Tóth Elemér versei
1. Kérdés-felelet
„Hová lett dús sörényed?” –
Kérded.
„Elhordták a görények.
Az évek!”
2. Múló idõ
Megrettenek, ha barátaimra nézek.
Engemet is így megcsúfoltak az évek?
3. Mikor?
Mennyi gyötrelem, megalázás
rázhat fel népet, nemzetet?!
Mikor rúgja el az igáját –
megtépve mind a szenteket?!
4. Düh
Szent György napján
fogtam a kapát,
s a kertemben
kiirtottam
minden ibolyát!
5. Ilonka
Ilonka szépséges lány volt.
Én csupán kíváncsi gyerek.
Tanítgatott. Megmutatta,
hová járnak, hová bújnak
lába között az egerek.
6. Európa?
Fiatal lányka – tizenöt lehet.
Megállít a kertembe menet:
„Nem akarsz szórakozni? Örömest
megtáncoltatom a töködet!”
7. Intés
Sürgök-forgok,.
egyre kevésbé bírod.
Rám-rám dörrensz:
„Hová szaladsz?
Meg van ásva a sírod?”
8. Nyugdíjas sóhaj
Porból lettünk,
porrá leszünk…
Néha iszunk,
néha eszünk.
S mivel helyén
még az eszünk,
hát mindenre,
úgymond: teszünk!
9. Hiába
Hiába kiabálsz, lázadsz,
hiába üvöltöd – más vagy!
Talán valóban nemesebb
vagy, esetleg érdekesebb!
A törvény betelik fölötted,
s határt szab minden örömödnek.
10. Kisebbségben is
A szándék mindörökre
bennünk munkál:
Jobbak legyünk tegnapi
önmagunknál!
11. Készülõ vihar
Ütés, ütés után csattan –
zuhognak fekete átkok.
Goromba, vad óriások
verik egymást a magasban…
Az ég sikolya – villámok!
verik egymást a magasban…
Az ég sikolya – villámok!
12. Kórházban
„Most megszúrom magát!” –
mondja a csinos nõvér este.
„Az angyalát! –
rikkantok fel.
„Fordítva izgalmasabb lenne!”
13. Nyelvvizsga?
Kigyomlálni mindent, ami magyar!
A Shopping center – senkit nem zavar.
Az ilyen-olyan Market is mehet…
Angol, német nem bántja a szemet.
Csak a magyar!
Az úr döntött: „Nyelvvizsgára hamar!
Itt finnugorul ne mekegjenek!”
Évek morzsaléka
Csak te
Úgy vagyok veled, mint fagyöngy a fával.
Belőled élek. Egy vagyok veled.
Szívom erődet, s lobogok vad lázzal,
ha azt a percet felemlegeted.
Mert egy perc volt csak. Csupán egy pillanat,
hogy összeakadt a tekintetünk.
És az a szikra, mely akkor átszaladt
rajtunk, igen!, az lett a végzetünk.
Látod, a világ, hogy megőszült közben,
de te még most is a szép régi vagy,
pedig bizalmad hányszor összetörtem…
De hát a férfi mind bolond és vak.
Sok-sok év múlva döbben rá: Örömben
élni – csak veled! Mert erőt te adsz!