Momko Miloš: Turczel Lajos levéltári hagyatékáról

Turczel Lajos – teljesnek korántsem mondható – hagyatéka 2009 tavaszán, két évvel jelentős irodalomtörténészünk elhunyta után került a Fórum Kisebbségkutató Intézet levéltárába. Mielőbb azonban rátérnék a hagyaték ismertetésére, lássuk röviden Turczel élet-útját.
1917-ben született Szalkán, innen indult el hosszú, kilencven évig tartó életpályája.

1938-ban Érsekújvárott érettségizett; saját bevallása szerint már itt kapcsolatba került az akkori csehszlovákiai magyar diákszervezetekkel, többek között azokkal is, amelyekkel később részletesen foglalkozott legjelentősebb művében, az 1967-ben megjelent Két kor mezsgyéjén című munkájában. Az 1938-as események után lehetősége nyílt arra, hogy Budapesten jogot tanulhasson; itt találkozott többek között Petőcz Miklóssal, a későbbi győri költővel, akivel élete végéig komoly levelezést folytatott. Az egyetem befejezése és a jogi diploma megszerzése után kénytelen volt bevonulni a Magyar Királyi Honvédségbe, melynek kötelékében híradós tizedesként a Keleti Fronton szolgált, majd a visszavonulás után szovjet fogságba esett, ahonnan csak egy év múlva szabadult. 1945-től 1948-ig kényszerű hallgatásba merült; jelentősebb közéleti szerep csak 1951-ben jutott neki, amikor kinevezték a komáromi gimnázium tanárává és igazgatójává. 1954-ben a pozsonyi Tanítóképző Főiskola magyar tanszékének vezetője lett, 1959-től a Komenský – ma: Comenius – Egyetem magyar tanszékének magántanára, 1962-től 1975-ig tanszékvezetője volt. Az 1950-es évek végétől irodalomkritikával kezdett foglalkozni; személyében a csehszlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb irodalomkritikusát, irodalomtörténészét, irodalmi tényezőjét és pártfogóját tisztelhetjük, aki mindvégig komoly részt vállalt a csehszlovákiai, majd később a szlovákiai magyar kulturális életben; többek között kezdeményezője és egyik legfontosabb munkatársa A cseh/szlovákiai magyar írodalom lexikonának, s úttörő szerepet vállalt a két világháború közötti  csehszlovákiai magyar sport történetének feltárásában is. Élete során számos díjjal és kitüntetéssel jutalmazták; csak a legfontosabbakat említve: 1968-ban és 1978-ban Madách-díjat, 1988-ban Fábry Zoltán-díjat, 1989-ben Bethlen Gábor-díjat kapott. 1998-ban elnyerte a Magyar Filológiai Társaság Díját, s ugyanezen évben a Magyar Örökség Díjjal is kitüntették. Mindemellett 2002-ben a Magyar Köztársaság Csillag-rendjét, 2003-ban pedig a Szlovák Köztársaság Pribina-keresztjét is megkapta. 2007 szeptemberében, néhány héttel kilencvenedik születésnapja után hunyt el.

Legismertebb és legjelentősebb munkái közé az alábbi művek tartoznak: Írások mérlegen (1958); Írás és szolgálat (1965); Két kor mezsgyéjén (1967 – e műve több kiadást is megért);  Portrék és fejlődésképek (1977); Hiányzó fejezetek (1982); Tanulmányok és emlékezések (1987); Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918–1938 (1992); Visszatekintések kissebségi életünk első szaka-szára (1995); Arcképek és emlékezések (1997); Irodalmi hódolások és szeretetnyilványítások (1997).

Turczel Lajos életével és munkásságával alig foglalkoztunk – talán csak Szeberényi Zoltán monográfiája kivétel, amely 2002-ben jelent meg a dunaszerdahelyi NAP Kiadó gondozásában, s alapos összefoglalását adja e jelentős személyiség életének, munkásságának.
Irodalomtörténészünk személyi hagyatéka, mint említettem, három éve került levéltári feldolgozásra, illetve meg-őrzésre a Szlovákiai Magyar Levéltárába. A hagyaték tehát Turczel halála után közel két évig hevert bárminemű rend-szerezés nélkül 35 nagyméretű kartondobozban. A 35 dobozból kb. 15 doboz képezte a leendő levéltári hagyaték részét, a többi Turczel  Lajos könyvtárát tartalmazta. Ezek a könyvek még az év folyamán könyvtári feldolgozásra kerültek, és nagy részük a Bibliotheca Hungarica könyvállományát gazdagítja.  Ez összesen 1131 könyvet jelent, melyből 204 szlovákiai magyar kiadvány, 518 magyarországi, 79 erdélyi, illetve délvidéki, 64 darab pedig szlovák nyelvű. Csak az érdekesség kedvéért említem, hogy e kötetek közül 169 darab dedikált példány.
De térjünk vissza Turczel Lajos levéltári hagyatékára. Mint említettem, a szigorúan vett levéltári hagyaték kb. 15 nagy kartondobozban érkezett, amiről a kicsomagolás és az elsődleges rendezés és selejtezés után kiderült, hogy kb. 9 iratfolyóméternyi levéltári anyagot tesz ki, amelyből a duplumok és egyéb, levéltári szempontból érdektelen anyagok kiselejtezése után kb. 8 iratfolyóméternyi, feldolgozásra váró levéltári anyag maradt.

