A pálya széléről került közénk
Darvasi Ferenc Köztünk vagy – beszélgetések Mándy Ivánról című kötetének bemutatója, Nyitott Műhely, Budapest, 2015. október 8.
Mándy-kultusz nem létezik, és nem is létezett soha. A pálya szélén című könyve viszont mégiscsak az egyik legfontosabb magyar futballregény, és ugyanezzel a címmel jelent meg róla elemző-emlékező gyűjtemény, most, húsz évvel halála után pedig egy nagyrészt interjúkból álló kötet jelzi, hogy mégsem felejtették el.
A Corvina Kiadó gondozásában megjelent Köztünk vagy oldalain nemcsak írók és irodalomtörténészek szólalnak meg, hanem az özvegy, a barátnő, a szomszéd és a kedvenc cukrászda alkalmazottja is. A kötet szerzője, az interjúkat készítő Darvasi Ferenc szándéka tehát az volt, hogy minél színesebb legyen azok névsora, akik Mándy Ivánra emlékeznek.
Úgy látszik, a könyv rögtön felkeltette a média érdeklődését, a szerző, valamint az egyik interjúalany, Márton László még a könyvbemutató előtt szerepelt Friderikusz Sándor műsorában. Maga a bemutató aztán szerényebb nyilvánosság előtt, de azért teltházas teremben, a Nyitott Műhelyben zajlik. Azon a helyen, ami talán Mándynak is tetszene, bár Darvasi megjegyzi, hogy a budai oldalon található – nem biztos tehát, hogy a pesti utcák, gangos bérházak, kávéházak és presszók írója elmerészkedne idáig. A szerzővel, a már említett Márton Lászlóval, valamint a könyvben nem szereplő, de ugyancsak Mándy-rajongó Mán-Várhegyi Rékával a hangulatos kocsmában Zeke Gyula beszélget.
Darvasi megemlíti, hogy először A pálya szélént, az író talán legismertebb regényét olvasta, aztán kronologikusan haladt az életműben. Csendesnek nevezi a Mándy-recepciót, olyannak, amilyen ő maga is volt, és furcsának is találná, ha sokan olvasnák. Megemlíti, hogy Mándy szenvedélyesen gyűjtötte a neveket – és ha már a nevek szóba jönnek, Darvasi is neveket sorol, irodalmárok neveit, akikre nagy hatással volt Mándy írói világa, függetlenül attól, hogy bekerültek-e a könyvbe vagy sem. Egyébként – mivel könyvtáros volt – abc-sorrendben állnak a könyvei otthon a polcon, és Mándy éppen Mán-Várhegyi Réka és Márton László között foglal helyet.
Mán-Várhegyi Réka kimaradt ugyan a kötetből, de a mai napig szívesen veszi elő Mándy szövegeit. Először a Csutak színre lép akadt a kezébe, mint jutalomkönyv, amely szerinte több egyszerű ifjúsági regénynél, aztán sorban jött a többi. Zeke kérdésére válaszolva elmondja, hogy erdélyi születésűként sem hiányzott neki a fővárosi helyek ismerete, a szövegek töredékessége, a pesti szleng, az élőbeszédszerű hang viszont megfogta. Márton László az írói világ mellett Mándy tartását emeli ki, és azokat a falnak támaszkodva kimondott tőmondatait, amelyekkel annak idején az Írószövetségben képes volt porrá zúzni az addig elhangzott beszédeket.
Zeke egy másik felvetése kapcsán Márton kifejti, hogy Mándyt – valamint kortársait, a más irányvonalat képviselő Mészölyt és Ottlikot – egyáltalán nem szorította ki a kánonból a Péterek (Esterházy, Hajnóczy, Lengyel, Nádas) nemzedéke, Bodor Ádám vagy Kertész Imre – a kánonnak ő is része maradt, még ha nem is számított sztárnak. Márton amúgy a családi emlékei révén is kötődik azokhoz a józsefvárosi helyekhez, amelyeket Mándy megírt, és mivel tanított a Humboldt Egyetemen, tapasztalta, hogy ezek a szövegek németül is működnek, szemben például annak a Krúdynak a regényeivel, aki Mándyhoz hasonlóan nyírségi dzsentri családból származott. Mándy tehát idegen nyelvre fordítva sem tűnik idejétmúltnak, és magyarul sem az. Köztünk van.
Szarka Károly