Tandori Dezső – Semmimet, senkinek

Semmimet? Senkinek?

A mottótól (látszik:) irodalom ez.
Lesz ez:
kis vers:

minden nap
gyötrelem
magammal.
Ezt nem te-
tézhetem
másokkal.
(Ál-Petőfi költemény, mondhatni
al-petofi koltemeny, vers)

***
Karinthy (lazán idézem) a következőket (is) mondta (itt az is a pontos főleg):
Nem mondhatom el senkinek, elmondhatom hát mindenkinek.
Hogy tehát, ahogy nem kifogásolható, ha pontatlan:
Nem mondhatja el senkinek, ezt mondja el hát mindenkinek.

***
Közbevetés: a pont az i-n? A pontosság a min?
Tehát hogy nem mondhatja el senkinek… Egyszer beugrott nekem ez:
Nem mondhatom el senkinek,
elmondalak hát mindennek.
Majd:
Nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát így spec neked.
(Mi itt az „így” és a „spec”?)
Folytatás:
Jó, hogy nem mondhatom
el senkinek,
mert nincs is mit mondanom.
(A többi felesleg.)
Szerintem ez a toldalék („a többi felesleg”) a géniusz suhanása.
Hamlet vége: „A többi felesleg.”
Vagy nem is ez? Fortinbras a vége, alapított 7 vállalatot, nemzett 7 gyereket, lett 49 vállalat, másokkal ebből 176 cserét bonyolított le, prímszám-e az eredmény?
A minek az eredménye? Egyszerűbben: a „minek”?
Cage, az alapvető zeneszerző mondta-e? talán nem, de körötte kering valaki más ily mondása:
I have nothing to say, and I am saying it, and that is (this is) poetry. – Nincs mit mondanom, és ezt mondom, és ez (a) költészet.
Kicsit Beckett-áthallás, vagy fordítva.

***
Magam: Ha semmit sem akarok mondani, nyilván senkinek (se) akarom.
Karinthy mondta: Sokból a semmi is kevés.
Ez viccnek hat. (Nem is a legjobbnak.)
Törtem a fejem.
Lesz ennek egy közös Karinthy–Tandori megoldása. S lett.
Ha „keletiesen” nézzük, a „sok” egy nagy Rossz, a Semmihez képest. A Semmi az igazi érték, a nagy, a sok. Mármost a világi „sok”-ból (halmok, termelés, piac etc.) minden rossz. A „semmi” (kis s-sel itt) még a legkisebb rossz. De nem elég jó. Ergo a sokból (ha sok a Sátán, a Rossz, az Átok stb.) még a semmi sem elég jó, kevés hát.
Az igazi jó csak a Semmiből a semmi.

***
Részlet egy hosszabb hallgatásból.
Hallgatás egy hosszabb részletből.
Vetem közbe.

***
Közbeszántás, közbevetés, közbearatás.
Közbe: széd. Szédelgek, közbeszédelgek.
Közbeszéd-elgek, elég. Közbe-szédelgek.
Szélek, széldegélek.

