Balogh Péter: törtfehér neon

halk szellemekkel
aludni olyan mint egy
megbántott barátnő
aki nem beszél hozzád
csak olvasod a ráncokat
az arcán
legmélyebb mélyedései
kitúrnak a takaróból

a sötétben pedig nem

az a legrosszabb

hogy védtelen vagy

hanem az hogy ha álomban

vesz körül

úgy észleled

valóság

kinyitni a szemed meddő ötlet

 

közben egy fej jelenik meg

előtted

nem tudod szétlőni

mosolyog a szemed háta

mögé

bele az arcüreg lezárt

réseibe

eltűnik majd ismét fel-

bukkan orrod előtt

játszani akar a Gondolattal

 

mert G. olyan

mint amire merőlegest lehet

húzni

testekre

meg tudja görbíteni

a gerincet és ideget

rángat a szemhéj alól

ragályos mert másra is

átterjed

akár az alkohol

G. is agysejteket eszik

részese vagy G-nek

 

reggel még ugyan gyomorideg

de megkönnyebbülsz

az egyben maradt huzatért

és a redőnyért ahogy

pislákol

ami elűzte a barna haja

homályos képzetét