Vida Gergely: Egy Sebastianus-flashforward (vers)

T. Á. Sebastiánusára

Egy ablakból, akárhogy is, úgyanúgy
ki lehet zuhanni, mint körhintából az óvoda-
udvaron, csak a kettő fizikája lesz más.
Kihaldokolni, javítgatsz óvatosan,
akár egy ismétlésben jártas bölcs  
vagy talk show-ban nemzet színésze,

a megérdemelt nyilakat mélyebbre szúrod
a világot jelentő testben,

amelyből, ha akarsz,
még így is zsenge kérdőjelet formázhatsz,
ahogy a méltán híres Mantegna-ábrázolások
egyikén (1456–59) látható, és belőheted
a zsöndör sérót meg a glóriát. (Az említett

testhajlást különben Derek Jarman Sebastian-
jének nyilazós jelenetében Leonardo Treviglio
is megcsinálja, más frizurával persze,

hogy aztán a film rá következő, záró beállításában
a remekbe szabott objektívhasználatnak
köszönhetően a horizont úgy görbüljön rá
a katonák gyűrűjére, centrumban a holttesttel,
hogy senki ne menekülhessen.) S végül majd,   

ez a tiéd egészen,

végül majd egy csupaszra borotvált pina ajkairól
szólít a rettenet,
a legkitartóbb rajongód,

gondosan ápolt szenvedéseid –
egytől egyig – a neurobiológián eltaknyolnak.