Napló

Doris Lessing az idei irodalmi Nobel-díjas
Doris Lessing, az idei Nobel-díjas, Doris May Tayler néven született 1919. október 22-én Perzsiában, a mai Irán területén, szülei angolok voltak. Apja a Perzsa Nemzeti Bank könyvelője volt, anyja nővérként dolgozott korábban. 1925-ben a család (köztük Doris Lessing bátyja, Harry is) Nyugat-Rhodéziába, a brit kolóniába költözik. Lessing gyermekkorát kevés öröm és sok szenvedés soha véget nem érő keverékeként írja le

Tizenöt évesen hagyta el otthonát – ápolónő lett. Alkalmazói politikai és szociológiai olvasmányokkal látták el. Ekkoriban már írt történeteket, melyek Dél-Afrikában megjelenő folyóiratok és magazinok hasábjain jelentek meg.
Lessing úgy határozott, harcolni fog azok ellen a sztereotípiák ellen, melyek áthatották az őt körülvevő társadalmat, s amelyek szerint neki gondolkodás és zokszó nélkül kellett volna belemerülni a a házasélet és az anyaság áldott örömeibe. 1937-ben Salisbury-be költözött, 19 évesen kötött házasságot Frank Wisdommal, két gyermekük született. Néhány évvel később nem tudván megbirkózni a rá nehezedő szerepelvárással, elhagyta a családot, A baloldali könyvklub, egy kommunista olvasókör tagja lett, melynek központi figurája Gottfried Lessing volt – akivel hamarosan házasságot kötött, s született egy fiuk.

A háború utáni években Lessing kiábrándult a kommunista mozgalom ideológiájából, 1954-ben hagyta el végül a mozgalmat. 1949-ben fiával együtt Londonba költözött: ebben az évben jelent meg első regénye, a professzionális írói karrierjét elindító A fű dalol című kötete is (magyarul a Magvető adta ki 1972-ben).

Regényei nagyrészt önéletrajzi jellegűek, sokat ír afrikai élményeiről. Az 50-es és 60-as években megjelent regényeinek és novelláinak színhelye Afrika, s a fehér kultúra és az afrikai kultúra ütközéseinek példáit írják le. 1956-ban írásai miatt mind Rhodéziából, mind Dél-Afrikából kitiltották.

A hetvenes és nyolcvanas években Lessing kozmikus fantáziákat kezd alkotni, ilyen a Briefing for a Descent into Hell 1971-ből, a Memoirs of a Survivor 1974-ből vagy a SCI-FI sorozat, a Canopus in Argos: Archives, 1979–1983. Mindezek Lessing Idries Shah iránti figyelmét hivatottak jelezni. Idries Shah az 1960-as évek óta érdekelte a szerzőt, mert a szufi miszticizmusról szóló írásaiban a tudat forradalmáról és arról a tényről írt, hogy az ember csak akkor képes felszabadítani saját magát, ha megérti a saját sorsa és a társadalmi sors vagy működés közötti kapcsolatot, s ezen képes túllépni.

1995-ben a Harvard tiszteletbeli diplomát adott neki. Ugyanebben az évben Dél-Afrikába látogatott, 1956 óta először, s most épp azért fogadták szeretettel, amiért negyven évvel korábban kitiltották innen. Charlie Adlard-dal együtt dolgozva alkotott egy képregényt Playing the Game címmel. 1996-ban harminc év után újra kiadta két korai regényét.
2000 januárja óta megtalálható arcképe a Nemzeti Arcképcsarnokban Londonban – a festményt Leonard McComb készítette. 2001-ben megkapta az egyik legjelentősebb spanyol irodalmi elismerést, az Asturia hercege irodalmi díjat, s elnyerte a David Cohen angol irodalmi díjat is. 2005-ben szerepelt az első Man Booker International Prize esélyeseinek listáján. (Litera)

Átadták a Déry-díjakat

Irodalmi munkásságáért Bányai János irodalomtörténészt, Csengery Kristóf  költőt, F. Csanak Dóra irodalomtörténészt és Forgách András  prózaírót díjazta a kuratórium, míg a magyar művek németre fordításáért Terézia Morát ismerték el – jelentette be Réz Pál, a grémium elnöke. A díjakat 22. alkalommal, az alkotó születésének évfordulója alkalmából adta át a zsűri, amelynek tagja Ilia Mihály, Lator László és Závada Pál.

A díjat első alkalommal –  Déry Tibor-jutalom néven – 1984-ben adták át. A politikailag és irodalmi áramlatoktól független díj odaítélésének egyetlen kitétele, hogy Kossuth-díjas alkotó nem kaphatja meg – mondta Réz Pál, hozzátéve, hogy több Déry-díjas alkotó, közöttük Esterházy Péter, Nemes Nagy Ágnes, Ottlik Géza és Mándy Iván elnyerte később a Kossuth-díjat.  (MTI)

Ágh István kapta a Nagydíjat 

Az október 23-i nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Írószövetségben október 23-án adták át az Arany János irodalmi díjakat. Az elismerést Jász Attila költőnek, valamint S. Benedek András kárpátaljai alkotónak, míg a nagydíjat Ágh Istvánnak ítélte a kuratórium.

Ágh Istvánt méltatva Ács Margit irodalomtörténész a lírai életművéről ismert, de sok műfajban alkotó szerzőről elmondta: „soha nem nevezett be a hangos börzére, ahol divatos íróvá lehet lenni”. Pályatársakról írt recenziói, kritikái, a nagy elődökre emlékező versei mellett kiemelte, hogy a ‘90-es években írt regényei szerint a magyar próza megújítói közé tartozik.

S. Benedek András munkásságáról pályatársa, Mezei Katalin szólt. A kárpátaljai költőnek „történelmi távlatokat elemi erővel közvetítő” verseit emelte ki. Jász Attila legutóbbi kötetével „beírta magát az élő magyar líra nagyjai sorába” – vélekedett laudációjában Monostori Imre irodalomtörténész. Legutóbbi kötete a Kalligram Kiadónál jelent meg az idén XANTUSiana avagy Egy regényes élet kalandjai címmel.  (Az Írószövetség honlapja)
 
Milan Kundera állami díjat kap

A lét elviselhetetlen könnyűsége (1985) című regényének első csehországi megjelenése, valamint eddigi próza- és esszéírói munkásságáért Állami Díjjal tüntetik ki Milan Kunderát, az egyik legismertebb és legolvasottabb cseh írót, jelentették be a cseh kulturális minisztériumban. A brünni születésű, francia állampolgárságú író tavaly végre beleegyezett, hogy cseh nyelven hivatalosan is megjelenhessen  említett műve, melyet 2l évvel ezelőtt, az író anyanyelvén, az emigrációban élő Josef  Škvorecký kanadai kiadója adott ki. A regény  hatalmas közönségsikert aratott, Daniel Day-Lewis és Juliette Binoche főszereplésével Philip Kaufman filmet is készített belőle. Kundera  utoljára 1990-ben írt cseh nyelven regényt (Halhatatlanság címmel), francia nyelvű művei (’Lassúság’, 1993; ’Azonosság’,1998; ’Tudatlanság’, 2000) cseh nyelvű fordításához eddig nem járult hozzá.