Forgács Miklós: Unott humusz (vers)

Egy hosszú utca az egész vidék.
Istenek őrzik.
Csetresz. Rangasz. Pacuha.
Nyűgösek és komiszak.
Nekik jutott az a hely, ahol, ha elfogyott, akkor tényleg nincs.
Fenntarthatóság helyett mindenki csak megtart egy kicsit.

fátylat húzok rátok
itt ezen a tájon
álomnépszokások
népszokás az álom
álomnépszokások
itt ezen a tájon
fátylat húzok rátok
népszokás az álom
itt ezen a tájon
népszokás az álom
álomnépszokások
fátylat húzok rátok

Törjön föl már valami átkozott melegvíz.
Itt mindenki bágyadt már, de gyógyulni akar.
A föld is okádjon.
Zsibbadjon a sajgás.
Minden buborékban csodadoktor rendel.
Mindenki látja a másikat, de nem érti sosem.
Mindenki lát mindent, de semmi sincs közel.
Képzelt gyógyvízbuborékban keresi mindenki a maga baját.
Kecses bérházak ablakaiban élnek.
Kirakatban a sok távoli mosoly.
Annak van neve, akit szólítanak.
Buborékokon át vezet az utca.

Legyen már gyógyvíz, mert ez az utca buborékba való.
Szólítlak három Isten:
Egy Csetresz. Egy Rangasz. Egy Pacuha.
Szavam csak nem nyomja el a bennem bugyogó víz.
Ti már fürödtök?

cerberus alszik
kerberosz ébred
ő mordulva él
fordítva élnek
kerberosz nem alszik
cerberus nem ébred
forgolódnak
késnek

Kint zavar a sok.
Bent bánt a kevés.
Hol az a fény?
Néha elmegy valaki.
Az ablak előtt.
Hol van az az ablak?
Nem terjedünk.
Hol is lenne tér?
Csöndesen izzadunk a sarokban.
Törülközőnk a múlt idő.
Hiába fekszünk le.
A világ nem fekszik mellénk.
Romlik a test.
És máris ismerős.
Nem háláljuk meg a szabad időt.
Ahogy a kobaltsárga húgy komótosan beleivódik a WC-papírba.
Talán így is múlik az időnk.
buborékcerberus, szétpattantkerberosz

Mind itt lakunk.
Rangaszok. Csetreszek. Pacuhák.

Túl sok a mély.
Kevés a magas.
Mondjuk hangokra gondolunk.
Fordítva is minden elképzelhető.
A mélyből szökünk.
Magas a tévedés.
A magasból bucskázunk.
Mély az ébredés.
Fejünk elveszett.
Rajtunk kívül minden ok.
Lábunk ránk tapos.
Rangaszköz. Csetreszpart. Pacuhasarok.

Japán turista fotóz.
Bennszülött fagyaszt.
Bárki már japán turista.
De fagyasztani csak otthon érdemes.
Az egész utcát ki lehetne kövezni mélyhűtött kenyérrel.
A friss kenyeret rögtön le kell fagyasztani.
Az örök frissességet őrizzük így.
Bőséget fagyasztunk. Biztonságot hűtünk.
Nem akkor élvezzük a jelent, amikor lehet.
Bármikor lehet, így halogatjuk a jelent.
Kivárjuk, amíg feltétlenül szükséges kiolvasztani az elmúlt jelent.
A megidézett múlt jelene a mostani jelennek nem múltja.
Párhuzamos jelenidők gubbasztanak fegyelmezetten a mélyben.
Mély a hűtő.
Mély a jelen.
Felszínre hozva a volt jelent meg lehet kerülni a pillanatnyit.
A múlt kifagyva friss jelen ízű.
A friss jelent múlttal fűszerezzük.
Minden mélyhűtőbe kell fagyott kenyér.
Megbecsüljük a jót, nem élünk vele azonnal.
Mert a hirtelen csak mélyhűtve nem zavar össze.
Beosztjuk az élvezeteket.
Gazdagságunk a jeges kenyér.
Kenyérkristály a vagyonunk.

Hűvös szépséggé fagy a kenyér.
A fagyott kenyér egy fotó.
Időutazás japán turistává lenni.
Lefagy a bennszülött.
A halogatás az igazi kaland.
Kenyérbe hűtve vágunk neki az ismeretlennek.
A mélyhűtőben vakrandik dermednek.
Lüktető ujjbegyünk odaadón zsibbad.

táj a táj
felzabál
kétfalat
egyfekál
ha táj a táj
kerestalál
fekálfalat
falatfekál
mély a táj
kéjfekál
rémfalat
ürít a táj

Itt mindenki magyarul beszél.
Ez valami félreértés.

kenjük a zsírunk
könnyünkkel sózunk
izzik a rezsó
két lapja
égett kenyérszag
lobogó csapvíz
örök az éhség
jóllakva
vakolat is csíp
paprikaármány
lángolva hull ki
szempillánk

zsírtól csöpögve
boldogan marva
zsíroskenyér a
mi hazánk
grúz tea helyett
bármi szemét jó
egy ami fontos
áztatni
tapétasóhaj
gumolitszózat
nyersbetonszabály
más semmi

Ne etesd a Cerberust.
Ennyi kezet már ő sem őriz.
A Kerberoszt ne etesd.
Ennyi kéz már nincs is.

ha népdalt dalol cerberus
félrenyel a kerberosz
egyik se oszt se szoroz

Rangasz bácsi. Csetresz néni. Kispacuha.
Buborékra haraptak.
Elköltöztek.
Észre se vették.
Azt hiszik ugyanott nem ők a főszereplők.
Akik maradtak rájuk várnak.

Nosztalgia a szigetelés.