Egy elfeledett irodalmi régió, ahol Haydn is muzsikált (interjú)

 

Beszélgetés Csörsz Rumen Istvánnal, a MTA Irodalomtudományi Intézetében működő Lendület-kutatócsoport vezetőjével, és a műhely tagjaival

 

2017-ben Ön az egyike azon szerencsés pályázóknak, akiknek az MTA támogatást ítélt meg a Lendület program keretében. Mi ennek a pályázattípusnak a lényege?

Csörsz Rumen István: A Lendület program az MTA egyik pályázattípusa, amely 2009 óta működik. A sikeres fiatal kutatók elvándorlásának visszaszorítására, a tehetség-utánpótlás biztosítására, a fiatal kutatók előrelépési lehetőségeinek bővítésére, illetve az akadémiai kutatóintézet-hálózat és az egyetemek versenyképességének növelésére hozták létre, s anyagi-szakmai keretei lehetővé teszik a nagy ívű, más esetben inkább csak külföldön megvalósítható kutatásokat. A nyertes projektünk címe Irodalmi nyilvánosság a polgárosodó Nyugat-Magyarországon (1770–1820). A 18. századi Magyarország művelődéstörténeti térképén egy fontos övezet volt a nyugat-magyarországi régió. Kulturális életének feltárásával – ahhoz képest, hogy a korban milyen jelentős szellemi életről tudunk – mi, a korszak kutatói eddig keveset foglalkoztunk.

A projekt másik kulcsembere Vaderna Gábor, az ELTE adjunktusa. Miért döntöttek a közös munka mellett?

Vaderna Gábor: Eddig is nagyon szoros szakmai együttműködés jellemezte az ezzel a korszakkal foglalkozó kutatókat, én magam is évek óta rendszeresen konzultálok Csörsz Rumen Istvánnal, amely mindig nagyon gyümölcsöző eredményeket hoz. Így adott volt, hogy egy ilyen nagy ívű munkában is közösen vegyünk részt.

CS. R. I.: Azáltal, hogy egyetemi tanár is van közöttünk, jobb rálátásunk lesz az utánpótlásra: kik azok a fiatalok, akik a kutatási témájuk alapján bekapcsolhatóak a projektbe. Egy kutatóintézet viszonylag izolált közegében nem olyan könnyű rátalálni az utánunk jövő, a tudományos munka folytonosságát és jövőjét biztosító új generációra, de az egyetemmel való szoros együttműködés sokat lendít a helyzeten.

Melyek a kutatás fő irányvonalai, mennyire számolhatunk úgy ezzel a projekttel, mint a magyar irodalomtörténet „régi adósságával”?

CS. R. I.: Kutatásunk a kulturális élet alakulásában, szervezésében, támogatásában fontos szerepet betöltő dunántúli személyiségekre, az ő életművükre, tevékenységeire, eredményeikre, hazai és külföldi kapcsolatrendszereikre összpontosul. Fontos a váltás, a változás jellegének felismerése az adott korszakban: az 1750–1760 táján született generáció már az előző évtizedek történelmi, gazdaságtörténeti változásainak pozitív értelemben vett tanúi és haszonélvezői voltak. Munkásságuk már egy új, polgárosodó, és a művelődési eszményt tágabban értelmező életformával párosul.

V. G.: Újszerűnek és így hiánypótlónak mutatkozik ez a témaválasztás, abban a tekintetben, hogy kevés példa van a regionális vizsgálódásra. Ilyen Kerényi Ferenc Pest vármegyéről szóló monográfiájára, ami a tudományos életen belül is viszonylag szűk közegben kapott nyilvánosságot. E kötet mintául szolgál számunkra arra vonatkozóan, hogy miként lehet kezelni egy régiót, hogy lehet a sajátosságait körvonalazni, megfogalmazni. A projekt első szakaszában egy ilyen jellegű nagymonográfia előmunkálataira koncentrálunk: feltérképezzük, hogy milyen intézmények működtek a Dunántúlon az irodalmi élethez köthetően, kik voltak a fontosabb szerzők. Szisztematikusan átnézzük, mit tartalmaznak a különböző archívumok, levéltárak a kiválasztott írókra vonatkozóan.

Kire milyen kihívások, szakmai feladatok várnak a közeljövőben?

