Mária Ferenčuhová: Töredékek

(vers, Merva Attila fordítása)

Veszteni megtanulhatsz, nem nehéz:
oly sok az elveszni áhító tárgy,
elhagyhatod őket, s nincs semmi vész

(Elisabeth Bishop, Rakovszky Zsuzsa fordítása)

I.

1.
Napról napra
kevesebbet hallok,
kevesebbet észlelek,
tudatosítom mindezt.

2.
Pincér, háttal a bárpultnak,
kikeveri a limonádét,
iszik a kancsóból,
majd csapból pótolja a vizet,
és kihozza.

3.
A kereszteződésnél
egyre gyakrabban
ragadnak karon:
Jöjjön, már zöldre váltott.

4.
A mi korunkban a szerelmet
a magány mértékével mérik,
melyet csak a figyelmes érdeklődés
szakít meg.
Cseréled a pizsamámat,
mosod az arcom
és a testem többi részét,
a hátamat, a fenekemet,
a talpamat.

5.
Néha felírod
egy-egy kijelentésemet.
Öntsétek vissza
a tejet a békanyálba!

6.
Emlékszem egy lányra,
aki sárkányrepülőzött,
és nekiütközött
egy villanypóznának.

Az inai elszakadtak, egy foga kitört.
Éjszakánként a holtak látogatták,
félt, de képtelen volt
elkergetni őket.
Évának hívták,
a családnévre már nem emlékszem.
Tudom, hogy hívták a férfit,
akihez hozzáment.
Ám a családnevét nem vette fel.

Előttem fekszik
meztelenül,
vállait a családnévnek
kellene takarnia.

7.
Emlékszel, vagy ötven éve
a fiatal adjunktuslány óráján
nem győztünk jegyzetelni.

És mikor felemeltük tekintetünket
a papírról, és észrevettük,
hogy a bal füléből folyik a vér?

Talán egyszerre figyeltünk fel rá.
Elbizonytalanodott, kezével a halántékához nyúlt.
Elnézést, mondta,
és gyorsan kisietett a teremből.

Az ajtón kiérve eszméletét vesztette, s már nem tért magához.

Ez nem igaz, mondod.
Ezt te nem élted át.
Legalábbis velem nem.

Egy óceán terül szét köztünk.

8.
Ritkán jövök a felszínre.
Mindig a közelben vagy, olvasol
vagy épp írsz valamit.

9.
Leszedted a függönyöket!
A bútorokat is átraktad?
Vigyél haza!

10.
Lehajtod fejed.
Mosolyod akár a korlát
vagy egy éppen keletkező lavina.
II.

11.
A temetést követően nem tudtam,
hogyan tovább. A dolgaid nélkül
költöztettek el. Mindegyik a
szekrényben maradt. Még lélegzenek.

Az ablakkeretek réseiben
rovarok lárvái. A konyhaszekrényen
málnaszörp savanyodik. Még
a telefonod is megcsörrent egyszer.

12.
Kinek ajándékozzam az élre vasalt nadrágot,
melyet 1983-ban viseltél utoljára?
Annyi sok kincs összetört.
A szandálod talpa
is szétesett.

13.
Bútorfényesítő.
Teáscsésze kör alakú nyoma
az éjjeliszekrényen.
Olvasatlan könyvek.

Minden este a hálószoba
sarkában állsz. Kezedből
nyakkendő folyik, lábad
alatt a tenger.

14.
Az ajtónál mostanság gyakran
csenget az alattunk lakó
szakállas srác, s kérdezi,
hogy szeretnék-e valamit
a boltból.
Legalább van kinek sütnöm.

15.
Megjavította a vízvezetéket
és a vécétartály úszóját.
A múltkor nem fogadott el
pénzt a vásárlásért.
Ételhordóban hozza nekem az ebédet.

16.
Gyengülök.
Már képtelen vagyok
felöltözni, ugyanabban
a ruhában járok,
amiben alszom.

17.
Ki másnak kellene itt laknia?
A felesége kidobta a lakásból.
Legalább a gyerekekhez
legyen közel.

18.
Vannak egyáltalán gyerekei?
Pár napja már nem mutatkozik.
Meleg van. Nem bírok felkelni.
Szellőztetni kellene.

19.
A parkettából lassan párolog el
a por. Az ágy menti padlódeszka
alatt hajtartalék,
a deszkák közti rés
hozzád vezet,
a talpad hámrétegével van kövezve
és a körömpatkóiddal szegélyezve.

20.
A temetkezési költségek
manapság legkevesebb 3
gyengébb nyugdíj vagy
másfél átlagbér összegét teszik ki.

Egy háromszobás lakás
átépítésének alapvető költségei
nem kell, hogy meghaladják
két nyugdíj összegét.

Az antik bútor eladása és
az azt megelőző okos, csendes kivárás

rózsát terem,
pírt az arcokra,
mosoly villanását
a frissen csillogó
ablaküvegen.

Merva Attila fordítása