Tóth Krisztina: Mozgástér *

A doboz alján néhány rongydarab,
a gyűrődések ismerős szagúak.
Néha valakik a sötétbe nyúlnak,
óriási két fej: ők a hold, a nap.

Az idő keskeny résen át halad,
csak a fények és árnyékok vonulnak,
szomjúság jön és érkezik az új nap,
amin kaparva áthúzod magad.

Belül már futni tudsz, fejben vadászol,
a résen át zajokra felfigyelsz.
Tudod, ki vagy, fáradt agyad még bátor,

a dobozból, mint egy tojásból, kikelsz.
Kutyakölyök, lassan az útra mászol,
és nem tartóztat föntről senki fel.

* részlet a Terek című ciklusból