Lesi Zoltán: Felhőkakukkvár otthon. Simon Armitage Válogatott versek című kötetéről (kritika)

Simon Armitage verseit leginkább a nyugat-yorkshire-i tájszólás és a csípős szellemesség jellemzi. Philip Larkin sötét szellemének csúfolják Anglia egyik legnagyobb költőjét. Armitage-et az erőszakos emberek beszédmódja érdekli, a költészetet az ellenállás, a tagadás hangjának tekinti.^{[1] [2]} Olyan költő, akinek nemcsak a szakmai közönség körében vannak ra­jongói, a BBC közli verseinek elemzését, a YouTube tele lelkes videóval. Fanyarsága és bi­zarr humora miatt a hazai költészetből leginkább Gál Ferenc és Kemény István költészeté­hez hasonlítható. Armitage szövegvilágában ugyanolyan jogon és jelentőséggel szerepelnek az antikvitás kultúrájának alakjai, mint a focisták és a csavargók. Armitage narratív költő lírai attitűddel, vagy lírai költő narratív attitűddel. Versei jellemzően történetmesélőek, jellemzően egy főalakkal, aki valamilyen fejlődésen, változáson megy át a szöveg végére. A felnőttség és a felnőtté válás gyakori témák. A köznapi nyelv és az észak-angol dialektus használata profanizálja, élettel telíti a verseket, míg a kötött formák játékos zeneisége ele­meli a mindennapoktól.

A JAK Világlíra sorozatában megjelent az angol költő válogatott verseskötete G. István László, Krusovszky Dénes és Sirokai Mátyás fordításában. A magyar kötet a Faber & Faber kiadású Seleeted Poems² fordítása. Bevett gyakorlat a külföldi válogatások teljes átvétele, és Armitage ezen kötete is jó betekintést ad a munkásságába. Armitage a szleng, a tájszólás és a kötött formák használata miatt kimondottan nehezen fordítható. A magyar kötet szín­vonala változó, általában pontos, kiemelném G. István Lászlótól A győztes és a Dicsőség, Krusovszky Dénestől a Kapus cigarettával és Sirokai Mátyástól a Kölyök bravúros fordítá­sát. Sajnos fordítási egyenetlenségek sok helyen (pl. a Gyufalevél ciklus csillagos szövegei vagy a Holt-tengeri versek című darab) vannak a kötetben, amin segíthetett volna egy nyelvi lektor vagy egy kontrollszerkesztő. G. István László fordításai megtartják a versek formáját (pl. a blank verst a Gumikerék és a Dicsőség), Krusovszky Dénes csak a versek tartalmára, hangulatára koncentrál (pl. a blank versből szabadvers lesz a Kapus cigarettával esetében), míg Sirokai Mátyás néha követi az eredeti versformákat (pl. Vers című szonett esetében), néha nem (Öt Tizenegy Kilencven Kilenc). Sajnos olvasás közben kitűnik, hogy nem egye­zett meg a három fordító, hogy egységes költői hangot és formai világot alakítsanak ki. Bosszantó a korrektúrázás hiánya, majdnem minden oldalon van egy-két elgépelés vagy helyesírási hiba.

Armitage egy interjúban nagyon líraian vall a vers születéséről: „A versek előre csomagolva érkeznek, és már az ötlet magában hordozza a formát, lelki szemeim előtt látom a versszakokat.”^[3] A költőnek fontos a versek tartalmi, for­mai egysége. A válogatott versek kötete végigkíséri a szerzőt a zsengéktől (Zoom, 1989), amelyeket hat évvel később a Holt-tengeri versekben „könnyű, minden­napi versek”-nek nevez. A szégyen tárgyának mindig sok neve van, ez derül ki A Cuccból (The Stuff) is: a kokó, a hasis, a speed, a fű és a cucc csak a ködösítés miatt kell. A blank vers formát rövid sorokkal keverő szöveg a záró szakaszban mégis őszintévé válik. A fordítások a magyar nyelvű kötetben, ritka kivételektől eltekintve, nem követik az eredeti formákat. Krusovszky Dénes fordítása nem is utal a blank vers formára. Az angol szöveg rímelését egy ideig tartja a fordítás, azután felhagy vele. Amint a drog magába szippantja a vers hősét, lerövidülnek a mondatok, a vers örvénylése magával ragadja az olvasót: „És magával ragadta. Nőtt, mint a hógolyó, örvénylett. / Nézd, senkit nem lepett meg jobban nálam / hogy máris vágtam, kevertem, / szívtam és leheltem.. ” A vers végén az ítélet jön: „… felolvassák a jogainkat. / Birtoklás és terjesztés: / ezt kaptuk, mi mást”

