Hozzátok ide a ruhát. (Átöltöz­tetik a semmibe) Odaadhatjátok a bérüket. (A Miniszter átadja a 10 000 csengő aranyat, majd a takácsok a Miniszternek és a Hopmesternek adják a Császár uszályát) Mehetünk.
(Megszólal Charles Gounod Faust című operájából a Katonakórus. Elindul a menet a nézők felé: elöl a Császár, mögötte a Miniszter és a Hopmester viszik az uszályt. A két takács újra eltáncolja örömtáncszerű koreográfiáját, majd az 1. takács egy üveg pezsgőt bont, a 2. takács négercsókokat hoz be, és gusztustalan eszem-iszomot rendeznek. Mire a zene véget ér, a csá­szári menet kivonul a teremből, a takácsok pedig a nevetéstől, zabálástól fáradtan, összeka­paszkodva rogynak térdre az összekoszolt színpad közepén. A Néma beáll a két takács mögé, nézi őket, és roppant egyet a nyakán. Sötét. Vége az előadásnak)