Keszan Andrea versei

Õrizd meg…
a ré­gi kony­hák ka­ra­mell­il­la­tú­ak
mint nagy­anyánk
mi­kor cuk­rot pi­rít
uj­jong­nak a szí­vek
mi­kor meg­si­mo­gat

te­nye­ré­ben õr­zi mit keb­lé­ben is hor­doz
utol­ér a da­gály
a kar­ja: fél­szi­get
gyön­gé­den meg­hin­ti a se­be­ket

le­ve­lek hul­la­nak oly­kor meg­kop­nak a far­me­rek
vi­rá­gok vi­rá­gok há­tán
majd szir­mok­kal ta­ka­ró­zik az õszü­lõ rét
a tél is becsöszög fa­gyos ca­fa­tok­kal kör­beag­gat­va
de sen­ki sem húz kesz­tyűt

míg te­nye­ré­ben te­nye­red
s te­nye­red­ben te­nye­rem
lel­künk­ben őriz­zük a me­le­get

a tü­kör már meg­re­pedt

hunyd le fé­le­lem­től fá­tyo­los sze­me­det
s ál­modj egy szebb ál­mot
hol a „fü­vet” nem szí­vod!
(csak fek­szel ben­ne)
s vé­ná­id tel­jes fel nem szabdalt
va­ló­já­ban vé­gigcsor­dul az élet:
az étel mi ke­nyér s bor
erő
és hol
jár­ni csak így le­het tisz­tán szá­ra­zon
szár­nyal­ni óva­to­san kö­zel a föld­höz
fel­le­gek­kel vi­gyáz­ni
mert a gö­dör­be rög­tön:
csúsz­ni-mász­ni
pond­ró­vá vál­ni
pa­ra­dox ahogy kéz­zel szur­kálsz a kés­be
s az el­vér­zik
nem ér­ted hogy az Éj­jel mi­ért mu­to­gat­ja
min­den gát­lás nél­kül kélyesen
Hádésznak a hát­só ré­sze­det

Ne gyújt­sa­tok…!

fé­lek hogy va­la­ki be­jön
és azt mond­ja: csak én va­gyok
le­gug­go­lok az arany­sár­ga bú­za­me­ző­be
hi­tet­len gyá­va – gon­dol­ja
szik­kadt aj­ka­i­ról a kéj bu­gyog
ös­­sze­zsu­go­rod­nék ha tud­nák job­ban
friss hú­som­ban nem hagy­ná fo­gát
nyo­mát nem le­li
az észa­ki szél

dac­ból ta­gad vagy csak fél
hogy töb­bé nem jö­het fe­lém

vág­ta szen­ve­dé­lyes vág­ta
a test rez­ze­né­sei el­len
kín­zó ke­resz­ttel a vál­la­kon
szir­mo­kat hul­lajt­sa­tok me­zei vi­rá­gok
s bo­rít­sá­tok be tes­te­met

ne gyújt­sa­tok lám­pát
dobd el a fák­lyát!
hisz sze­mek­ben ég a szen­ve­dély

Imp­res­­szió I.

keb­lé­ben lük­te­tő
élet­erő
anya­te­jé­vel ki szop­ta­tott
oly sok na­gyot
nyom­do­ka­ik­ban lép­ke­dek
viharmosta ut­cá­kon
lá­tom le­pe­reg­ni a múl­tat
mo­za­ikké­pek­ben
meg­tört nap­su­gár­ban áll­va
ka­cag­ni hal­lom ta­lán?
mi­u­tán ke­zet mos­tam
a Szaj­na part­ján
le­fes­te­lek
em­lé­ke­im­be
té­ged ki ke­resz­tez­ted út­ját
a szom­jas ván­dor­nak

Imp­res­­szió II.

hányavetetten ébe­ren
fan­taz­ma­gó­ria:
pil­lan­gók ké­pé­ben
száll­nak a fé­nyek
ko­rom­fe­ke­te égen – éj­jel
sut­tog­va su­han­nak: kö­vess!
csokimázzal be­vont lé­nyek
tő­rük mé­zes
sza­kad re­ped
li­ba­bő­rös tes­tem ved­lik
la­poc­kám meg­bom­lott rend­szer­ben
szár­nyat nö­veszt

Vá­ro­si ba­ran­go­lá­sok

szó­ró­la­po­kat do­bál a szél
a sar­kon be­for­dul
ma­gá­val von­szol­va az ut­cák
fül­ledt éjsza­gát
kést do­bál a kéj­lo­pó
fruszt­rált kis­kocs­mák
éj­sza­kai bá­rok mint büsz­ke bá­rók
csiz­má­juk­ra sár ra­gad
mu­la­tók di­cső­í­tik az édent
s az élet egy ki­csit be­csí­pett
pök­hen­di­en pö­fé­kel­nek a ro­bo­gók
va­dul ka­cag­nak az éj­sza­kai pil­lan­gók
el­té­vedt he­gyi sas
el­pot­­tyant egy-egy fi­ó­kát
a hen­te­sek bolt­ja előtt
ké­szül már a reg­gel
kony­há­ból szi­vá­rog az il­la­ta
kis­sé füs­tös és túl­pi­rí­tott
alig hogy fel­kelt
vat­ta­cu­korfosz­lá­nyok­ba bur­ko­ló­dzott
a nap
a mi­nap va­la­ki ki­szállt
va­la­ki csak lé­pe­get
a fris­sen asz­fal­to­zott uta­kon

A har­ma­dik vi­lág gyer­me­ke

szí­ve eped
bim­bó nyí­lik
tes­te re­ped

ál­mod­tam ma­gam­nak há­zat
ház­ban kis­ágyat
kis­ágy­ban nagy vá­rat
vár­ban szi­vár­ványru­há­jú ba­bá­kat…

ma­ma mit je­lent ez az álom?

ké­rek na­ran­csot
ha­tal­mas ka­lá­csot

ma­ma mi az ami­re vá­gyom?

fo­lyik a nyál
gyo­mor ko­rog
a gyo­mor fáj
püf­fedt has a láb­szár nád­szál
kiguvadt sze­mé­ben az álom vár…

Gyer­me­kem majd egy na­pon…

Gyer­me­kem kar­jai nya­ka­mon…
med­dő föld­be: kis­ágyá­ba ra­kom.