Végtelen: feketén-fehéren
Fekete-fehér, organikus–anorganikus, lét–hiány, szabadság–kötöttség… Pézman Andrea munkáit nézve, és magát az alkotó gondolkodásmódját is ismerve, bármilyen kódfejtéssel próbálkozom, mindig egyfajta dualista ellentétpárokra épülő történetig jutok el.
Pézman Andrea művészete letisztult, ugyanakkor a végtelenségig variálható. Sík- és térbeli munkákat alkot, főleg szita- és mélynyomással. Sorozatokban gondolkodik, folyamatokat láttat. Képi világa jelszerű, általában fekete-fehér, esetleg egy kiegészítő színnel dolgozik. Ez a formai purizmus nála nem bátortalanságból fakad, hanem tudatos egyszerűsítés. Az alkotások formája a témák belső szerkezetének, illetve logikájának van alárendelve.
Külön érdekesnek tartom Pézman Andrea alkotásainak struktúráját. A munkák a fél-egyeneshez hasonlóan fix alaphelyzetből indulnak – a kezdet tehát világos és evidens –, viszont a végtelen variációk felé bonyolódnak. A kezdet és a végtelen… Ezek alapján úgy tűnhet, kijelenthetnénk, hogy Pézman Andrea művei a „mindenről“ szólnak, csak ezzel az a baj, hogy egyáltalán semmit sem mondanánk. Nem. Az ő munkáinak pont a módszerben rejlik a hitelességük, mint láttatja az egyszerűből összetettbe vezető folyamatokat. Mert ez világunk elve az ismert dimenziókon belül: az egyszerűből az összetettbe vezető út. Akár az élettelen, akár az élő világra gondolunk, mindenütt a folyamatos bonyolódást, az egyre szélesedő variációhalmazt tapasztalhatjuk.
A kiindulópontok – akár a tintacsepp a pohár vízben – látványos vegyülésbe fognak. Az alappólusok – például a KÓD-EX című művészkönyvnél a művésznő kéznyoma és egy digitális kód – először elkülönítve, tisztán konfrontálódnak, majd vegyülésekbe kezdenek. A természetes és a mesterséges információhordozók előbb ellentétként mutatkoznak be, majd harmonikus szimbiózisba kerülnek. Ugyanez a helyzet a BIRD FLYING című művészkönyvnél, itt a statikus geomet-rikus alaprajzok kerülnek szinte kémiai reakcióba a dinamikus életet és szabadságot szimbolizáló jelszerű repülő ludakkal.
A grafikák vagy művészi könyvek ennek a folyamatnak fázisait és lehetőségeit mutatják be. Így valamiféle időbeliséggel is dolgoznak, mivel történetként olvassuk az egyes ciklusokat, sorozatokat.
Az időbeliségnél maradva: Andrea az emberi civilizáció különböző korszakait is megidézi. Illetve azokat az összehasonlításokat használja, milyen formában jelentek meg az egyes fenomének más-más korban: az információ a pattintott kőtől a DVD-ig, a könyvtől az internet folyamatosan íródó hypertextusáig, vagy a múltbéli és mai gyermekjátékok.
Pézman Andrea munkái általában játékosak és okosak, ugyanakkor érződik bennük egyfajta rafinált humor is. Témafelvetéseit az utolsó ciklus kivételével nem az intim személyesség, hanem egy távolságtartóbb, tárgyilagosabb hozzáállás jellemezte. A KÓD-EX, a BIRD FLYING, a 3D >HTML< (végtelen könyv) egy képi, gondolati és műfaji egységet mutat, amely a vizuális élményen túl leginkább a racionális befogadást igényelte. A Csend – levél drága Tibi bátyámnak című ciklust, ellentétben az előzőekkel, mélyen átélt érzelmek kísérik. A sorozat a tragédiát, a gyászt, a tehetetlenséget megindító irracionalitással, visszafogott, mégis félelmetesen jelen lévő fájdalommal fejezi ki.
Pézman Andrea 1975-ben született Komáromban. Műegyetemi diplomát szerzett urbanisztika szakon, ezt követően végezte szabadművészeti tanulmányait a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán Dušan Kállay műtermében (2001–2005). 2007-tól ugyanitt főiskolai tanársegéd, 2008-tól doktorandusz Robert Jančovič vezetésével.
GYENES GÁBOR