CS. R. I.: Én az egyéni kutatás terén a régió közköltészetének feldolgozására helyezem a hangsúlyt. Létrehozunk például egy 18. századi, a régióra vonatkozó ponyvakatasztert, egy tervezett hálózati adatbázis részeként. Fontos terv Jankovich Miklós tízkötetes másolatsorozatának, a Nemzeti Dalok Gyűjteményének közzététele (a legnagyobb terjedelmű szöveggyűjtemény lett volna a 17–18. század magyar dalköltészetéből, de máig kéziratban maradt). Pálóczi Horváth Ádám kottás kéziratai is új, hálózati kiadást érdemelnek. A versgyűjteményekben, levelezésekben felbukkanó kézírások könnyebb azonosítására egy hálózati kézírás-tárat is alapítunk, amelyet később külső felhasználók is bővíthetnek.

V. G.: Elsősorban a kultúrában aktív alkotóként résztvevő főrangúakra, az arisztokraták írásgyakorlatára koncentrálok, akiket a művészi hajlam nyilvános megélése miatt saját korukban is furcsán kezeltek. Fekete János gróf és Teleki László életművének kiemelése mögött egy modellezési szándék áll. Míg Fekete a verseit folyamatosan és nagyon aktívan használja politikai célokra, addig Teleki inkább a családon belül kommunikál így sokat. Emellett Berzsenyi Dániel verseinek kritikai kiadására, valamint egy róla szóló monográfia megírására is vállalkozom.

Mészáros Gábor: Pálóczi Horváth Ádám dunántúli kapcsolatainak kibontása mellett szeretném elvégezni a Holmi című kéziratos szövegegyüttes negyedik részének feldolgozását. Horváth a századforduló tudományos életének egyik legjelentősebb alakja, hosszas levelezést folytatott Kazinczyval és Csokonaival is, utóbbi egyfajta mentorként tekintett rá. Az OSZK és az MTA kézirattárának, illetve a csurgói és a nagybajomi hagyatéknak a feldolgozását is tervezem. Hosszú távú céljaim közé tartozik egy róla szóló monográfia megírása.

Dóbék Ágnes: Az én feladatom a régió főpapi könyvtárainak feltérképezése, a főpapok kulturális életben betöltött szerepének kutatása lesz. Nemcsak az egyházmegye egyházi életét érintették ilyen jellegű szervezkedéseik, hanem mecénásként működtek a világi irodalmat művelők számára is, sok esetben nyomdát is berendeztek. Érdeklődésem horizontjában Zichy Ferenc győri püspök munkássága áll.

Kiss Margit: A korszak egyik polihisztorával, Kresznerics Ferenccel foglalkozom, mindenekelőtt az általa összeállított Magyar Szótárral, amely több mint 80 000 szót tartalmaz. A műnek mindenki által ingyenesen elérhető, korszerű lexikográfiai módszerek alkalmazásával készülő hálózati kiadását tervezem, illetve ehhez kapcsolódóan az életmű eddig feltáratlan dokumentumainak vonatkozásait vizsgálom: más irodalmi műhelyek tagjaival folytatott levelezésének nyomába eredek.

Rédey János (társult kutató, OSZK): Agyich István horvát származású költő, pécsi kanonok életművével foglalkozom, akinek igen jelentős a latin nyelvű alkalmi költészete. A hozzá kapcsolódó szövegek összegyűjtésén túl Pécs környéki és horvát kapcsolatrendszerére koncentrálok, megpróbálom őt elhelyezni a Klimo György-féle mecenatúrában, az általa használt, a korszakra oly jellemző nyelvi pluralizmus, és a mecenatúra működését ismertetni.
Lengyel Réka (társult kutató, MTA BTK ITI): Révai Miklós latin nyelvű irodalmi és tudományos írásaival foglalkozom. Latin nyelvű válogatott műveinek kritikai kiadását tervezem, a kutatócsoport többi tagjának együttműködésével. Közreadjuk a művek angol fordítását, a kommentár és a kísérőtanulmány is angol nyelven készül el. Révai levelezésének rendszerezése és fokozatosan bővülő közreadása is fontos feladatunk lesz.

Hegedüs Béla (társult kutató, MTA BTK ITI): A korabeli tudós társaságok működését vizsgálom. A hazai tudományszervezési törekvések rendszerezése és az adatbázis építése a feladatom. Rendszerezni kell az ismert társaságokat jellegük, az értelmiségi hierarchiában betöltött helyük és céljaik szerint. A szabadkőműves páholyoknak kiemelt figyelmet szentelek. Terveim között szerepel, hogy feldolgozom a pécsi páholyalapításokat érintő dokumentumokat, továbbá Festetics György és Széchényi Ferenc irodalmi vonatkozású leveleit, amelyek szintén kiadásra várnak.

