Gyerekek, fiatalok és legendák
85. Ünnepi Könyvhét és 13. Gyermekkönyvnapok, június 14.
A szombati napnak a Prae.hu művészeti portál volt a házigazdája. Ezen a délelőttön a gyermekirodalomé volt a színpad az Oroszlános kútnál. Tallér Edinával és Kollár Árpáddal Pál Dániel Levente ült le. A kérdező a beszélgetést azzal vezette fel, hogy rámutatott, mindkét alkotó elsősorban a felnőtt műfajban van jelen, majd megkérdezte, mi volt az ok a gyerekek felé fordulásra.
Mindkét alkotó egyetértett abban, nincs különbség a két célközönség között, mégis vannak pontok, ahol fokozottabb figyelmet igényel a szöveg, ilyen például a nyelvi regiszter, a szemléletmód elsajátítása és a kérdésekre érkező válaszok. Tallér Edina fián le is tesztelte a születő szöveget, Pál megállapítása szerint Kollár kötetében mintha kihallgatott gyerekbeszélgetések kaptak volna helyet. Továbbá meglátása szerint Kollár könyve letehető, mert „nehéz az anyag”, míg A kettes villamos letehetetlen olvasmánynak bizonyult, PDL személyes gyerekkori emlékeihez hasonlította a kötetet.
A Fiatal költők félórás bemutatkozását Benedek Anna moderálta, mellette három költő foglalt helyet – Fehér Renátó, Tinkó Máté és Tóth Kinga. A gyors felolvasás után Kingát sokféle elfoglaltságának ágbogáról, annak megjelenéséről szövegeiben, Tinkó Mátét munkamódszeréről és látásmódjairól, Fehér Renátót motívumairól, illetve generációs tapasztalatairól faggatta. Tóth Kinga meglátása szerint „korosztálya” átmenetet képez az idősebb költők felé. Tinkó Máté az önreflexivitásra, a kimondásra és a bátorságra helyezte a hangsúlyt, elvetve az alanyi költőiséget. Fehér Renátó egy felvázolt koordinátarendszerről beszélt, ahol a fiatal kortárs líra képviselőit el tudja helyezni, az X az alanyiság, az Y pedig a sterilitás meghatározottsága alapján. A moderátor ezután a hatásaikról érdeklődött, ami Tóth Kingánál az ember nélküliség, Tinkó Máté Deák Botondról és Bella Istvánról emlékezett meg, Fehér Renátó pedig Egerszegi Krisztináról és Fehér Miklósról ejtett szót.
A következőkben Kováts Kriszta és Nádasdy Ádám foglalt helyet a színpadon, hogy a Budapest bámészko című kötetről beszélgessen Benedek Annával. A címmagyarázat után a kérdező arra volt kíváncsi, mi volt előbb, a kisesszé, a fotó vagy a dalszöveg. Miután a fotó, dalszöveg, kisesszé sorrendet tisztázták, a továbbiakban kötet tartalmáról volt szó: a budapesti legendáriumról.
Az ezutáni beszélgetés résztvevői Balázs Attila és P. Horváth Tamás voltak. Előbbi írónak novelláskötete Szép kis történetek címmel jelent meg a zEtna kiadónál, utóbbinak Tündérváros címmel regénye a prae.hu‒Palimpszeszt gondozásában. P. Horváthtal Pécsről, szabadkőművességről, fikcióról, Balázs Attilával saját, kialakult lexikonáról, Gion Nándorról és Tolnai Ottóról volt szó, illetőleg a szövegek keletkezésének körülményeiről, létrejöttük mikéntjéről.
Rakovszky Zsuzsa Szilánkok című könyvéből Balog Judit tolmácsolásában hangzott el egy hosszabb részlet, majd Benedek Anna maga mellé szólította az írónőt is. A kérdező először a két cselekményszált, fiktív teret tartotta fontosnak, majd a szilánkosságot, mozaikszerűséget. Rákérdezett, felismerhetőek-e párhuzamok a megjelenített két korszak között, hogyan éli meg a fiatal, női narrátor az ártatlanság elvesztését, milyen számára az apátlanság és az erőszak megtapasztalása.
A Vörösmarty szobor előtti színpadon Csapody Kinga és Pásztohy Panka illusztrátor közös munkájáról, a Tesó lettemről meséltek az alkotók. A kötet sem nem mesekönyv, sem nem kézikönyv, sokkal inkább emlékalbumnak tekinthető, mondta el Csapody Kinga, amiben inkább a testvérvárás örömteli oldala domborodik ki, semmint a traumáé. Az ezzel való játékos megbirkózás s az együttélés megtanítása a könyv célja.
Fekete I. Alfonz