Zalán Tibor – és néhány haiku 9.

Az éjszakáig
még elvergődik De a
hajnal eltöri

*
Rég nem vagyok ott
ahová a testem visz
Távol magamtól

*
Végezd a halál-
munkát Ne nézd hogy még nő
a hajam körmöm

*
Még ezt az őszt bírd
ki Táncolj mint a darvak
indulás előtt

*
Majd elhalványul
a kép: a megállóban
állsz Én indulok

*
Már nem viszem át
a szerelmet A számban
pálinkát tartok

Verdes a függöny
Lentről autók zaja
Bent csönd Hullaház

*
Az ablak előtt
kopár ágak verődnek
össze Csontzenék

*
Őszül bennem Az
ezüst is kifelé tör
már Szólítanak

*
Utánuk néz Mind
csak vonulnak Dél felé
vadludak Lányok

*
Kevésnek tartja
a visszakapott időt
egy jobb halálhoz

*
Kései esők
áztatják a széthagyott
kerti székeket