Az egyéni kötelezettségek mellett miként zajlik majd a közös munka?

V. G.: Kutatócsoportunk közös munkája leképezi a korszakkal foglalkozó, már emlegetett kutatói mentalitást, amelyben fontos szerephez jut egymás folyamatos informálása, segítése, a rendszeres közös eszmecserék. A kutatócsoport heti rendszerességgel ül össze, ahol tájékoztatjuk egymást eredményeinkről, a felmerülő problémáinkról, kérdéseinkről is. A kutatási helyszíneken minden részkutatói témára rákeres majd egy-egy kutató, és beszámol a kutatócsoport egyes tagjainak eredményeiről.

CS. R. I.: Közösen fogjuk megszervezni és lebonyolítani a különböző tudományos fórumokat is, ahol mindannyiunk számára lehetőség nyílik majd az eredményeink ismertetésére egy szélesebb szakmai körben. Emellett pedig más, magyarországi kutatócsoportokat is bevonunk a munkába, közös feladataink is lesznek. Így például a levelezéssel kapcsolatos tevékenységünk a Debreceni Egyetem és ELTE közös projektjéhez társul.

Milyen tudományos fórumokat, rendezvényeket terveznek az elkövetkező időszakban?

V. G.: A kutatócsoport eredményeit több irányba is ki kell nyitni, szakmai közeg és egy szélesebb közeg számára is elérhetővé kell tenni. Minden kutatói év végén konferenciát szervezünk, ahol bizonyos részterületek összegzését kívánjuk majd elvégezni. Valamiképpen jelen szeretnénk lenni a nagyközönség előtt, ezért fontosak a különböző interjúk, a rövid, ismertető, figyelemfelhívó cikkek, a facebook-csoportunk, ahol rendszeres posztok jelennek meg, valamint a népszerűsítő előadások megtartása fővároson kívül is. Jelen szeretnénk lenni az ország különböző kulturális közegeiben, intézményeiben, akár vidéki múzeumokban, könyvtárakban megtartott beszélgetések, könyvbemutatók kapcsán. Számunkra fontos, hogy ez a projekt kifelé is jól interpretálható legyen.

CS. R. I.: 2018 áprilisában Győrben a korabeli nyugat-magyarországi sajtó irodalmi vonatkozásai kerülnek nemzetközi konferenciánk középpontjába.

H. B.: Festetics György és Széchényi Ferenc kapcsán a kutatócsoport részt vállal a két jelentős mecénás előtt tisztelgő emlékévek (2019, 2020) szakmai előkészítésében is.

M. G.: Pálóczi Horváth Ádám halálának 200. évfordulójára Zalaegerszegre szervezünk egy konferenciát.

Mi a hazai és nemzetközi jelentősége a projektnek?

CS. R. I.: Folyamatosan bővülő hálózati adattárunk is mintaként szolgálhat külföldi kollégáink számára, akik az online adatbázison keresztül közvetlenebb és gyorsabb hozzáférést nyerhetnek a mi eredményeinkhez is. Fontos az egykor volt ikonikus helyszínek, terek kihasználása, „élettel telítése is”, s az is, hogy az ezeken a helyszíneken rendezett programokat a külföldi szakemberek számára vonzóvá tegyük.

V. G.: Konferenciáink jellege nemzetközi lesz, ahol lehetőségünk nyílik a kutatott terület, vagy a vonatkozó szerzők származásának tekintetében arra, hogy az érintett nemzetek képviselőivel, például a horvát vagy a szlovák nyelvű tudósokkal véleményt cseréljünk. Nagy problémája a magyarországi irodalomtörténet-írásnak, hogy viszonylag alacsonyan van beágyazva a nemzetközi diskurzusba. Meg kell találni a módját annak, hogy elmondjunk valamit egy korszakról, egy tárgyterületről, ami a maga idején Európa kulturális térképén jelen volt. Zajlottak itt olyan események, amely miatt ma is intenzíven érdeklődhet a határainkon túli tudományos közeg. Ne felejtsük el, hogy ez az a régió például, amelyben az általunk kutatott időszakban Joseph Haydn is muzsikált…

Galéria:

Steinmacher Kornélia