„Nem a neme a fontos az embernek, hanem a szeme”

Mennyire különíthető el a férfi és a női látásmód?

Ez találó megfogalmazása a dolgoknak, ugyanis a „látásmód”-ban benne van az egyik szójátékom. Azt szoktam mondani, hogy „nem a neme a fontos az embernek, hanem a szeme” – a szemén értve minden érzékszervét, tehát nem elsősorban a látást, bár én magam erősen vizuális típus vagyok. Úgy vélem, hogy képesek vagyunk belebújni egymás bőrébe, de csak akkor, ha van közöttünk párbeszéd, ha segítünk egymásnak. Nyilván a legnehezebb dolgok egyike a saját bőrünkből kilépni, de ha az ember már írásra adja a fejét, ezt nem kerülheti el. A modern költészet nem a tipikus lírai-alanyi költészet. Ha az ember már kicsit jártas a világirodalom irányzataiban (akár a modern magyar irodalomban is), akkor kétségkívül nem az alanyi költészet a meghatározó vagy központi elem. Ezért nagyon fontos, hogy a versben is kilépjünk a saját bőrünkből. Prózában ez nekem sokkal könnyebben megy. Most már visszatértem az alanyi költészethez, de ez átlépés, ami megint kilépés ebből. Prózában nem annyira érdekes, hogy férfi vagy nő írta. Alkati kérdés, hogy férfiak vagy nők vagyunk-e. Adottság.

A Senki madara és a Máglya lineárisan készült. Milyen hatást gyakorolt egymásra a két mű, valamint a két író karaktere?

Számottevő közös vizuális élményünk van: együtt jártunk kiállításokra, ugyanazokat a fotóművészeket vagy festőket láttuk, de mivel számos külön szakmai utunk is volt, elsősorban az alapélmények voltak közösek. A látásmódunk csiszolódott egymáshoz, viszont a lelki alkatunk, temperamentumunk nagyon sok mindenben más – ebből a szempontból némely részeket párhuzamba lehet állítani. A mondatok megfogalmazásában nem tudunk segíteni egymásnak, a megközelítésmódokban igen. A különbség az, hogy a Máglya lényegesebben nagyobb világteret ölel fel, ugyanis egy egész országot, valamint történelmi helyzetet épített fel, míg a Senki madara elvont mesetér. A terjedelem is egészen mást enged meg. Úgy mondanám, hogy a Máglya sokkal inkább tabló, a Senki madara pedig egy nagyon pici szénrajz. Sokat tanultam Gyuritól, amikor ezt írtam, szerinte ő is tanult tőlem, de én azt érzem, amit én köszönhetek neki. Ez élethosszig tartó tanulási folyamat.

Érdekes képkockának minősül az életrajzotokban az „áttelepülés élménye”. Köztudott, hogy férjed már régebb óta tudatosan építkezik ezekből az emlékekből, „élményekből”. A Te írásaidban most köszön vissza ez az emlék. Élményként, benyomásként, érzésként, pillanatként, szagként, bármiként miképp maradt meg az áttelepülés mozzanata és folyamata?

Furcsa, hogy mennyire eltávolodtam ettől, mégpedig valószínűleg azért, mert egy egész kötetnyi verset írtam róla. Ám ezek soha nem jelentek meg. Nem is voltak jók a szövegek, a hatást 15-16 éves koromban szorongással és pátosszal oldottam meg. Természetesen a versírástanulás folyamata is benne van benne van ezekben az írásokban, és ebből adódóan maga a szöveg sem volt olyan erős, hogy bárhol közöljem. Inkább a gyógyulás folyamatát képezte le. Máig nem tudtam feldolgozni, hogy mennyire más a mostani világ. A gyerekkorom megmaradt egyfajta kőzetnek, illetve lenyomatnak a kőzetben. Amint ezen túlesem, fogok tudni írni róla.

Vannak gyermekkori naplóim, pocsék-rossz stílusban vannak megírva, nem tudom, hogy egyáltalán megtartom-e őket, csak anyagnak jók, de annak nagyon: pontosan követhető, ami nap nap után történt velünk. Azt hiszem, hogy ezt fel fogom használni, de még nem mertem elővenni, pontosan azért, mert elégedetlen vagyok önmagammal.

A válaszodból adódik a következő kérdésem: fontos, hogy az olvasó, aki egyben értelmező is, el tudjon vonatkoztatni a szerző életrajzi adataitól?

Ez érdekes kérdés. Például Nemes Nagy Ágnes versei az életrajzi adatok ismerete nélkül is értelmezhetőek. Viszont többször is említi, hogy aki nem ismerte azt a kort, azt a nyomasztó levegőt, az nem fogja megérteni, amit írt – például az esszéit. Amikor kiadták az esszéit, egy kritikus talált benne némi kivetnivalót, Nemes Nagy Ágnes viszont felháborodottan emlegette, hogy de hiszen ő lázadt ezekben az esszékben, megreformált számos dolgot, abban a nyomasztó, fojtogató időben mert megszólalni, beszélni. Ez például az egyik olyan fontos momentuma az életrajznak, amelyet ismernünk kell ahhoz, hogy értelmezzük a szöveget. Azt hiszem, hogy az adott korszakot (azon belül is a korszak frázisait) kell megismernünk, melyben a költő élt és alkotott, nem pedig a konkrét dátumokat, amikor valami történt.

Az én esetemben, a verseimben nem jelenik meg konkrétan az áttelepülés élménye, azonban nyelvhasználatomban érezhető, hogy Erdélyben születtem. Még mindig nagyon sok szál köt oda lelkileg. Fizikailag már nagyon kevés.

A beszélgetés a Pátria Rádióban hangzott el.