A Kölyök (Kid, 1992) című kötetben előkerülnek a rosszarcú alakok, a zseb­tolvajok, gyilkosok meg az erőszakos családfők. A címadó vers Batman társának, Robinnak tíz szótagos, rímes sorokból álló drámai monológja. A hűséges társ pró­bál kitörni az árnyékból, miközben elárulja mesterének titkait, amivel a szuperhős új fénybe kerül, és Robint erősebbnek és érettebbnek tünteti fel. A szöveg nagyon lendületes, azonnal érződik, hogy felolvasásra készült, de lehetne akár slammel- ni is. Ez egy igazi dühös vers, egy kirohanás, amelyben egy fiatalember szeret­né megmutatni magát. Pedig mindössze öt jól tagolt mondatból áll, amely szinte gyűjti az energiát, hogy a végén megszabadulhasson Batmantől. Nagyon nehéz az ilyen indulatos szöveget fordítani, amely ráadásul tele van nyelvi játékkal és szlenggel. Csak a legkiugróbbakat említem: a brit hajózási kifejezés, a wander leeward, az amerikai baby, az amerikai gengszternyelvből származó big shot vagy a kőművesnyelvből származó scotch. Aki felnő, vagy éppen változik, az rengeteg mindent kipróbál, a különféle stílusok keveredése humorossá teszi a szöveget. Ugyanígy a dicsekvő, az önigazoló és hősködő klisék hasz­nálata is megmosolyogtató. Sirokai Mátyás fordításában a Kölyök a feszes­ségével együtt is hitelesen működik, a magyar kötet kiemelkedő darabja. Egyetlen dolog veszik el a versből menthetetlenül: a magyarban párrímes szerkezet helyettesíti az angolban az egész versre kiterjedő bokorrímet. Ar- mitage még belső rímekkel is megerősíti a sorvégi összecsengéseket, az -er végződést, amivel a Batman-filmek betétdalát idézi.^[4]

A Gyufalevél kötet (Book of Matches, 1993) a felnőtté válást tematizál- ja, melynek első ciklusa cím nélküli, csillagozott szonetteket tartalmaz. A rontott formájú szövegek különböző tördelésűek és rímelésűek, a sorok szótagszáma kötetlen, némelyiknek csonka tizenötödik sora is van. A kötet rövid szuggesztív szövegekből épül fel, amit a nyitó vers (Az én bulimutat­ványom:) is elárul: mielőtt a körmödre égne a gyufa lángja, a vers végére érsz. A „csillagos ciklus” egyik darabja az Anya, a kitárt karnál bármilyen nagyobb távolsághoz, amely az anyától és a szülői háztól való elszakadást írja le. A távolodást fizikailag, centikkel, méterrel és emelettel ábrázolja, az anyának kell segíteni, hogy gyermeke megmérjen mindent, ami hazaköti. Az anya a „base”, a kezdet, mint egy űrmisszióban, ahol az asztronauták ólomnehéz felszerelésben ide-oda billegnek a semmiben, hogy az emberi világot jelképező szalagot kimentsék. A padlásra érve a fiú férfi lesz, ahol már egyedül kell döntenie, hogy zuhanjon vagy repüljön. Krusovszky Dénes fordítása következetesen nem törődik az eredeti szöveg rímeivel. Magyarul sajnos nincs olyan erő és lendület a szövegben, mint az angol után várnánk: elveszik a szö­veg spirális emelkedése. Zavaró a vers elején a szóismétlés és körülményes fogalmazás. A szöveg végén a „zuhanni vagy repülni” sorban a to szó nem főnévi igenévképző, ha­nem kötőszó. Természetesebbnek is hangzana a „hogy zuhanjak vagy repüljek” fordítás. A Book of Matehes cím egy angol szójáték, amit lehetetlen bármilyen nyelvre tökéletesen lefordítani, ahogyan egy tanulmány is említi,^[5] dupla j elentése van: Gyufalevél és Játszmák könyve, ráadásul mindkét jelentés érvényes a kötetre. Ilyen esetben a fordítónak dönteni kell, hogy melyik jelentés a fontosabb. A nyitóvers, Az én bulimutatványom: utal a gyufa­szál fellobbanó lángjára, a versekben lévő tűzre, így a Gyufalevél a legjobb címválasztás.