Megjegyzendő, hogy ez a levéltári anyag, amely jelenleg a Fórum Kisebbségkutató Intézetben található, sajnos csak Turczel Lajos 1958 utáni pályáját dokumentálja. Az 1958 előtti anyagok számunkra ismeretlenek, illetve ismeretlen helyen vannak.
Az intézetünkben található hagyaték legjelentősebb részét Turczel Lajos levelezése képezi. Sajnos, ez az anyag is bárminemű rendszerezés nélkül, mondhatni ömlesztve érkezett hozzánk, melyet hosszú, aprólékos munkával sikerült kutathatóvá tennünk feladó-időrendi viszonylatban. A levelezés a hagyaték 20%-át teszi ki, 1958-tól egészen az utolsó évekig, 2006-ig. Turczel Lajos a szlovákiai magyar írók nagy részével levelezett, volt akivel rendszeresen. A rekorder mégis egy jó barátja, Boross Zoltán, a debreceni Déri Irodalmi Múzeum munkatársa volt, akivel negyven év alatt több mint 160 levelet váltott. Állandó kapcsolatban volt továbbá Balogh Edgárral, Balla Zoltánnal, Dobossy Lászlóval és Szombathy Viktorral. Kortársai közül élénk levelezést folytatott még Fábry Zoltánnal, Csukás Istvánnal, Gyurcsó Istvánnal, László Gyulával, Simándy Pállal, Szalatnai Rezsővel, Szeberényi Zoltánnal, Szombathy Viktorral, Tóth Lászlóval, Zalabai Zsigmonddal és másokkal. Az 1970-es évektől vált szokásává, hogy a saját válaszleveleiről is feljegyezést, illetve másolatot készített, miáltal a leendő kutatók számára lehetővé teszi e levelezés teljesebb körű tanulmányozását.

A hagyaték további részét Turczel Lajos folyóirat-gyűjteménye képezi. Mivel a folyóiratok nem tartoznak levéltárunk gyűjtőkörébe, ezek szintén a Bibliotheca Hungarica állományát gazdagítják. Megjegyzendő azonban, hogy Turczel Lajos jelentős folyóirat-gyűjteménnyel rendelkezett, melynek nagy részét a két háború közötti csehszlovákiai magyar, illetve a magyarországi lapok teszik ki.

A levéltári hagyaték további jelentős részét képezik a kéziratok, amelyek hűen dokumentálják Turczel Lajos irodalmi munkásságát. Fennmaradt többek között A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona Turczel Lajos által szerkesztett kéziratos anyagainak nagy része, a lexikonból kimaradt szócikkekkel együtt, továbbá a két háború közötti magyar sport történetével foglalkozó monográfiájának kézirata is. A kéziratok közé soroltuk egyetemi előadásainak anyagát, továbbá azokat a kéziratokat is, amelyek soha nem jelentek meg. A kéziratos anyag részét képezik azok a más szerzőtől származó kéziratok is, amelyeket azok szerzői megítélés végett küldtek el Turczel  Lajosnak.

Mint bizonyára kevesen tudják, Turczel Lajos lelkes amatőr fotós volt; a hagyatékában néhány érdekes, maga készítette fotósorozat is fennmaradt. Ilyenek például a Balogh Edgárnak a pozsonyi egyetem magyar tanszékén tett, 1980-as látogatását megörökítő, valamint az Illyés Gyula temetésén, illetve a Turczel 1980-as évek elejei erdélyi útján készült képek. A fotógyűjtemény különálló részét képezik a sporttörténeti munkájához illusztrációnak szánt felvételek is. Külön érdekességként jegyzem meg, hogy Fábry Zoltánról szerzőnk 23 darab dedikált fényképet őrzött meg.

A hagyaték számos, töredékes állapotban megmaradt napilapot, illetve újságkivágást tartalmaz. Turczel Lajos rendszeresen figyelemmel követte a napi sajtót, és félretette mindazt, amit érdekesnek talált. Így jutottunk hozzá egy viszonylag terjedelmes 1968-as, illetve 1989-es újságkivágás-gyűjteményhez, továbbá néhány igen érdekes, teljes egészében fennmaradt csehszlovákiai magyar napilaphoz az 1930-as évekből, valamint egy-két, nagyon ritka szlovákiai magyar lappéldányhoz az 1945-ös esztendő első negyedéből.
Turczel Lajos hagyatékának fontos részét alkotják továbbá azok a nyilvános hozzászólásai a különböző aktuálpolitikai eseményekhez, amelyek néha hónapokig tartó sajtóvitákat eredményeztek; ilyen például a kassai Márai-emléktábla körül keletkezett sajtóvita is az 1990-es évek elejéről.

Turczel Lajos levéltári hagyatéka mára teljes mértékben feldolgozásra került, s szabadon kutatható a Fórum Kisebbségkutató Intézet keretébe tartozó Szlovákiai Magyar Levéltárban Somorján.

Momko Miloš