Csehy Zoltán – Szapphó-megfejtések
Szapphó versei közül csupán egyetlen maradt ránk teljes egészében,a többi töredék. Az itt közölt szövegek is tulajdonképpen a gyakorta meglehetősen nehezen értelmezhető, csonka, olykor csak pár (fél)szavas Szapphó-töredékekre írt költői variációk.
Egy lányhoz
(töredék)
…szerelmet remélni…
Szemben ülsz vélem, s elepedve nézlek,
Hermioné sem ragyogóbb tenálad,
szőke fürtű, szép Helenének égi
mása lehetnél.
Földi nőknek…
…Tovaszáll az összes
gondom, amint csak, gyönyörű virágom,
láthatom orcád…
Harmat-ittas partja a tengerárnak!
Partszegély, hol vad szerelemre leltünk,
s végtelen ünnep takaró-sötétje
óvta a testünk…
Esküvőn
…kivirul a lélek,
tomboló dallam ölel át egészen,
élni nem bírok, belehalni sem jobb,
…
nincs arra szó, mint ahogyan kívánlak,
nászi fáklyák szent tüze aranyozza,
tejfehér tested, s a vidám morajlás
rajta pihen meg.
…színe hamarosan átvált…
…Erósz…
Egy lányhoz (töredék)
Gyakran a jótett…
semmivé foszlik, s akiken segítek,
épp azok tesznek szomorú-dacossá,
és idegenné.
Dolgukat nem végzik el ők….
Megszületnek, s már ez elég csapás…
Téged akarlak, nemesebb leány nincs,
nincs iszonyúbb, mint a szerelmi kínok,
jól tudom én ezt, s ha bele kell halni,
vesszek el én is.
Egy lányhoz (töredék)
Andromédám, lenn, a fekete földben,
elfelednéd azt, ami boldogított?
„Szapphó, szeretlek” – csicseregve hallom,
s ellep a rőt pír.
Küprosz istennője, a nagy királynő
sejti, mit érzek, s a hatalma kínoz,
terhet ezernyit rak azonnal énrám,
és kacarászik.
Mint a napfényben, ha a szikla fürdik,
hírnevem fénylik, beragyog dicsőség…
s Akherón partjára a fényem átsüt,
s benne te izzasz.
Egy lányhoz (töredék)
Boldog istenek! Nyomorult a sorsunk,
és ez…
ölni kész démon riadalma fáraszt,
s nyűvi a testem.
Nem szeretett téged a lány, lenézett,
most miatta égsz, bujaság-gyötörten,
nincs jogod másra: nem akart vágyadra
vágyva borulni.
Ám te…
Dórikhához
Dórikha, rád süt Küthereia fénye,
azt parancsolják az egek lakói,
hogy virágok közt buja tömjént áldozz,
s tárd ki a szíved.
Semmi dölyfösség ne lakozzon abban,
mint az ifjaknak, ha a vágy befesti
kedvesen arcuk, kipirulva állsz: szűz
rózsa a réten.
Dórikha
Boldog istennő, te, galambfogattal
szállsz, hajónkat védd, hogy az út sikerrel
érje célját el, s a kikötő végül
tárja ki karját.
Hogyha vétkes volt, ne gyötörd haraggal,
hadd repítsék őt a szelek…
szent szerencsével szigetünkre érjen,
s kedvvel öleljen.
Küprisz, a zordon haragod kesernyés
íze Dórikhát tegye szótlanabbá,
és ne hencegjen, hogy a büszke matrózt
meglovagolta.
A gőgös
…
tudna mit adni
Híresek, mégis csupa gőg a szívük,
szépek és méltán nemesek a lányok,
jó barátok, bár ma a szomorúság
tép s a gyalázat.
Most a gőgös lány, aki szemben ül, szól:
Végre lakjál jól …
…de az én szívemben
nincs helyed immár.
Gongülához
Fuss, siess hozzám, sose tétovázzál,
Gongülám, édes, buja rózsabimbó,
tejfehér köntösben, a vágyam izzón
körbeölelget,
szép vagy, azonnal beleremegek, ha
csak ruhád látom, gyönyöröm eláraszt,
bárha Küpriszre zuhogott az átkom,
s szidtam a cafkát.
Bezzeg immár csak könyörögve kérem,
hogy kegyes légyen, s aki megbolondít,
azt nekem ismét az ölembe adja
hosszan ölelni.
Vágy vezet minket
Vágy vezet minket, minek is tagadnánk,
régen, emlékezz, fiatal hevünkben
csókoltuk egymást, s buja gyönyörök közt
halt el a testünk.
Annyi szépséget sose láthatunk már.
Nincs olyan város, mely olyan kajánul
űzne csúfot vad hevüléseinkből,
mint Mütiléné.