Székely Örs: Mind a tied, Felség: kortárs német líra az antropocén korában

Az Anja Bayer és Daniela Seel által szerkesztett, 2016-ban megjelent All dies hier, Majestät, ist deins. Lyrik im Anthropozän [Felség, ez itt mind tied. Antropocén líra] a kortárs német vers legfrissebb válogatása, amelyből képet kaphatunk arról, hol is tartanak ma a német nyelvű irodalmak. Célja mégsem a puszta kirakat, reprezentáció, mivel egy mostanában igen hangsúlyos téma, az antropocénnek nevezett földtörténeti kor köré szerveződik – mely az ipari forradalom óta tart, és amelynek jellemzője a homo sapiens aktív és visszafordíthatatlan beavatkozása a bolygó életébe.

Hatalmas ígéretet hordoz magában, hogy a líra összes itt megjelenő ága az esztétikai kategóriákon kívüli cselekvési horizontot is kap: az antropocén nem leíró fogalom, az ember Földre gyakorolt hatásának tudatosításával együtt jár a változtatás reménye is. Mégis a kötet olvasása során túl sokszor támad az az érzésem, hogy a cselekvésre való felbujtás illuzórikus marad, a téma erkölcsi dimenziója inkább elfedi az egyes szövegek egyenetlenségeit, exponálva a régi vitát arról, hogy a felejthető anyagot megválthatja-e az emancipatorikus tartalom. A kérdés mindenesetre hangsúlyosan felmerül, hogy mi és milyen is a kortárs vers. Egy-egy jelentéshálóhoz kapcsolódó szavak laza egységbe szervezése ugyan kiad koncepcióval rendelkező szöveget, de versnek az ilyen típusú szöveg kevés, csupán egy fogalom segédanyaga. Ezzel szemben az antológia azon szövegei működnek, amelyek nem irányítanak rögtön valamilyen mesterdiskurzushoz, hanem átlátszatlanok, beléjük lehet gabalyodni, amelyek arról győznek meg, hogy nem lényegtelen megírásuk hogyanja.

Maga az antropocén, mint irodalmi vállalkozás, jóval komolyabb feladatokra ösztönöz pár menő kulcsszó reklámozásánál. Arra, hogy a lírát a nyelvnél, a világirodalomnál vagy magánál az emberi civilizációnál tágabb és szűkebb összefüggésekben is elgondoljuk. Földtörténeti korszakokhoz képest ezek parányi léptékek; a növényi, állati és részecskevilághoz képest pedig túlságosan is nagyok. Az All dies hier…- ben bemutatkozó líra fókusza ezért nincs és nem is lehet kizárólag a humanitáson belül: az antropocén elgondolása megengedi ember előtti, utáni, alatti perspektívák színrevitelét, pontosabban mondva megengedi az embert figyelembe nem vevő nyelven való megszólalást (és akkor itt a kérdés, hogy milyen is lehet az emberen kívüli, az emberit ignoráló nyelv?).

Az antológiából eddig a szemen,1 illetve a SZIF online-on jelent meg az antológiában szereplő Kenah Cusanittól2 és Helwig Brunnertől3 egy válogatás. A magyar irodalom hasonló kezdeményezéseinek keretbe helyezéséhez pedig lásd Nemes Z. Máriónak a Prae Antropocén-számában megjelent Kacsacsőrű-emlős-várás Kenguru-szigeten. A kortárs fiatal költészet poszt-antropocentrikus viszonyai4 c. tanulmányát.

—

1 antropocén líra: Kerstin Becker, Christoph Wenzel és Thorsten Krämer szövegei, https://aszem.info/2017/11/antropocen-lirakerstin-becker-christoph-wenzel-es-thorsten-kramer-szovegei/
2 Kenah Cusanit versei Székely Örs fordításában, http://www.szifonline.hu/index.php?cikk_ID=905
3 Helwig Brunner versei Székely Örs fordításában, http://www.szifonline.hu/index.php?cikk_ID=936
4 Nemes Z. Márió, Kacsacsőrű-emlős-várás Kenguru-szigeten. A kortárs fiatal költészet poszt-antropocentrikus viszonyai, Prae, 2017/1, 90–107, interneten elérhető: http://www.lanczkor.hu/Prae_69_Antropocen_2017_1-90-107.pdf