Forgács Miklós: Fraktálturista (vers)
– mandelbrot-halmaz-állapot –
(Masami Akita lemezeit hallgatva: Merzbow: Amlux, Merzbow: Dharma, Merzbow/Richard Pinhas: Rhizome, Merzbow vs Nordvargr: Partikel)
zajban versben
zajversben
zajversversben
verszajversben
zajzajversben
zajverszajban
verszajban
versben zajban
mert egyszer szétszakadt de nem volt vége
mert kétszer meghasadt de nem sikerült pontosan
mert háromszor megrepedt de el sem kezdődött talán
mert négyszer nem mozdult de várni sem volt türelme még
mert ötször magyarázkodott de ellentmondani sűrűbben kellett volna
mert hatszor elkanyarodott de testetlenül sem kisebb a tét
mert hétszer felsorolt és habozás nélkül csücsörített
mert nyolcszor kétkedett de összeolvadt a sok ismeretlenes bármivel
mert kilencszer megkedvelt és tétovázva sem siklott lassabban
mert tízszer rávágott és a jelen időt sem űzte messzire
mert összegyűrte a papírlapot de kisimult az arca
de kitátotta a száját és tűrte a költözés mámorát
egyszer sem mert kétszer dadogni
háromszor próbált négyszer nekifutni
ötször terelgette a hatszoros tévedést
hétszer nem hallgatott a nyolcadik sugallatra
kilencszer vert pozdorjává tíz lehetetlent
de jól esett mert éppen ezt akarta
mert akarta de nagyot zuhant
ha kicsit késik annál lelkesebb
ha nagyon érti azt kivonjuk
befolyással nem bírt arra
akiről már semmit nem hitt
saját magát nem téveszti
szem elől és kéz alól
meglepetésingovány
a büntetlen lebegés
valami besivít
nem vagyok bizonytalan
váltogatom alakom
tágulok sűrűsödöm
arról kell beszélni
ami képnek is túl tömény
nem rejtély a képzelet
értelmes ösztönlény
felfedezni ködöket kell
ne kezdegess a testemmel
összevertem megkevertem
kékfoltokban elhevertem
szilánkos a torlódik a
belesajdul elfojtódik
kotródik a ficánkol a
megreked lopva lep
nincsen már kifelé
ez nem az ismétlés ideje
ami van az a folyamatos
szégyentelen rácsodálkozás
amit értesz az a tered
mit nem értesz kebelezed
ne nevezd meg
már ne legyen
vedd számba
megakadt
csendbe harapsz
porló beton tapadó sár foszló farost húsmormogás
kagyló zokog bolygó pihen ledőlt torony helyén kóró
volt egy kérdés száj nem mozog nyálbuborék ott van bent
tapad a bőr kapar a nyár lesz még idő villanyfény gyúl
simul kátrány halvány csobog elfér tovább gőzvalóság
borotvahab űrszemétség késleltetett erjedés
hullámhosszlovas fentről kedvre lentről mentve
el ne áruld meg ne köszönd
jó levegőt szabdal
hunyorogva csókol
készségesen összecsuklik
kitalál mindent ami már létezik
ahhoz lép ami létnek is szeszély
nem firtat nem legel elfogy elfogy elfogy elfogy elfogy elfogy elfogy elfogy elfogy elfogy
a kíváncsiság halmazokban áll
ha szemlélődsz befelé világíts
érzelmek a sarkon túl
mosoly a szakadék szélén
indulatok bedugult alsóvezetéke
a harag termékeny bomlása
sarkon fordul
boldogan hallgat
mindenre képes
most zajlik
ahol hagytad ott találod magad
ok nélkül
nem véletlenül
meztelenül
mindent elveszítve ami eddig lehettél
mindent megkapva amivel gyönyörű semmit sem kezdeni
érnek az adatok betakarítjuk a számokat feldolgozunk minden tényt
ha létezik hát kavarogjon
embriópózban magába omlik
szerves szervetlen embriópózban
összesimulva saját magával
magába szakad embriópózban
létezve élve magához érve
embriópózba beleszakadva
saját hús kútja elvezet vissza
belezuhanva saját végtelenbe
embriópózban térhet magához
átesve mégis bőrön kérgen láván
más az alakja ugyanaz a póza
magába tekeredve magát elnyelve
magát kiköpve összeragasztva
nyállal tapasztva esve gubbasztva
mindig elérve embriópózát
megértve mindig mi a póz módja
változva létté légzésre váltva
testbe hatolva embriót hányva
pózban mozogva részre hajolva
egészbe véve véget nem érve
tovább suhanva embriót mérve
alakra nem más magának mása
mindig van beljebb ismerős ábra
embriópózban egészben részben
ütközve most csak egy pillanatra
mert zuhanva nem zsibbad semmi
kőből és fémből pórustól hámig
lesz sokkal több is meg ugyanannyi
elégedetten embriópózban
űzve oda hol saját az idegenség
messzi pózokban embriólétben
beljebb szakadva akadály nélkül
meg sem pihenve tovább haladva
embriók útján vissza magadhoz
előre tovább találva váltva
addig görnyed minden embriópózba
míg átszakítja saját határát
ott bent is kint van formaremények
ismerős mert még megállni sem kell
minden kuporogva magát szakítja
szervesre szervetlent létre és élre
embriók póza végtelen lárma
hanggá vált érzés szaggá lett mozgás
tapintott kóma ízzé kelt omlás
eltűnik ott van itt lesz mi illan
végtelen helyett embriópózban
szép