Seres Lili Hanna: Irodalom és biztonság III. / Ez itt a történet

Seres Lili Hanna: Irodalom és biztonság III. / Ez itt a történet

Hervinsyah Kusumanagara felvétele

 

Ez itt Rita. Ez meg itt a laptopja. Farkasszemet néznek. Odakint a nap lassan, illedelmesen sasszézik lefelé. Rita felkapcsolja a kislámpát. Elkezd fázni. Lábát visszadugja a papucsba. Ez itt Rita szívének kattogása. Ez meg itt a szőkésbarna haja, aminek a választékánál lévő egyes szálai olyan lassan, ahogy a fű nő, fakulni kezdenek. Rita lábáról leesik a papucs, mert rángatja. Ez itt a kattogó egere. Rita ide-oda kattint. Órákig írta a dolgozatát, de még nincs kész, és holnap kell leadnia. Még nagyon nincs kész. És a mechanikus részletekhez még lenne agya, hivatkozások javítása, bibliográfia, de félbe kell hagynia. Négy cikk vár a szerkesztésére. Ez itt Rita e-mailfiókja. Ezek meg a válaszra váró levelek, csillagok az égen. Rita kattintgat. Már rég meg kellett volna írnia a válaszokat. Küldeni vissza a cikkeket. Kinyomtatni a szerződést, kitölteni, postázni. Ja, és ez csak a munka. Válaszolni kell két barátnőjének, melyikkel mikor találkozik. Utalnia kell az unokahúgának rendelt karácsonyi ajándék összegét, minél előbb, különben nem érkezik meg időben. Ki kell találnia (meg kell csinálnia/vennie/rendelnie, be kell csomagolnia) a többi ajándékot. Mit adjon annak, akit a csoporton húzott? Böngészgetni kéne a neten, de nincs idő. Sétálni egyet, akkor jönnek a legjobb ötletek, de erre pláne nincs idő. Erről eszébe jut a jóga, arra is regisztrálni kell, de előbb kitalálni, átgondolni, mikor tud menni a héten. Még van három alkalom a bérletből, ami két hét múlva lejár. Vagy másfél? Ez itt Rita megremegő kézfeje, ami hirtelen lecsúszik az egérről. Ezek meg itt a hangos, szájon át jövő sóhajai. Igen, lassuljunk le. Rita becsukja égő szemeit, szétszedi keresztbe tett lábait, talpak a földön, kezek a combon, váll lenyom, hát kihúz, mellkas kiemel, fejtető az ég felé, szem egyenesen, áll beigazít. És most csak a légzés figyelése. Aprók, felszínesek. Jöhet a lassítás. A belégzés legyen mélyebb, a kilégzés hosszabb. De jó lenne egy hegyi házban. Elvonulni, írni. Jézusom, írni! Ezek itt Rita kipattanó szemei. Ez meg itt a feje, ami megszédül. Ma van az ígért novellájának a határideje. Örömmel vállalta, teljesen elcsúszott vele. Egy szó sincs meg belőle. Csak valami halvány ötlet, amit már kétszer elvetett. És késő délután van, ő ilyenkor nem tud írni, ő reggeli ember. Persze ha nyugodt volna, ha nem lenne dolga, de így. Megnyit egy Word-dokumentumot, sietve leír két mondatot, aztán vissza az e-mailekhez, válaszol kettőre, aztán vissza a Wordhöz, de véletlenül nem a novellájához, hanem az egyik szerkesztendő cikkhez, ja tényleg, ezek is mióta várják, ezeknek még ebben a hónapban meg kell jelenniük, de a hónapnak mindjárt vége, elkezdi szerkeszteni, de a szöveg az írásról szól, eszébe jut, hogy az ő írásának ma van a határideje, lehetne csúszni, de már kétszer kért halasztást, már nem lehet, most vagy soha, átkattint az írására, vagyis véletlenül nem oda, hanem egy másik szerkesztendő cikkre, meglátja a nevet a szöveg fölött, és eszébe jut, hogy az az ember holnapután utazik el, szóval holnapig tudja megnézni és feltölteni a cikket, mi van, ha gond lesz vele, kezdjük mégis inkább ezzel, igen. Ez itt Rita csuklyásizma, reggel óta fáj, ezek meg itt az ajkai, amiket bekap, hogy aztán felváltva nyalogassa és harapdálja őket, tudva, hogy nemsokára elég rosszul fognak kinézni. Rita kattintgat, pislog, néha erősebben, a szeme fárad, a nyaka fáj, de nincs idő sajnálni magunkat. Sajnálni magunkat? Mi csúsztunk el mindennel. A minden ott volt, de mi nem tudtuk kezelni. Akkor most jöhet a tűzoltás, mindazt, ami napok, hetek alatt nem ment, ebben a pár órában megoldani. Ez félig kész, ja, de az is fontos, gyorsan azt is, de ezt most már igazán nem lehet tovább húzni, nem beszélve arról, amaz pedig már tényleg kínos. Rita szíve sosem látott sebességre kapcsol. A combját is úgy rángatja, mint még soha. Arca nevetséges grimaszba torzul, mindjárt sír. A laptop felé dől, a farkasszemezés élesre vált. Itt már csak egyikük győzhet. Rita kapkodja a levegőt, veri a billentyűzetet, egyre többször gépel félre. Kicsúszik egy könny a szeméből, de ez nem sírás, ez a képernyő. Az egyre forróbb laptop képernyője, ami nem bírja tovább a feszültséget, az egyre felé dőlő Ritát hamm, bekapja. Ez itt Rita ikeásgyertya-illatú besötétedett szobája. Üres. Ez meg itt a kislámpa, az egyetlen fényforrás. Egy kattanással kialszik.

 

 

 

Seres Lili Hanna (1993, Budapest)

Író, költő, szerkesztő.