Lapis József: Irodalom és varázs II. / Sámán

Torkom kapar.
Könyököm horzsolja a fényár.
Riadó nagyvadak jöttömre lelnek,
szemem befelé dermed,
vakfoltokban dőlök a másvilágra.
Húsom a körben,
bőröm a porban,
magamon kívül állok.

Jártam már erre, érintettem
sörényt, színeket, tűnő istenséget.
Tűz zsigereit.
Magam voltam az üzenet,
fáradt lábnyomomban kullogtak a csodák.
Otthonom volt az ég alatti világ.

Dérpatakokban, szélbozótban várok.
Némák az ősök.
Csak én tudom,
hogy nincs itt
senki.

Döbben a térben a szakadás,
száraz a létben az iszonyatszál.

Lapis József 1981-ben született Sárospatakon, jelenleg Debrecenben él. Kritikus, irodalomtörténész, a Prae és az Alföld folyóiratok szerkesztője, a FISZ Hortus Conclusus sorozatának sorozatszerkesztője. Elsősorban modern és kortárs magyar irodalommal kapcsolatos tanulmányokat, recenziókat publikál. Könyvei: Az elmúlás poétikája (2014); Líra 2.0. – Közelítések a kortárs magyar költészethez (2014). 2015-ben Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesült.