VARGA IMRE – Honborúk

Lapos tengerkő
fehérkés rovásait
fordítsd magyarra!

*
Pazar a versed!
De lesz-e száz év múlva,
aki megérti?

*
Zen kertből került
polcomra ez a kis kő.
Csendre tanítgat.

*
Itt a pillanat
s kinyithatatlan megint
nincs hozzá kulcsom

*

1985 őszéről, T. M.-emlékérem

Két hazát kaptál
a sorsodtól, te gólya.
Nekem meg egy sincs.

*
Nem a háború,
nem is a béke. Hogy mi?
Nincsen szavunk rá.
*
Még nem a jövő
s már nem a múltunk. Hanem,
hogy most vagyunk-e.

*
Alszik a nemzet.
Ébresztő, magyar, nehogy
álmodban vessz el!

*
Magyarkodjál csak!
Veszett mód ugató eb
hogy’ is harapna.

*
Délután fél négy.
S bárgyú arccal megkérdi:
melyik évszázad?

*

Zen-kitűző – búsmagyaroknak

Miért panaszkodsz?
Változtass életeden,
jobb lesz a világ.