Szászi Zoltán: időkazamata; semmi olyan; Ne küldj ma; Hatuma poéta imádsága Zs. Nagy felett két méterrel (versek)
időkazamata
ráncok futóárkain túl
beásva létezel
derékig takarnak
félelem és fájdalom téglái
körbeépítve számolsz el
minden órát
az időtlen örökkévalót szeletelve
semmi olyan
ha elfeledhető lenne az a mozdulatsor
ahogy egy lepattant motelban felsodrom melleden
az átizzadt trikót és hátralépve becsukom a szoba ajtaját
véletlenül ránk ne nyissanak
hiszen be sem vagyunk még jelentkezve
sokkal könnyebb lenne a holnap
előtte sört ittunk én korsóval te pohárral
diófaszagú nyár volt
a temető felől fújt a szél
melyik város mikor miért
mind érdemtelen kérdés
pár száz méterre a moteltól a vasútállomáson
éjszakai vonatrendezés
a mozdony dohogásának ritmusát vette át testünk
rámordul zakatol tolat fú rian
a fákon át a zaj
távolodó egymásba ütköző fémek lassú csikorgása
dermedt meg
a kész szerelvény csendje
lezárt mozdulat
féksikoly
kicsorduló fény lett a szeretkezés
úgy csíptél ujjaid közé
mint tudós megfigyelni vágyott új fajt
kérdezted ki vagyok
miért szeretsz
én új fajhoz méltón
megtagadtam a választ
titkolództam
megéreztem
tényleg szeretsz
zárj be még egyszer
ezerszer magadba
tán akkor mesélek
s folytatom
megint felsodrom trikódat
két lépéssel hátramegyek becsukni az ajtót
még mindig nem jelentkezhettünk be
nem vagyunk mi otthon sehol
évtizedek is elroboghatnak
lesznek erősebb fények
a szerelvények megdermedt készenléténél
mégsem lehet élesebb villanás
csak a hasadon elcsorduló idő
NE KÜLDJ MA …
(in memoriam Gérecz Attila)
ne küldj le a csemegébe ne kérlek
legalább ne most
ne kelljen tíz deka téli szalámiért letipegni a Klauzál térre
hagyjuk máskorra inkább nem eszem ma semmit
böjtölni kéne inkább
elesett társakért
akik ott borzonganak a rémálmok peremén
el tudnak hívni engem
emlékszel
abban az évben szeptember végén vettem azt a kék vagy lila svájci sapkát neked
ma már csak akkor hordod
ha közértbe mész le krumpliért
tudod melyik az
az a kis lila kecses
a Hársfa utcai kalaposnál tetszett meg neked
én megvettem
vagy három hét múlva bicskával vágtam ki
a zászlót te röplapot osztottál
igen sokan ott voltak és Attila is
ott volt még velünk
a Dob utca keleti végén tank csöve nézett felénk
bűzös torka halált kiáltott
a Klauzál tér fái mind levetkőztek
a sebesülteket kocsmák asztalán kötözték
madártalan volt azon az őszön a tér
csikorgó lánctalpak tiportak
iszamós kockakövet
mohón felitta az utca a vért
de a foltja megmaradt
egy sosevolt-soselesz ország
halvány körvonala
álltunk szakadt nadrágban
csorba cipőben s néztük
múlik e század múlik vele minden
csepereg hűvös van vén vagyok már
nincs kedvem virágot se venni a sírra
csak állok
nézem a régi svájcisapkád hogy kifakult
milyen öreg lettem én
s te mily gyönyörű maradtál
csak ma ne kelljen a Klauzál térre lemennem
ott halt meg
máig azt álmodom ahogy felém fordul
nem szól csak eldől
nem hős csak
friss halott
kinek arcára riadt kis árnyat próbáltak vetni
a kormos Pest felett elúszó felhők
Hatuma poéta imádsága
Zs. Nagy felett két méterrel
ámen most és örökkön örökké de legalább holnapig
csak míg az italbolt kinyit
tudod mit Lajos erre már nincs szükség
éjjel-nappal nyitva tartó multik ölében
megtalálhat minket az Úr tündöklő kegyelme
s mire mindig is vágytunk hogy az újságárusnál egyszerre vehessük meg
reggeli sajtónk féldecink s cigarettánk mára semmiség
bárhol lehet
légy szíves Lajos biztos menni fog ez neked
most lentről növessz ki
egy-két tucat égő csipkebokrot
mivel mennyiségre megy a bolt
kőtáblát találok a temetőben eleget
aztán feljegyzem a poéta fohászát az Úrhoz feletted
például szívesen fogadnám ha fent vagy lent szólnál
(te kénköves eső ügyében érveltél versben 44 éve)
de most légszennyezés ügyében ha intézkednének
legalább az eladott kvóták felének hasznát adják már a költőknek
égi harsona szamárállkapocs rendelése törölve újfent
ez már nem kell
ám jól jönne néhány szakmai díj meg egy arany Parker
a kitüntetés az állami azzal csak a baj van
mert mindjárt kérdezik te melyik oldallal vagy jóban
közben a holtak neme már lényegtelen
az Úrnak üzenik többen is általam
a szivarzsebbe dugott névjegy már ciki
inkább egy százast
nagyon pocsék nekem meg más parasztnak is
nyakig a földben mint a hagyma
csak keseredünk magunkra hagyva
elfelejtettük a szitkokat
mióta nem találkoztunk sorsom nem tüskés ám testem rákos
nem nyúlhatok nyugodtan pálinkához
nincs fülcimparángatás s a nyelvátültetésen
is átestem szerencsésen
különben még egyezer forinttal tartozol
(az ma tán csak két deci bor hát tartozás törölve egészségedre)
Lajos az általad kért zongorahangolóktól
hóhányóktól és miniszterektől nem lehet az istennek se szabadulni
ezt nem kellett volna ennyire kérni
hát mondd meg ott
sötétítsenek vagy világosítsanak jobban kicsit
hogy elbújhassunk a hazugok elől
mert minden nyavalyákkal sújtva szégyenkezünk
verset olvasva az emberek elé lépni
amúgy Ámen
majd jövök