A szegény ember Hunter S. Thompsonja (Szarka Károly a könyvhétről)
Az utolsó szürke hétköznap egyben az ünnep nulladik napja is. Hazazuhanok a Noran Libro Kiadó szerkesztőségéből, rögtön el is alszom, pedig az Alapozás éppen azokban a pillanatokban kezdődik. Viszont a Fiatal Írók Szövetségének az Ünnepi Könyvhetet megelőző estje a Lumen Kávézóban olyan esemény, amiről egyszerűen nem lehet lemaradni: tizennégy szerző könyveit mutatják be, ami nem tűnik könnyű vállalkozásnak. Akik a levegőtlen előadóteremben becsülettel végigülik mindhárom blokkot, amelyekben a moderátorok kérdéseire válaszoló szerkesztők és a zenei aláfestésre felolvasó szerzők váltják egymást, mind arról számolnak be, hogy a szervezők profi módon vezényelik le a rendezvényt. Amiről nekem a visegrádi FISZ-táborok utolsó napjainak hagyományos felolvasásmaratonja jut eszembe, és miután felébredek, belevetem magam az éjszakába és a harmadik blokk közepén megérkezem, tényleg az az érzésem, hogy a Szövegpokol a Horánszky utcába költözött.
Belehallgatok Csillag Lajos Túlsó partjába és Kali Ágnes Ópiájába, aztán csatlakozom egy söröző–pálinkázó asztaltársasághoz, később egy másikhoz, és az egésznek az lesz a vége, hogy hajnalban érek haza, hogy majd néhány óra alvás után újra bevonszoljam magam a szerkesztőségbe. Ez viszont már szerencsére nem nevezhető szürke hétköznapnak, Berg Judit délután a Vörösmarty tér Oroszlános kútja előtti színpadon hivatalosan is megnyitja a Könyvhetet, legalábbis a budapestit, mert Szekszárdtól Debrecenig több másik városban is zajlanak az események. Még aznap este egy újabb külső helyszínre, a Dohány utcai Magvető Caféba sétálok át: a József Attila Kör Piknikjét ki nem hagynám. A JAK kevesebb könyvvel jelentkezett ugyan, mint a FISZ, de ezek csak számok, a négy JAK-füzet közül Simon Bettina Strandját és Németh Bálint Hangyáit is kíváncsian vártam, a könyvbemutatót követő tivornya epicentrumától viszont távol tartom magam.
Bár nem ez a visszafogottságom igazi oka, a hiányzó alvásmennyiség egy részének pótlása jól jön még a sűrűnek ígérkező péntek és szombat előtt. A bázis továbbra is a Vörösmarty tér. Többször összefutok a szomszédos Kalligramnál robotoló Hutvágner Évivel, elmerészkedem a L’Harmattan és JAK standjához üdvözölni a kollégákat, és sokszor azon veszem észre magam, hogy néha hosszú időre horgonyozom le a FISZ-nél. Hivatalból viszont a Noran Libro Kiadónál időzöm a legtöbbet, ahol jólesik végignézi a kiadványainkon, egymás mellett látni a Progress-könyveket és a Mozgalmi társadalmat, Kósa András Orbán-könyvét, a Szabadkőművesség titkok nélkül című tanulmánykötetet, György István munkaszolgálatos naplóját, Szunyogh Szabolcs Magyar menóráját, Borgos Anna Holnaplányait, az Európa női szemmel című sorozat norvég, osztrák, máltai, ciprusi szerzőinek köteteit, Giorgio Pressburger Trieszti történeteit, Tóth Zoltán Civil szakácsát, Abbas Khider, Dan Lungu, Szabó Illés regényeit és a huszadik század legjobb magyar novellistáinak Modern Dekameronját.
Egyébként először fordul elő velem, hogy elsősorban egy kiadó munkatársaként, nem pedig tudósítóként veszek részt a Könyvhéten, bár tudósítói minőségemet is igyekszem megtartani. A kiadói élet része az első félév erőltetett menetét lezáró és a jövőbe tekintő munkaebéd Kassai Zsigával és Kőrössi Jóskával, és hozzá tartozik az eső miatti aggodalmaskodás. A nyári zivatar szombat délelőtt aztán el is mossa a Progress-könyvek szerzőinek dedikálását, Ágh Attila és Radó Péter a ponyva alatti rövid álldogálás után elindul hazafelé, Balázs Pétert viszont még éppen elcsípi egy olvasója. A vihar aztán lecsap vasárnap délután is. Eső előtt és eső után viszont tombol a fullasztó kánikula, a környékbeli kávéházak és éttermek falára pedig akár ki is függeszthetnék Bornai Tibor Aki csak pisilni ment a cukrászdába című versét. A Vörösmarty tértől olykor eltávolodva a Könyvhét kísérőrendezvényeként induló, azóta komoly konkurenciájává váló Margó Fesztivál néhány könyvbemutatóját is meghallgatom: felbukkanok a Petőfi Irodalmi Múzeumban Bartók Imre Jerikó épül, Mán-Várhegyi Réka Mágneshegy, valamint Krusovszky Dénes Aki már nem leszünk sosem című regényeinek bemutatóján. Benézek Nyerges Gábor Ádám Berendezkedés című verseskötetének bemutatójára is – megint egy külső helyszín, ezúttal a Fuga.
Péntek délután hazamenekülök egy frissítő zuhanyra, nem sejtve, hogy a hosszú és beszélgetős éjszaka után hajnalban bőrig fogok ázni. Szombat este pont jókor, a Hyross Feri által levezényelt utcai grillezés idejére érkezem a FISZ-standhoz, hogy aztán se a mély, se a felszínes beszélgetésekre ne maradjon energiám. A vasárnap este viszont megint lazára sikerül, hagyom magam rábeszélni egy utolsó fröccsözésre. És ez még sokáig mehetne így, de szerencsére ez a Könyvhét is véget ért, és sajnos messze még a következő, mindenesetre sosem éreztem úgy, hogy ennek a sápadt, hátfájós, depressziós és magányos országnak ennyire szüksége lenne egy ilyen ünnepre. Az ünnepnek pedig része a beszélgetés az Esterházy-kultuszról és a péterségről Fehér Renátóval és Tóth-Czifra Julcsival, az előző éjszaka emlékei utáni nyomozás P. Szabó Dénessel, a Magvető Café ablakán történő be- és kimászás Szendi Nórával, a csoportterápia Nyergessel és Radnóty Zolival, a szomorkodás a Vörösmarty téren Stermeczky Zsolttal, az önsajnáló workshop Gondos Tücsivel, a délutáni fröccsözés Mucha Dorkával és Puskás Pannival, a felhőszakadás előli menekülés Pesti Orsival vagy az éjszakai buszozás Horváth Veronikával. Na meg Szőllőssy Balázs megállapítása, mely szerint Szarka Károly a szegény ember Hunter S. Thompsonja.
Nagy Hajnal Csilla felvételei
Szarka Károly (1984, Mosonmagyaróvár)
Budapesten él, szerkesztő és újságíró, cikkeit többek között az Articsóka, a Bárka, az Élet és Irodalom, a FÉL, az Irodalmi Jelen, az Irodalmi Szemle, a Kortárs, a KönyvesBlog, a Librarius, a Litera, a Népszabadság, a Népszava, a Prae.hu, a Revizor, a Tiszatáj és a Szifon nyomtatott és online felületein publikálta. A Noran Libro Kiadó szerkesztője, tagja a József Attila Körnek és a Fiatal Írók Szövetségének. Készülő első regénye, Az én hibám tervéért 2017-ben Móricz-ösztöndíjat kapott.