Molnár T. Eszter: Irodalom és evolúció I.

liaye&vicuna/lomography felvétele

Az író ír. Ceruzája a középső ujján pihen, a hüvelyk támasztja, a mutatóujj finoman irányítja a mozgást, a papíron vékony kacskaringót hagy a grafithegy. Az író hüvelykujja a tenyerével szembefordítható, szemei egy irányba, előre tekintenek. Az író főemlős, képes eszközhasználatra, ceruzáját ügyesen kezeli és térlátása van. Az író ember, szájpadlásának és állkapcsának szerkezete képessé teszi a tagolt beszédre, fejlett agykérge megengedi számára az absztrakciót.

Az író fehér lapra ír szürke betűkkel. Nehezen megy az írás, hiába képes máskor az író az absztrakcióra, két lábon járó életmódjához illő, enyhe S-alakban görbülő gerince még nem adaptálódott az ülő életmódhoz. Hasogat, sőt néha nyilall is. A betűk még csak félig terítik be a lapot, amikor átmászik közöttük egy hangya. Az író fogást vált a ceruzán, középső ujjával agyonnyomja a hangyát, majd az élettelen tetemet lepöcköli a papírról. A sorok között egy apró, nedves folt jelzi, hol ért véget a hangya élete. A folt éppen egy rövid u felett helyezkedik el. Mint egy helyesírási hiba, gondolja az író, és mivel képes az absztrakcióra, erről eszébe jut a saját halála.

Abban a nedves foltban az u betű felett megtalálható a hangya örökítőanyaga. Harmadrészben megegyezik az íróéval. Anyagcseréjük, izomzatuk működése, sejtjeik osztódása azonos elveket követ, enzimkészletük is kísértetiesen hasonló. DNS-ük ugyanazt a négybetűs kódot használja, egy olyan nyelvet, amely minden emberi nyelvnél tökéletesebb, mert nemcsak konkrétat és absztraktot képes kifejezni, hanem azokat a mechanizmusokat is meghatározza, amelyek a kifejezést, sőt magát a kódot is javítani képesek. Használata élet-halál játék, öt töltényes orosz rulett, mert ha mégis megdöccen, az a használóját többnyire pusztulásra ítéli. Igaz, olykor előfordulnak szerencsés hibák is, amelyek túlélésre, sőt alkalmazkodásra tesznek képessé. Ilyen hibák vezettek az enyhe S-görbülethez az író gerincében, és ilyenek során alakulhat majd ki egy új, az ülő életmódnak jobban megfelelő gerincforma az író leszármazottaiban.

Az író tovább ír, közben a testnedvek lassan megszáradnak a papíron. A hangya DNS-e a születendő szöveg részét képezi, és tovább él a hangya társaiban, amik az író lába alatt, a parketta és az aljzatbeton közötti üregben, a gázcsövek között építik a kolóniájukat.

Az író leteszi a ceruzát. Megtornáztatja a jobb kezét. Arra gondol, hogy amikor ír, ő nem más, mint egy szembefordítható hüvelykujj. Hogy ez a hiba pusztulásra vagy túlélésre ítéli, azon már nem gondolkodik el. Feláll és megropogtatja a hátát. A fehér lapon végigszalad egy második hangya. Az u betű felett megáll, csápjával izgatottan végigtapogatja a foltot, majd tovább fut.

Molnár T. Eszter (Budapest, 1976)

Író, biológus. Legutóbbi regénye: Teréz, vagy a test emlékezete (Prae Kiadó, 2019).