Kun Ágnes Laura: Prométheusz; Áttörés; Esett az éjjel

Prométheusz

Elmegyek, a szerveimet adják oda valaki másnak.
Fiatal voltam, még jók lehetnek – a vesék, hogy kiválasszák,
ami megöl, és engedjék el, ahogy én nem tudtam.
A tüdők, hogy a fejben az oxigén életre keljen,
adjon levegőt és tisztánlátást.
Keserédes ováriumok, az epehólyagnak hűlt helye,
a májból a sas jóllakott, de arra figyeljenek,
a szívemnek jó helye legyen.
Leszek valakié.

Áttörés

Karambolozunk –
frontális lebenyedben sérült
küzdeni akarásod
csontszilánkjai közül
feszítővágóval mentenek ki.
Azóta angyalt vélsz felfedezni
minden átkelőben.

Esett az éjjel

Az erkélyből aquapark lett. A küszöbön
megtorpanok. Papucs le, bemerészkedek.
A vízben tükröződik az arcom, arcomban a lábam,
ahogy magamon taposok előre.
Egyre hűvösebb leszek, mint az északkeleti szél,
titkos éjjeli eső, amiből semmit nem hallottam,
de éreztem az illatát. Felhők és beforrt csempék
illatát. Ciánkék, mint a mennyország,
és azok a tengerparti börtönök, ahová
mindig is szerettem volna eljutni.