Polgár Anikó – Középkori latin költők
Ambrosius, Szent Ambrus (340 k. –397): egyházatya, himnuszköltő. Mediolanum (Milano) püspöke volt, az arianizmus és a pogányság ellen küzdött. Művei között vannak prédikációk, szentírás-magyarázatok, misztikus elmélkedések a teremtésről, dogmatikus értekezések, etikai tanulmányok, alkalmi beszédek és leve-lek. De officiis ministrorum (Az egyháziak kötelességeiről) című műve a papi etikáról szól, s Cicerónak a De officiis (A kötelességekről) című művére támaszkodik. Himnuszaival, melyeket maga tanított be híveinek, tulajdonképpen bevezette az egyházi közéneket a nyugati liturgiába. Nyolc versszakból álló himnuszainak tipikus versformáját, a hangsúlyos verselés felé közelítő jambikus dimetert róla nevezték el ambroziánusnak (metrum ambrosianum).
Himnusz a Hajnalhoz
(Splendor paternae gloriae…)
A menny Atyjának dísze vagy,
a fényből fényt előhozó,
fény fénye és forrása is,
nap: nappalt megvilágító.
Igaz nap, költözz most belénk,
ki nem múló dísszel ragyogsz!
Szentlélek fényes sugara,
érzékeinken áthatolj!
Imákkal kérjük az Atyát,
örök dicsőség Atyja ő,
s a hathatós kegy Atyja is:
a kétes bűnt üldözze el.
Segítse elszánt tetteink,
áskáló fog tompuljon el,
hibás léptünk fordítsa meg,
ragyogja kegy be életünk.
Vezesse lelkünk, s tiszta test
hűségét is ő óvja meg,
a hit izzon, buzogjon és
álnok mérget ne nyeljen el.
Az ételünk Krisztus legyen,
hörpöljünk a hitből italt,
örvendezve kortyoljuk a
Szentlélek józan mámorát.
Teljen vidáman el napunk,
legyen szemérmünk virradat,
hitünk legyen a délidő,
lelkünk ne várja alkonyat.
A hajnal indul, útra kel,
jöjj, teljesség, napfényre most!
Jöjj, Atyával egy szent fiú,
s menny Atyja, a szent szóval egy!
Paulinus Nolanus, Nolai Szent Paulinus, Meropius Pontius Anicius Paulinus (353–431): Burdigalában (Bordeaux) született, Ausoniusnál tanult retorikát. Campania helytartója volt, ám felívelő politikai karrierjéről lemondva felvette a ke-resztséget és visszavonult a világtól. Miután megismerte Nola védőszentjének, Szent Félixnek a kultuszát, Nolában telepedett le, 409-ben Nola püspökévé választották. Művei közül csak levelei és költeményei maradtak fenn. 14 versből álló Natalicia című versciklusa Szent Félix égi születésnapjára (január 14.) írott verseket tartalmaz.
Szent Félix ünnepére
(Ver avibus voces apperit…)
Dalra kel annyi madárka tavasszal: a nyelv tavaszát Szent
Félix ünnepe hozza, hiszen kivirágzik a tél is
fényétől, ujjongnak a népek, bár a sötét fagy
s dér hideget hoz, jég van még és tél a javából,
dermesztő az idő, és hótól szürke a föld is,
ám e napon bennünk éleszti a jámbor öröm már
víg tavaszunk és űzi a gondot a szívből, a lélek
bánata és tele elmúlik, megnyugszik az elme,
már elszállnak a bú felhői. S ahogy felüdít szép
nap csendes fecskét, a sötét szárnyút, a fehéret,
és felüdít gerlét, s rokonát, a galambot, a jámbort,
és ha az új tavasz itt van, a tengelicék a bokorban
búgnak; a nemrég némán gubbasztó madarak mind
tüskekerítésről felszállva vidáman örülnek,
sokszínű szárnyuk száll és sokféle daluk zeng,
úgy éleszt engem fel e nap, melyet megújít szent
rítus, a nagy Félix joggal szent ünnepe napja.
Most újul csendes tavaszom, s örvend az idő is,
most van kedvem a dalra, könyörgő verseket írok,
most ifjul hangom: teljen Krisztussal a szívem,
töltse, Uram be a szomjúhozót bő mennyei forrás.
Piae Cantiones (Jámbor énekek): finnországi latin nyelvű középkori dalgyűjtemény. Nem egészen száz éneket tartalmaz, melyek többségéről feltételezhető, hogy Finnországban vagy finn–svéd kultúrkörben keletkeztek, némelyikük feltételezhetően a XIV. században. A gyűjtemény első nyomtatott kiadása 1582-ben jelent meg. A szerzőkről nincsenek adataink, csak tíz valószínű szerzői név maradt meg az akrosztichonokban. A gyűjtemény verseit témakörönként csoportosították: az első rész például a Krisztus születésével és kínszenvedésével kapcsolatos verseket tartalmazza, a De fragilitate et miseriis humanae conditionis című az emberi élet rövidségéről és nyomorúságáról szóló panaszdalokat gyűjti össze. A De vita scholastica című rész diákdalokat, a De tempore vernali cantiones pedig vidám tavaszi dalokat tartalmaz.
Itt van, itt a szép tavasz
(In vernali tempore…)
Itt van, itt a szép tavasz,
és vidám a lélek,
elmúlt a fagy – hirdeti
hangja a fecskének,
díszét visszakapja már
erdő, tenger és határ,
a föld újraéled:
tavaszmámor szállja meg
testünket, s így érhetett
szívünk kínja véget.
Ó, mily csodás és nagy az
Isten dicsősége,
és milyen szép ragyogó
arca ékessége,
melytől lent, fönt és közép
formáját és jellegét
megkaphatta végre:
úgy vált szét a föld s az ég,
mint a nappal és az éj
az ő intésére.
Polgár Anikó fordításai