Hartay Csaba: Irodalom és Nyúlzug a Viharsarokban I. / Sötétkék vonulat

Arnold Eszter felvétele

Kívül, ezt mondtam ki hajnalban. Magamnak, magamban.
Félálomban, fél-életben, fél-félelemben, egészen kívül.
Önkívül, énkívül, rajtad kívül: elévül, de lappang és kiújul.
Elévültem januárban, és az újabb áramlat még idegen.
Az ágyon fekve a könyvespolc címeit betűzöm, olvasom.
Összeáll belőlük egy ima, egy beismerés, egy legendárium.
Milyen óvatos minden időpont, hogy szinte nem is múlik,
mégis, már láthatáron a sötétkék vonulatú, fenyegető évszak.
Nem tájakhoz érkezem, nem az idő, és nem is a testem utazik.
Kívül zajlik minden zaj, elszenvedője vagyok ébredéseimnek.

Belül, egészálomban, és mire lefelé a lépcsőházban, tüskés
önvád nőtte be elhagyott lépteimet. Vissza már nem lehet,
halott fiút hagytam a lakásban. Szabadulást megakasztó,
sűrű rőzse marasztalt a lépcsőfordulóban. Hamvasztás előtti
fojtó fásulás és a végső kiszáradás. Arcotok nem öregszik,
talán fogytatok valamennyit, mióta. Mintha azért haltatok
volna meg, mert már mindent elmondtatok. Őszinteségetek
kibomlott magnószalagjai merev ágak közül integetnek.
Nem hívnak, jeleznek, hogy minden megszólítás felesleges.
Lejátszhatatlan, csak a tűz pattogása, csak a hallgatás veletek.

Hartay Csaba (1977, Gyula)

Író, költő. Szarvason él. Legutóbbi kötetei: Fényképavar (versek, Kalligram Könyvkiadó, 2016), Rajongók voltunk (novellák, Athenaeum Kiadó, 2018),
Köszönöm a befogadást! (humoreszkek, Athenaeum Kiadó, 2019).