A Holt-tengeri versek (The Bead Sea Poems, 1995) kötet a Holt-tengeri tekercsekre utal, amelyeket az odatévedő kecskék miatt találtak meg. Armitage ironikusan hason­lítja össze első verseinek megírását az apokrifek megtalálásával. A szöveg hangvételéből kiderül, hogy költőnk nem vallomásnak szánja művét. A vers alanya a túlzások miatt az utolsó versszakokban teljesen nevetségessé válik, nehéz elhinni, hogy a zsengéket „infra­vörös fény” őrzi, de a „soraikat szívembe véstem, / mindet megjegyeztem, mintha imát / mondogatnék” szakasz is ironikus. A „take it to heart” egy hétköznapi kifejezés, elég lett volna a megtanulni/megjegyezni szót használni rá, a „szívembe véstem” itt felesleges túlzás. Armitage rávilágít, Roland Barthes téved abban, hogy egy szöveget mindenki egy­formán birtokol, amikor már publikus. Hiába találja meg a vers elbeszélője a „könnyű, mindennapi verset”, rögtön el kell adnia, hogy legyen miből élnie. G. István László for­dításában a szöveg néhány helyen megtörik, a magyar nyelvű sorok az eredeti szövegtől eltérő hangulatúak, költőibbek: „… Folyónyi kecskét / vezettem tiszta vízhez, ez volt / az életem. Egyik nyáj égvonalban / barlangszájhoz ért.”

A Felhőkakukkvár (Cloudeuekooland, 1997) három ciklust tartalmaz, az első a Vékony ég (thin air), a második az Égöv (The whole sky). A harmadik, a napfogyatkozás (eelipse) egyetlen versből áll, amely kimaradt ugyan a válogatásból, de a zárlata nyíltan kifejti, Armitage a makro- és mikrokozmosz összetevőit keresi: „Nehéz az egész alapján elmon­dani a részleteket, / próbálom kitalálni: mi miből van, mi az eredmény, ha ezt elosz­tom / azzal, vagy azt ezzel, vagy ezt azzal.” Az első ciklus, a Vékony ég az egész életmű csúcspontja, minden darabja hibátlanul valósítja meg azt a fanyarul humoros versbeli narratívát, amiért Armitage-et szerethetjük. Az égöv rövid és harsány verseket sorakoz­tat fel, amelyek nagy része csillagképekről kapta a nevét. A kötet címe egy irreális, de tökéletes állapotra utal, álomvilágnak is fordíthatnánk, a kifejezés Arisztophanész Ma­darak című vígjátékából Arany János fordításában ismert. A Hazatérés című szöveg egy bizalomjáték leírásával kezdődik: „[…] elöl állók tárt karokkal hátradőlnek / vakon, a hátulsók kapják el őket”. Az elbeszélés innentől megtelik rejtéllyel, és szétszálazódik, mint egy David Lynch-film. A fordítás tartja az eredeti blank vers szótagszámát, de talán épp emiatt G. István László nem fordít le néhány fontos szót, pl. a „These ribs are pleats and seams.” megfeleltetés egyik része lemarad. A „no further than the call-box at the corner of the street” sorra pedig az eredetitől eltérő hangulatú sor: „a sarki fül­kéig visz az út” a fordítás. Egy gyerek a főszereplő, aki lázadásból a földre dobja a sárga kabátját, legyen piszkos, és amikor az anyja a szobájába küldi, kiszökik az éjszakába egy telefonfülkéhez. A vers elbeszélője is ott van a telefonfülkénél, mégse találkoznak, csak tizenhat évvel később. A találkozás tehát olyan ritka, mint egy csillag- vagy boly­góegyüttállás, amire a vers hőse éveket várhat, ha egyszer elmulasztotta. Az apa alakja csak egy árnyék, de helyreállítja az egyensúlyt. A fiú a kabát egyes részeit a testrésze­inek felelteti meg: „Ruhaujjak a karok. / Gombok az ujjbegyek.” A lázadásnak vége, a főhős mégis felveszi a sárga kabátot, mégis elvállalja a szerepét: „… a te méreted. / Csak te hordhatod.” A versben szinte végig bizonytalan a versbeli én és a te viszonya, de a zárlat arra utal, hogy ugyanarról a személyről van szó, aki megtalálja önmagát.

Nagyon fontos könyv jelent meg egy világszerte elismert költőtől magyarul, olyan, aminek mindenki polcán ott a helye, akit érdekel a kortárs költészet. Ennek ellenére nem szerveztek budapesti bemutatót, és a könyv nehezen beszerezhető, így sajnos na­gyon kevesen tudnak Armitage magyar megjelenéséről. Az angol nyelvű verseket és fogadtatásukat ismerve, talán még nem késő gondoskodni a könyv utóéletéről.

(JAK-L’Harmattan, Budapest, 2013)

—

[1]     John Harris, National Conversation series, ’poetry is a form of dissent’, The Guardian, 7th Nov 2011.

[2]     Simon Armitage, Seleeted Poems, London, Faber & Faber, 2001.

3 Simon Armitage közönségkérdésekre válaszolt: http://www.poetryarchive.org/interview/ simon-armitage-interview

[4] Batman Theme Song: Goldentusk, http://www.youtube.com/watch?v=wUPBgYean- Z0&list=PLF2B4A64544F29846

[5] Simon Armitage – study guide, http://www.universalteacher.org.uk/anthology/simonarmitage.htm