Tóth Krisztina: Mozgástér *
A doboz alján néhány rongydarab,
a gyűrődések ismerős szagúak.
Néha valakik a sötétbe nyúlnak,
óriási két fej: ők a hold, a nap.
Az idő keskeny résen át halad,
csak a fények és árnyékok vonulnak,
szomjúság jön és érkezik az új nap,
amin kaparva áthúzod magad.
Belül már futni tudsz, fejben vadászol,
a résen át zajokra felfigyelsz.
Tudod, ki vagy, fáradt agyad még bátor,
a dobozból, mint egy tojásból, kikelsz.
Kutyakölyök, lassan az útra mászol,
és nem tartóztat föntről senki fel.
* részlet a Terek című ciklusból