Petrence Sándor: Kapu-zárás; Tudom, hogy gyünni fogsz

Kapu-zárás

(Ballada’)

Kapu zárási pánikomba
megriattam, egy lápi kobra
ügetet felím, aszittem,
s egy mezei sas nízett a szirten.

Ot sem voltak, díli bábok,
s níztek: ó, szegíny, ki bántot –
monták, s montam, ez meg az vót
(szekeremre se kötöttem Casco-t).

Kapu zárás közbe adódott:
oda csuktam egy fíl vakondot,
s kípzeletem álatkertye
közepette ott állot egyre

alakod, de csak nízett rám,
mint egy korábbi, rígi szerdán.
Csend vót. A sas kukornyákót.
Hülye vakond. Mír nem ugort át ott.

Áltam s níztem. Mintha álmodnák.
Lelkem fíl vakond, meg bántották.
Akatt a kapu. Cibálltam.
Majd sas-hangja fel nyikordút:
csak haluc

Tudom, hogy gyünni fogsz

(Stósz Ádám hatására)

Vissza várlak, egy ideig míg
tán várlak majd, asszon.
Amíg nincs más, ki szabad lelkömre kantárt
oda akasszon.

Vissza várlak, mer nálad maratt
pár, mi az ín dógom:
palyszerem, komposztát (több adag!),
s kis szivem, pin’ kódom.

Most, níköled nízem íletem
tükörbe (mint bussmant
rövidlátó kúttúr-antropológuss),
szalad: szabad mustang.

Vissza nem várlak. Fogadlak, mint
csak fílig sánta lót
ügetőn. Szivem ma nyilt pláza, ami
tegnap míg csárda vót.

De vissza várlak, mint gyomorbó
gyüvő, barnás puncsot,
ha meg pimpósodott. Tudom, hogy gyünni
fogsz. Itt felejtetted
sminköd, kredenc-szetted,
s kedvenc villáskulcsod.
(2017)