***
Van-e, ismétlem, kérdve, a kettő? Senkinek és semmit (semmimet)?
Nem akarom mondani semmimet. Senkinek nem akarom mondani.
Senkinek nem akarom mondani semmimet (semmi valamimet)?
Valamint.
Semmint.
Írás: azt kell legyőzni, hogy semmit sem akarok mondani. De ezt már hiába mondom akár legközelebbimnek is (társném, feleségem stb.), ő is max. (min.) unja, elintézettnek véli azzal, hogy rendben, legyint. De nincs elintézve.
Ma bementem egy könyvkereskedésbe. Kész volt bennem az aznapra rendelt. Miért tudok egy csúcs angol nyelvű amerikai albumot kis engedménnyel 10 000 forintért (6 000 forintért max.) venni, mikor egy jóképű magyar nyelvű útikönyv (ruganyos műanyag beszerkózás, kötés), tehát jó képű (írjuk külön),  jó kötésű stb. drágább szinte, mint az igazán nagy hagyományú, elit múltú, modern angol akármi?
Na,  aztán a két könyv közül, melyre rávettem magam, hogy veszem (szeretteimnek), ráadásul csak az egyik volt. 9 800 forint. Elbődűltem. Jó, mondtam, az összes raktárat, kérem, kutassák át a másikért (6 600 forint, megvárom, karácsonyra kell, de, mondtam, tényleg a franc egye meg,  a sz. szar, mit kell nekem másokért bármit tennem, miért van bennem ez a sz. ösztön, hogy megteszem nekik, fárasztom magam, mikor én már, ld. múltkori aforizmámat, semmit sem akarnék csinálni, semmit, ami nem belőlem jön, és belőlem senki iránt nem jön semmi… így őrjöngtem egy vadidegennek, kedves könyvesboltosnak), miért tettem így? Talán mert két napja dr. Jekyll és Mr. Hyde különös történetéről kellett írnom, kellett, felkértek rá, postamunka, ahogy nevezik az ilyet, és én egész életemet végigugráltam másokért, fordítóként stb., mától már csak magamat szeretném élni, nem magamnak, magamat, nagy különbség, az igazságomat akarnám élni, nem mintha bármi Igazságom lenne, csak a Magamét, azt akarnám élni, és engem ne kérjenek meg semmire, még én magam se kérjem meg magamat semmire… kb. ennek a felét mondtam el, és persze, tisztelettel bólogattak.
Rendben, de mire egy elharapózott munkaféleséget lerázni igyekszem, itt-honról már, levélben, tudom, a legcélszerűbb ennyit írni: „Egészségi állapotom nem engedi. Rettentő fejfájásaim vannak, és nem megy, hogy meghajtsam magam, ha meghajtanak…” Még ennyit se. „Gyerekek, vérzik a szívem, de nem megy, életmentően kell kímélnem magam…” Még ezt is visszafogottabban kell! Nem kell így átélni Mr. Hyde-ékat.
Jaj kell, kell, és megint kell! A k. anyját, a k. apját, meglett ember vagyok, ilyenek nincsenek a szívemben.
Már aztán hogy ne mán! És mikor nincs baj, ha mi van a szívemben? Megint   méricskélni, latolni, önellenőrizni! Írás, ez?!

***
Verébkénk viszont, mondja Feleségem, s mondom én is, akkorákat tud nézni, hogy… igen, akkorákat, mint az a hatalmas kicsi szeme. És ahogy dalol, nem tudja, hogy ez nekünk milyen csodálatos! Ó, én megteszek, káromkodásos önlejáratásom ellenére, annyi mindent másoknak… és amikor az volna, hogy csak egyetlen nappal is meghosszabbítsam verébkénk életét, nem lehet!
Lehetne bár! Nem lehet. Magam is ezt mondom: minden megnyert napom egy elveszített napom. Egy nappal több: az megint egy nappal kevesebb. S ezt 1960–70 körül megírtam már. Állt azóta időm? Nem, nem, csak annyi se.

***
Ennek az írásnak a része jön még, nem illusztráció:
Mi teszi fel itt az i-re a pontot (azaz:

az  I-re  a  -ot?
Mi tette fel?

A pont az I-n.

A pont támasztja az I-t.

A pont az I-ben.

A pont az éjben.

S de jó, hogy ez kész, mehetek tenni a semmit: ücsörögni, nézni, madárkámat etetni, dalait hallgatni. Lám, ma.
Most, hogy semmi sincs kötelezően, most van lám, ma.
Nem lennék a helyében ennek se amerikai elnök, se tunguz bugrun jörk, de Dalai Láma.
Dalának elég verébkém dala. Verébkém dalának elég.

***

Hát Sziszifosz (Babits helyesírása / Esti kérdés) közben mit csinál?
Hasra fekszik… stb.?
Nem!

Támogatja fel a pontot az I re!

***

Halál fáradt vagyok, de sziporkázom, ha igaz. Ezt sziporkázom. (Ld. Cage.) Itt jön az én pontom nélkül. (Iszonyú fejfájások.) Halálom esetén Feleségem rendelkezik minden írói javammal, átkommal is. Segítse őt a szegedi T. Ákos és a Petőfi Irod. Múz. Madárkáim emlékét, medvéinket Feleségem gondozni fogja. Halálomtól félve medvéimre gondolok.      

***

Az örök                                           tövén kis virágok a pontok
(kis pontok a virágok).