Öllős Edit versei
ÖNELLÁTVA-ÖNÁMÍTVA
legyen csak az ember atomóra-pontos
hasogassa csak a maradék szőrszálakat
ragadja csak nyakon a teljesnek tűnő
pillanatokat bírja csak rá magát hogy
ne nézzen szerteszét csak belássa hogy
nincs szemét se penész se más képzelgés és
egy-egy hitetlen felekezet is lehet napra kész
higgye csak el az ember hogy messze még
a záróra számtalanszor lőhet még kapura
a legutóbbi szerződés sem járt még le
bárki felkérhető még keringőre könnyű még
visszasodródni a mederbe bármi becsempészhető
még a relativitás képletébe elvakíthatja még
egy-egy tartósnak hitt győzelem zseblámpájában is
újra tölthető még minden elem
csak azt ne feledje az ember hogy
csakis az első lépcsőfok után léphet
a másodikra ikszszer kibicsaklott lábbal
is csak a célirányt lássa nézzen minden
pillanat éllel az előzőre legyen bármikor
mód egy-egy perújrafelvételre
DILEMMÁSDI
akár kódolva akár nyíltan
alámerültem-e már az óceánba
vagy még csak majdnem-giccses
értékekből tettem kirakatba
vagy még csak az illúzióé
a hatalom hogy nem teszek mást
mint kannibálok szeánsza gyanánt
a csalfa tanulságokat levonom
BEHATÁROLVA
akár ismeretlen tűzzel játszadozva
akár ismeretlen szikrákat szerteszét szórva
akár ismeretlen szerepeket játszva
(a kulisszákat stabilan döngetni akaró színészkedés
nem régi fejlemény csak a jóváhagyottan mézesmázos
kényszer lehet enyhítő körülmény)
…
mégis szép mégis izgalmas a démon a falakat
szelíden-láthatatlanul rugdalva is hatalmas
az sem számít ha a kerítés néha lángra kap
(néha az a hihető hogy csak az égből érkezhet tanács
mert a lazulással arányban egyre több a rács és bizony
megperzsel minden váratlan piszlicsáré parázs)
…
pedig komolyan gondolandó lenne hogy a híd akkor
sem éghet le ha a pillanatok kérészéletűre vagy
a visszakérdezések erőltetettre sikeredtek
(amíg a lelket önellátva-megállíthatatlanul
korbácsolni lehet el tán mégsem vérezhet és
ha épp képtelenség mást tenni hasznos lehet
akár a karórát félpercenként lesni)
LEHESSEN…
olyan nincs aminek ára nincs
képletesen szólva képzelt pehelypaplanokba burkolózva
mielőtt elszédítené a bűntudat a kizárt lényeg miatt
lehessen
egyszer véglegesen a helyszín ugyanott ahol
egyetlen csalfa nyuszi sem lesz a bokorból véletlenül
sem kiugrasztott ahol a fékek nem ráncigálódnak eszelősen
jobbra meg balra meg keresztül meg kasul hogy ne
a legjóhiszeműbb indítékok süljenek el balul
lehessenek
egyszer véglegesen mozdulatlanul is helyre rakhatók
a zűrzavarok a kényszeres késztetések jelentsenek
többet mint csúcsokról lefelé tartó tyúklépéseket
lehessenek
egyszer véglegesen elkerülhetetlenek a sikátorokban
sétafikálások meg a futtában összetákolt trambulinokra
huppanások megcáfolhatók legyenek a kegyetlen-jogtalan
állítások
TÁMASZ
ide-oda tologatott létek
napszakhoz nem köthető sötétségek
egysíkúan tarkabarka görcsös készenlétek
mindegy lehet hogy a papírra cseppenek-e vagy sem
ítéletek az sem fontos hogy a rögtönzött tettek
rajtunk egyenesben-e vagy visszájáról nevetnek
eddig mielőtt
a tenger utolsó cseppje is befagyott volna
mindig lezúdult a lavina felszakadozott az út
burkolata a gondolat osztódni kezdett és ha
az ember egy-egy tomboló viharra rögtönözve is
felkészült marad legalábbis elenyésző sikert arathat
a térben elhelyezhetetlen idő függvényében
gyakran tűnhet többnek a lefordítandó mint
amennyit anyanyelvtudásunk megengedne hiszen
ami esetleg véghez vihető lenne az csak
az érzések érzéstelenítésének meg az értelmek
értelmetlenítésének káosza a fellegekbe
néha még csak az a tét
melyik gombostűt melyik szénakazalba
melyik cetlit melyik dossziéba mégse lehet több
az elnézhető mint ami Isten előtt is megengedhető
példátlan lehetne végre egy-egy gödörből kikászálódás
egy-egy rögtönzött trambulinon ugrabugrálás
tükör előtt se legyen soha ferde a hozzáállás
kívülről se érkezzen világégést hozó pillantás
(önműködően könnyen exhumálódik a bumeráng és a
legnagyobb kínná máris az válik ha néhány eltemetettnek
hitt csatabárd orron vág tudni kellene végre hogy
egy-egy megcsillanó kegyelem mégsem lehet a megkopasztott
félelem egy-egy könnyedén végigúszott medencehossz mégsem
a szükségtelenül is szükséges rossz)
AMI BEVÁLT
addig
rángatott fékek odabenn amíg azok megbízhatóan
maradnak behúzottak addig rögtönzött lassítások
odakinn amíg azok a célban eggyé válnak
– hiheted egy ideig legalábbis amíg elhiszed hogy
stabilan felnőttél a fejed búbjáig –
pedig
nem a kétszerkettőről szólnak már a köznapok
diadalmenetre képtelenné váltak a vándorok
már csak fásultan izzanak a lábnyomok
kérészéletűvé sem tehetők már a nyomós okok
– elég ahhoz tartani magadat hogy ami szemmel
láthatóvá téve be úgysem bizonyítható arra
estélyiként is megteszi egy olcsó kimonó –
ha meg
a tapintat fordít váratlanul hátat a kétségek
szellőzetlenek mégsem maradnak csak annyi látszik
hogyan lehet pár rakásnyi szalmaláng-cselekvésből
építkezni napjában ikszszer felébredni és rég
halott vitákat az egyszeregynél kezdeni
– ha tudjuk is értelmesebbek már ne leszünk ha
az exhumálásért bármit el is követünk –
tűnhet
egyszeriben hiábavalónak mértéktelenül könyveket
olvasni ha egyre könnyebb utánuk éhesen maradni néha
meg sajgón-görcsösen lehet csak a játékszabályokat
betartani úgysem tudni elég lenne-e a kézzelfogható
idő meg az elnyűhetetlen forgács viszonyáról fejben
értekezni – és vajon el lehet-e odáig jutni hogy ha
majd véglegesen abba az egyetlenbe lehet csak
kapaszkodni amit úgyis lehetetlen elveszíteni hihető
lesz-e hogy a világ koreográfiájának nem is kell egy
alapos átrendezés elég az ami megállíthatatlanul
tovább építve egész –