Irodalmi Szemle 2012 – 3
Út a haiku felé Az éjszakáig Lapos tengerkő Euridice lépett ki, jött, persze Orpheus híján. aznap lett volna százéves egy flaska tokaji a Gyula a Blankyt pincérjének pincéjében Állat Sáska Gézának és Túri Áginak HAMLET: E koponyának egykor nyelve volt, szépen tudott dalolni; s hogy vágja földhöz e pimasz, mintha Káin állkapcája volna, ki az első gyilkosságot elkövette. Egy államférfi agya is lehetett, kinél most e szamár különb cselszövő; egy olyané... A halált csak egyszer gyakoroljuk” Semmimet? Senkinek? A mottótól (látszik:) irodalom ez. Tandori Dsidául „Legfeljebb kicsit átékezeteztem.
Markó Béla – Lepke a mozdulatlan kézen
Életemben először és utoljára 1978-ban jártam a Szovjetunióban, egészen pontosan Kijevben, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosában. Fiatal íróként éppen én kerültem sorra akkor, hogy a nagy... Zalán Tibor – és néhány haiku 9.
még elvergődik De a
hajnal eltöriVARGA IMRE – Honborúk
fehérkés rovásait
fordítsd magyarra!Száz Pál – Mitvanmittenni
Kata már várta az Opera előtt. A Liszt Ferenc térig csak mondta a magáét, áradozott, hogy milyen tök jó minden, aztán végre lehorgonyoztak egy embermentesebb teraszon.
Ő inkább a... Szászi Zoltán – Aznap lett volna száz
december 13-án, Santa Lucia napján, amikor a Ferkó, a Luci ellopta a fényt a naptól
hogy vége legyen már a télnekZ. Németh István versei
megszállta valami
csodás szomjúság
s csak állt megigézetten
szégyentelenül
állati testbenKőrössi P. József – Józsi és Juci
Juci kölyökként került a szenilis Józsi mellé. Tudatosan választottam ki Jucit, meny-asszony, aztán feleség lesz, gondoskodom róla, gondoltam, gondoskodom Józsiról, apa Józsi, anya Juci lesz, Juci eszköz... Móser Zoltán – Örök Yorick
Gál Sándor – Kitágult nap*
I
Két nap pokol. Ismét kiment alólam a föld, s nem voltam biztos abban, hogy megélem a reggelt. Vannak pillanatok, amelyeket úgy vészel át az ember, hogy a lényegüket képtelen... Tandori Dezső – Semmimet, senkinek
Lesz ez:
kis vers:Vincze Ferenc – „Idézlek. S te csak nem is tudhatod”*
étkezde, vétkezde, átékezetezde.
Nincs vétek, így a költői világban.
Az étek fogy. Marad az ékezet.”
Tandori Dezső: Harminc, jaj, ötven, hetven…